Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
11. szám - Dr. Ábrahám Endre–Bartha István: A nagyüzemű állattenyésztő telepen keletkező híg trágya kezelése és értékesítése
Ábrahám O•—Takács A.: Tatabánya szennyvíztisztító telepe Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 483 4. ábra. A diszkontált költség görbéje Fig. 4. Curve of discouyited costs — A szennyvízmennyiség és a tisztítási igények fejlődésének hosszútávú előrebecslése sok bizonytalanságot rejt magában. — A tisztítástechnológia sokszor ugrásszerű fejlődése matemetikai módszerekkel előre nem határozható meg. — Adott tisztítást elősegítő létesítmények, gépi eszközök korszerűsítésének jövőbeni fokát nem lehet előre jól megbecsülni. — Városonként eltérő adottságok, telep elhelyezése, magassági viszonyok, csatornázás rendszere, házi és ipari szennyvíz aránya stb. a tapasztalati adatok rendszerezését és felhasználását nehezítik. — Míg az ipari termékeknél az export-import lehetőségek a kapacitás meghatározásában nagyobb teret biztosítanak, addig szennyvíztisztításnál hasonló lehetőségek nincsenek. Feladat itt a mindenkor érkező szennyvíz előírásoknak megfelelő megtisztítása [7]. Időtényező és ütemnagyság összefüggése a beruházások gazdasági hatékonysága szempontjából. A gazdasági hatékonyság a társadalmi, vagy gazdasági célt megvalósító eredmény és felhasznált ráfordítások viszonya. A vízgazdálkodási beruházások gazdasági hatékonysága kifejezi, hogy azok a társadalomnak a vízgazdálkodással szemben támasztott igényét milyen mértékben elégítik ki, és ennek érdekében történt ráfordítást milyen mértékben hasznosítják. A használati idő tartama alapvetően kihat a ráfordítás eredményeként előálló termékre, következésképpen a létesítmény hatékonyságára. Ezért a vízgazdálkodási beruházások eredményességének vizsgálati alapját csak a használati idő egész tartama alatt előállított termelési eredményeknek a ráfordítások teljes összegével történő szembeállítása képezheti. A létesítmények ráfordításai a beruházott állóeszközök, az állandó jelleggel lekötött forgóeszközök, továbbá az üzemelési költségek összege. A hatékonysági vizsgálat eredmény oldalánál a létrehozott termék — a tisztított víz — értéke nehezen számszerűsíthető. Ezért a szennyvíztisztító telepek beruházásaira vonatkozó döntéseknél elsősorban a társadalmi hasznosság mérlegelését és az azonos célt megvalósító változatok közötti összehasonlítás módszerét kell alkalmazni [3]. A szennyvíztisztító telepek technológiáját, fejlesztési koncepcióját hosszú távra — 25—50 évre — kb. 15 évenkénti felülvizsgálat lehetőségével és szükségességével számolva határozzuk meg. Gazdaságosság szempontjából természetesen nem mindegy, hogy a távlati igények maradéktalan kielégítését biztosító szennyvíztisztító kapacitást egyszerre, egy lépésben, vagy több szakaszra bontva építjük meg. A telep egészére kiterjedő vizsgálat mellett még az egyes műtárgyak gazdaságos szakaszolhatóságát is elemezni kell. A helyes ütemezés abban áll, hogy az üzem különböző jellegű létesítmény-csoportjainál — azok speciális adottságainak megfelelően — nem egyformán állapítjuk meg a fejlesztés lépcsőit. Olyan üzemrészeket, melyeknek fokozatos bővítése nem lehetséges, átépítésük pedig igen nagy költséget okoz, hosszú időre előre kell megépíteni (pl. szivattyúház), azokat a létesítményeket, melyeket fokozatosan és mindig a legkorszerűbb technikával lehet megvalósítani, csak a szükségletek növekedésének arányában kell fejleszteni (pl. biológiai tisztítóberendezések, szivattyúk stb.), [2]. A tanulmányok, beruházási programok kidolgozásánál szükség van a pontos számításokat leegyszerűsítő, gyors becslési módszerre annak érdekében, hogy a létesítmény optimális szakasznagyságát meghatározzuk. A kérdés megvilágítására két ellenkező oldalról történő közelítést alkalmazunk. Ha a távlati igényt is kielégítő kapacitást egyszerre építjük meg, a kapacitás kihasználási foka alcsony lesz, ami igen nagy fajlagos üzemköltséget eredményez, azonkívül a népgazdaságban máshol eredményesen felhasználható anyagi eszközöket köt le. Ha a beruházást sok apró szakaszban eszközölnénk, a fajlagos beruházási költségek emelkedése [4] mellett a folyamatos építés is sok nehézséget okozna. Az optimum becslésére ajánlott módszer, az előzőekben kifejtettek alapján, a népgazdasági hatékonyságnál hosszabb időhorizontot —jelen esetben 25 évet — vesz alapul. Feltételezi, hogy a 25. év végére egy, vagy több szakaszban üzembehelyezett berendezés a tisztítási igényt éppen kielégíti, és az egyes szakaszok létesítéséhez több éven át szükségelt részberuházások eredő időpontja a kapacitás belépésének idejére esik. A beruházások eredő időpontjának meghatározása grafikus úton az 5. ábra szerint történhet [3]. Itt B x, B 2,. . . Jí H az egyes években eszközölt beruházásokat jelenti. Műszaki variánsok összehasonlításában, ha a ráfordítások nem egy évben történnek, kialakult módszer a költségek kezdő időpontra való diszkontálása. A diszkontált költség [6]: ahol K költségráfordítás az i-ik évben,
