Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
11. szám - Ábrahám Ottó–Takács Attila: Tatabánya szennyvíztisztító telepének fejlesztése. Városi tisztítótelepek optimális szakaszolásának grafikus vizsgálata
Dr. Ábrahám E.— Bartha I.: A nagyüzemű állattenyésztő telepek Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 509 vegőjóre és annak páratartalmára. A tározás a káros trágyagáz kiválások mellett, a hígtrágya tápanyagtartalmát csökkenti, — a szarvasmarhák utáni hígtrágya szilárd részeinek fogadására állandóan kb. 5—10 cm folyadékréteget kell tartani. Ezt a réteget naponta több ízben is célszerű leengedni, majd a csatornát újólag 5—10 cm magasságig feltölteni, — a sertések utáni hígtrágyát szállító csatornában duzzasztó küszöb beiktatása nem szükséges. A sertésektől származó szilárd trágyarész is 10—15 súlyszázalék vízmennyiség hozzáadása mellett máifolyóssá, úsztathatóvá válik. — Különböző állatoktól származó hígtrágya azonnali kiszállítására kell törekedni öblítővíz minimális hozzáadása mellett. A csatornát öblítővíz lehet friss víz, vagy a hígtrágya fázis leválasztása után mechanikailag ill. kémiailag előkészíteti ipari víz. Az öblítő víz adagolás lehet kézi vagy automatikus, szakaszos vagy folyamatos. — A csatornakivezetésnél, az istállóépületeknél túlnyomásos szellőztetést feltételezve, gumilapzáras, gázbeszivárgást megakadályozó csatlakozó aknát kell létesíteni, amibe az esetleges zsilipet (kézi vagy automatikus kezeléssel) kell elhelyezni. Épületen kívüli csatornázás A korszerű állattartás épületei ma már oly kiképzéssel épülnek, hogy a csapadékvizet elválasztják a trágyával való érintkezés lehetőségétől. A csapadékvíz tehát minden kezelés nélkül, tisztán a befogadóba bocsátható. Az állattartási telepen ennek megfelelően az elválasztó rendszer szerinti csatornázás másik fajtája a hígtrágyát szállító csatorna. Ennél a hasznosítás vagy továbbkezelés követelményeit szem előtt tartva, további elválasztásokra kell figyelemmel lenni. A hígtrágyahasznosítás esetében az emberi fekáliás szennyvizeket csak mechanikai előkezelés (iszapmentesítés) után szabad a hígtrágyát szállító csatornához csatlakoztatni. — A betegállat-istállóból és a szúróboncolóból származó hígtrágyát ill. szennyvizet gyűjtőtárolóba kell vezetni, onnan azt fertőtlenítés után tartálykocsi szállítással oly területre kell eltávolítani, ami azonnali beszántás mellett egészségügyi szempontból biztonságos. A hígtrágya továbbkezelése esetén az emberi fekáliás szennyvizek minden előzetes tisztítás nélkül csatlakoztathatók a hígtrágyát szállító csatornázáshoz. Ezzel szemben a betegállat-istállóból vagy szúróboncolóból származó hígtrágyát ill. szennyvizet az előzőek szerint kell biztonságos helyre deponálni. Ha a fáziselválasztásból származó tisztított folyadék az állattartó épületeknél szükséges öblítő ipari vízként újra felhasználásra figyelembe vehető, akkor az előbb említett hígtrágyák ill. szennyvizek a rendszerből kirekesztendők, azokat az állattartó épületek felé visszaforgatni tilos. A hígtárgya kezelése és hasznosítása A hígtrágya továbbkezelését ill. hasznosíthatóságát az alábbi két alapvető tényező dönti el: - áll-e elegendő megfelelő minőségű, mezőgazdasági művelésre alkalmas — elsősorban állati takarmány termelésére beállított — terület rendelkezésre, — tudja-e a gazdaság az állatok trágyájának eltávolításához szükséges ipari víz minőségi igényű öblítővizet ill. öntözővíz minőségi követelményt kielégítő higítóvizet kellő mennyiségben biztosítani. Ezen szempontok figyelembevételével először a hígtrágya kezelést, majd a hígtrágya hasznosítást és elhelyezést tárgyaljuk. Hígtrágya kezelésére kidolgozott, illetve megvalósított megoldások A hígtrágya szilárd szennyeződések kiülepedésének, rétegződésének problémáival nemcsak a belső és külső elvezető csatornahálózatnál találkozunk, hanem a kezelés első műtárgyában, a hígtrágyatározó medencékben is. A hosszabb tározási idót biztosító nagy tározó medencékben a hígtrágya osztályozódása intenzív. Ilyen tározókban a hígtrágya, mozgásban tartása, homogen izálása meglehetősen nehézkes, vagy adott esetben lehetetlen. A hígtrágya kezelése során a legrövidebb és a további kezelési igényhez igazodó tározást biztosítsunk, majd az alábbi eljárásokat egyenként vagy egymás után fűzve alkalmazhatjuk: — a hígtrágya szétválasztása mechanikus úton szilárd és folyékony fázisra, — a folyékony szűrt fázis kémiai és mechanikai továbbkezelése, — a kémiailag és mechanikailag kezelt fázis továbbkezelése biológiai úton. A hígtrágya szétválasztása mechanikai úton szilárd és folyadékfázisra, vibrációs stabil vagy mobil szűrőkkel, ill. centrifugákkal lehetséges. Szilárd és folyékony fázis szétválasztása vibrációs szűrőberendezésekkel A hígtrágya elvezetésével, kezelésével, hasznosításával, elhelyezésével foglalkozó szakembereket érthetően intenzíven foglalkoztatta a hígtrágya szilárd és folyékony fázis szétválasztásának célszerű műszaki és gazdaságos megoldása. A különböző típusú szűrőberendezések közül hazánkban beszerezhető és mint a hígtrágya szűrésére ez idő szerint legalkalmasabbat és külön erre a célra kialakított vibrációs szűrőberendezést ill. a centrifugát röviden ismertetjük. Stabil vibrációs szűrőberendezések alkalmazása egy telepen A stabil vibrációs szűrők alkalmazásánál feltétel, hogy a hígtrágya gravitációsan vagy átemelés után nyomás alatt kerüljön le a kezelő telepre. A hígtrágya eljuttatása gravitációsan hidraulikai szempontból megfelelően kialakított csatornahálózaton keresztül, szakaszos vízöblítéses megoldással biztosítható. Az állattartási épületekben a csatorna végpontokon szifon rendszerű öblítőtartályok beépítése célszerű. Az öblítőtartályok általában az etetések alkalmával üríthetők. Ennek megfelelően a napi hígtrágya mennyiség 6—9 órai intenzitással
