Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Dékei Aurél–Jakab Sándor–Stricker Ervin: Egyesített rendszerű csatornahálózat szennyvizeinek tisztítása

470 Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Dékei A.—Jakab S.—

Stricker E.: Egyesített rendszerű csatornahálózat megfelelő 521 l/s vízhozamra, mint csúcsértékre, méretezték. A tervek a megvalósításhoz szükséges jelentős anyagi források híján nem valósultak meg. Az 1966 óta eltelt idő alatt végbement változások (vízfogyasztás-növekedés, tisztítási technológia korszerűsödése, stb.) figyelembevételére jó alkalmat teremtett a beruházás elhúzódása. Az alkalom kihasználását az 1969-ben meghirdetett tervpályázat biztosította. A beérkezett pályaművek alapján kialakult szempontokat tartalmazza a jelen cikk keretében ismertetni kívánt terv is. A tervezés új szempontjai A legjelentősebb, elvi jellegű változás a befogadó megítélésében következett be. Élővizeink tisztaságának megőrzése sokkal inkább kifejezésre jutott, mint ezelőtt. A tisztító telepre vezetendő nyers- és zápor víz együttes mennyiségét a csatornahálózat méretezésénél ill. a meglevő csatornák kapacitásának ellenőrzésénél alapul választott, gyakorlatilag azonosnak vehető 9,0 m

3/s-ben állapították meg. Figyelembe véve a számított 0,6 m

3/s nyers szennyvíz átlagos mennyiségét, a 9,0 m

3/s ennek tizenötszöröse, a korábbi tízszeressel szemben. Száraz időben a teljes nyers szennyvíz mennyisége, zápor esetén pedig 1,5 m

3/s kevert szennyvíz kerül folyamatosan, csigaszivattyúk segítségével, az eleveniszapos rendszerű tisztító berendezésbe. A fennmaradó 7,5 m

3/s kevert szennyvíz részben a hálózat „A" pontja alatti különleges kiképzésű (5. ábra) „meghosszabbított főgyűjtőben", részben a telepen elhelyezett, burkolt földmedencében kerül tározásra, ahonnan a zápor befejeztével ismét a tisztítás folyamatába jut. A szennyvíztisztító telep nagy terhelésű, eleveniszapos rendszerű. A keletkező iszap kezelése anaerob rothasztással, majd a rothasztott iszap mechanikus sűrítésével kezdődik. Az iszap elhelyezésére három lehetőség kínálkozott: komposztálás, gépi felrakásos iszapszikkasztó ágy, vagy vákuumszűrős mesterséges iszapvíztelenítés. A komposztálás, a felmerült tetemes költségek miatt, nem került kidolgozásra, míg a másik két megoldás még függőben van, mivel tárgyalások folynak külföldi ajánlatokról, amelyek alapján cenlrifugáMsos iszapvíztelenítésre és iszapégetésre kerülhet sor. Yészkiömlő az „A" ponton Az „A" pontban, a hálózat két fűgyőjtőjének találkozásánál létesítendő vészkiömlő elsőrendű hálózat-biztonságot szolgál. Működésére csakis akkor kerülhet sor, ha a hálózat méretezéséül választott egy év gyakoriságúnál ritkábban előforduló záporok vizei túlterhelik a hálózatot. A kiválasztott gyakoriság elsősorban anyagi természetű kompromisszum eredménye. Nyilvánvaló, hogy ennél ritkábban jelentkező, nagyobb hevességű záporok előfordulását sem lehet kizárni. Rendkívül hasznos ilyen esetekben, ha van egy biztonsági szelep a hálózaton. Különösen jelentős ez egyesített rendszerű hálózat esetén, mert a túlterhelés következtében fellépő visszaduzzadás a házibekötéseken keresztül elöntéssel veszélyezteti a lakások pincéit, mély fekvésű raktárait, és így beláthatatlan károkat okoz. Az egyesítő rendszerű hálózattal érintett terület Szombathely legértékesebb belső magvát foglalja magában. A vészkiömlő kialakításánál azonban egyidejűleg több szempontot kell kielégíteni. A befogadó visszaduzzasztását a csatornahálózatba meg kell akadályoznunk. A befogadó tisztaságának megőrzése végett csak a megszabott vízmennyiségen felüli (a hígításnál nagyobb) vízhozam esetében léphet üzembe. Meg kell továbbá határozni azt a vízmennyiséget, amely a vészkiömlőt maximálisan akkor terhelheti, ha ritkán előforduló zápor terhét kell továbbítania. A befogadó tisztasága szempontjából mértékadó lesz a bukóéi szintjének megállapításánál az a vízmennyiség, amely semmi körülmények között sem lépheti át a bukóélt. Esetünkben ez 9,0 m

3/s, és ebből a csatornaszelvény hidraulikája alapján a bukóéi magassága számítható. A hálózat elárasztás elleni védelme viszont azt kívánja, hogy az előzőekben meghatározott bukóéi magasságot (206,44 mAf) a befogadó vízszintje ne haladhassa meg. Az 1965 évi katasztrofálisnak mondható árvíz (1902, a megfigyelés kezdete, óta ilyen vízállás még nem fordult elő) a befogadónak az „A" pontban levő 24 + 698 sz. szelvényében a tervezett bukóéi szintjét meghaladta. Az emlí tett veszély tehát bekövetkezhet. Kérdés, hogy az esemény bekövetkeztének mi a várható gya korisága. A 2. ábrából is kitűnik, hogy ennek a vízállásnak előfordulási valószínűsége 70 év. A befogadó rendezése után a 100 évenként egy szer előforduló legnagyobb vízállás (207,40 mAf) 1,0 m-el lesz magasabban a bukóéi felett. Az észlelt többi vízállás nem fenyeget azzal a veszéllyel, hogy visszaduzzad a hálózatba. Mindezeket mérlegelve kimondható, hogy a vészkiömlő megvalósítható, az elárasztás veszélye roppant csekély, de mégis előfordulhat, és ezért szükség van a vész kiömlő elzárásának biztosítására is. Ezt megfelelő elzáró berendezés beépítésével, a tisztítótelepen szolgálatot teljesítő létszámmal biztosítani lehet, csak gondoskodni kell a megfelelő előre jelzésről, hogy az elzárás időben megtörténhessék. A vészkiömlő által a hálózatnak nyújtható biztonság vizsgálatánál célszerű abból a kapacitás-többletből kiindulni, amelyet a gravitációsan működő hálózat, nyomás alá kerülve, nyomóvezetékként nyújtani képes. A többletet a kialakuló nyomásvonal szolgáltatja. Ennek felső határa azonban az az eset, amelynél a nyomásvonal a csatorna legtávolibb aknájánál kilép a térszintre. Ennél nagyobb nyomás már nem alakulhat ki, mert a víz szétterül a térszínen, és ott megy végbe a tarozás folyamata. Ilyen alapon a szombathelyi főgyűjtők 20% többletkapacitást biztosíthatnak végső esetben. Ez a vízmennyiség 14,7 m

3/s. Ebből a tisztítótelepre továbbítható 9,0 m

3/s mennyiséget levonva, a vészkiömlő max. terhelésére 5,7 m

3/s értéket kapunk, amely a méretezés alapját képezheti. Ez a 20%-os kapacitástöbblet az egy év gyakorisághoz képest csaknem 2 év gyakoriságra tehető, tehát ennél nagyobb gyakoriságú záporoknál térszíni elöntéssel számolni kell. Ez egyébként a meglevő hálózat hidraulikai tulajdonságainak a következménye, és adottságnak tekinthető. A vészkiömlő működésére — noha jelentősen hígított szennyvizet vezet a befogadóba — fontos