Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Ábrahám Ottó–Takács Attila: Tatabánya szennyvíztisztító telepének fejlesztése. Városi tisztítótelepek optimális szakaszolásának grafikus vizsgálata

512 Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Dr. Ábrahám E.—Baríha I.: A nagyüzemű állattenyésztő telepek szállítható a kijelölt helyre, ahol célszerű a szilárd fázis és előülepítő nyersiszapjának együttes kezelése. Az ismertetett biológiai tisztítással sem biztosíthatók a jelenlegi szennyvízbírság rendeletben az elfolyó víz minőségére vonatkozóan előírt határértékek. A KOI érték további kezelés (levegőztetés) során is csak kis mértékben csökkenthető, mivel a megmaradó KOI érték biokémiai úton tovább nem bontható. Ha az elfolyó víz minőségében a rendelet szerint határértékeket mindenképpen biztosítani kell, úgy további harmadfokú tisztítási lehetőséget kell biztosítani (halastó, algás-, nádas-tó stb.). Meg kell azonban jegyezni, hogy ez utóbbi megoldás a költséges beruházás miatt csak abban az esetben indokolt, ha a befogadó a legkisebb mértékben sem szennyezhető, O o ' más egyéb vízfelhasználás miatt. V szűredék (szilárd fázis) továbbkezelése és hasznosítása A mechanikai úton ülepítéssel vagy gépi úton való fázisbontás után a kivált szüredék továbbkezeléséről és a mezőgazdaságban történt értékesítéséről gondoskodni kell. Olyan eljárásokat kell alkalmazni, mely ezekből a szürleményékből megfelelő minőségű szervestrágyának megfelelő jellemzőkkel meghatározott anyagot biztosítanak, llven eljárás a komposztálás, ill. a biogáz- és biotrágya előállító eljárás. A komposztok alatt azokat a szervestrágyákat értjük, melyek más célra gazdaságosabban fel nem használható szilárd, vagy folyékony hulladékanyagokból, továbbá a célszerűség szerint hozzájuk kevert ásványi anyagokból irányított lebomlási folyamat útján készülnek. Az irányított folyamatot magát nevezzük komposztálásnak. A folyamatnál jelen esetben az alábbi anyagokat használhatjuk fel: — a mezőgazdaságban nagytömegben jelentkező hulladékokat (azon szalmák, csutkák, szár maradványok, amelyeknek begyűjtése gépesítés mellett gazdaságos), — a fáziselválasztási eljárás alapján lapátolható konzisztenciába hozott iszapfázis anyagát. Ez utóbbinak nedvességtartalma határozza meg, hogy az előbbi nagytömegű hulladékból mennyit lehet felhasználni, — a dúsító anyagokat, amelyek előre meghatározott mennyiségben az alapanyagokban mutatkozó nem kielégítő minőségű jellemzők pótlására kerülnek adagolásra a folyamat végső fázisában. Az eljárás az alapanyagoknak biotermikus kezelést biztosít, a folyamat hőtermeléssel megy végbe. Ez gátolja a rágcsálók elszaporodását és elpusztítja a spórások kivételével a patogén mikroorganizmusokat. A biogáz- és biotrágya előállítás technológiája során a mezőgazdaság nagymennyiségű növényi hulladéka jelen esetben a hígtrágya fázislebontásából származó anyagokkal keverve, erjesztési folyamaton esik át, melynek során az egész keverék részben mesterséges szervestrágyává (biotrágya), részben energiahordozóvá (biogázzá) alakítható át. Ezen eljárásba bevonható anyagok megegyeznek a komposztozásnál ismertetetekkel. Az eljárás mindig zárt térben folyó művelet, aminek következtében a trágyakezelő eljárások közül a tápanyagveszteség itt a legkisebb, és az egészségügyi előnyök is itt mutatkoznak meg a legjobban. Ez az eljárás akkor válik gazdaságossá, ha az eljárás során nyerhető biogázenergia a nagyüzemi állattartó egység nyersolaj, ill. elektromos energia igényét azok stabil gépeinél pótolni tudja. Mindkét eljárás nagyobb azonnali beruházást igényel, melyek azonban kedvező megtérülést mutatnak. A hígtrágya hasznosítása, ill. elhelyezése mezőgazdasági területen A hígtrágya hasznosításának, ill. elhelyezésének eszköze az öntözőtelep. Hazai viszonyaink között öntözéssel elsősorban a hígtrágya hasznosítására a benne levő tápanyagok értékesítésére törekszünk és csak másodsorban kényszerből tekintjük az öntö zőtelepet hígtrágyát elhelyező telepnek. A hígtrágya öntözéses értékesítése és elhelyezés a városi szennyvizeknek hasonló értékesítési és elhelyezési tapasztalatain épült fel világszerte. A hígtrágyaöntözés természetesen az adott terület agronómiai (növénytermesztési) tervére támaszkodik, ill. azt elégíti ki. A kialakult gyakorlat szerint az alábbi hígtárgya hasznosítási ill. elhelyezési öntözőtelep formákkal találkozhatunk: — hígtrágya kezelés nélküli formában, esetleg hígítóvíz hozzáadásával történő elhelyezése, avagy hasznosítása szántóföldi növényekkel, ill. facsemetés kultúrával hasznosított területen, — hígtrágya fázisbontás utáni folyadékfázisának ill. a hígtrágya közvetlen kezelés nélküli mezőgazdasági hasznosítása, a tisztavizes öntözéssel kombinálva, — a hígtrágya fázisbontás utáni folyadék-fázis részének mechanikai és kémiai esetleges kezelésével történő mezőgazdasági hasznosítása (hígítóvíz) felhasználásával, vagy anélkül. A felsorolt hígtrágyaféleségek egyedi tulajdonságainak megfelelően alakultak ki az öntözési módok, melyeknek megválasztása az alábbi tényezők tői függ: — a rendelkezésre álló hígtrágya—- ill. hígító-, mosó-, valamint öntözővíz mennyiségétől és az ezekben levő tápanyagtartalomtól, — az öntözni szándékolt növénykultúráktól és a növénykultúrák tápanyag igényétől, — az öntözésre figyelembevett terület nagyságától, domborzati viszonyaitól, talajának minőségétől, vízfelvevő képességétől, és tápigényétől, — az öntözésre berendezett terület átlagos időjárás és csapadékviszonyaitól. Az öntözési módok fentieknek megfelelően a alábbiak lehetnek: — esőszerű (permetező), —- felületi öntözési mód (barázdás, vagy mélyárkos és sávos csörgedeztető), vagy barázdás áztató és árasztó öntözési mód, — az első két főcsoport alapeseteinek kombinációja.