Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
460 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Korszerű eszközök, matematikai módszerek az aritmetikai művelet, — bizonyára hibátlan volt. De nem lehet az a hidrológiai eredmény. Elképzelhetetlen, hogy 2 — 3000 km 2 nagyságú vízgyűjtőről júniusban, bármilyen előkészítő esők után és akármilyen hűvös idő esetén is, a csapadék 90%-a késleltetés nélkül lefolyjék. Ha figyelembe vesszük, hogy a számítás idején nem voltak ismeretesek a vízgyűjtő magasabb fekvésű részein lehullott csapadékmennyiségek, bizonyosra vehetjük, hogy a tényleges csapadék nagyobb volt, mint az, ami a fővölgyekben fekvő táviratozó állomások jelentései alapján adódott. De arra is gondolnunk kell, hogy a rendkívüli árvíz okozta duzzasztó hatások miatt a vízhozamgörbéről leolvasható hozamoknál kisebbek folytak le, vagyis lefolyt vízmennyiségül a ténylegesnél nagyobb értéket kaptunk. Ha mindkét tényezőben csak 5%-os hibát tételezünk fel, a lefolyási hányad 90% helyett: 90-4,5 85,5 „, „. -IÖÖT5=W = 0^ 814azaz8 1% De, ha 10% hibával számolunk: A számítás bizonytalansága miatt tapasztalt hidrológus legfeljebb annyit mondhat, hogy a Körösök júniusi árvize alkalmával a lefolyási hányad elérhette a 75%-ot. 3. Harmadik példám ugyancsak az elmúlt év árvizeivel kapcsolatos. A minden eddigit meghaladó ijesztően magas vizek természetesen felvetették azt a kérdést, hogy milyen gyakoriságú eseményről volt szó. Sokan végeztek vdlószínűségszámitást, — különböző hosszúságú vízállás- és vízhozam-adatsorok alapján, különböző szelvényekre vonatkozóan, — és, természetesen, a legkülönfélébb eredménnyel. Nem firtatom, hogy milyen szigorúsággal vizsgálták az adatsorok homogenitását, ami minden statisztikai vizsgálat alapvető követelménye. De megemlítem, hogy az egyik, a Szamos csengeri szelvényére vonatkozó számításban az 1970. május 14-i tetőző hozam 4700 m 3/s-mal szerejielt ugyanakkor, amikor az árvédekezést vezető mérnök 3200 m 3/s-ot számított és a románok Szatmárnémetire 3200—3400 m : i/s-ot adnak meg. A fajlagos árvízhozam mérlegelése és a Tisza tiszabecsi szelvényére vonatkozó adatokkal való összehasonlítás magában véve is kizárja a 4700 m 3/s-os tetőző hozam realitását és így megdől a hozzáfűzött valószínűségszámítás eredménye. * Nem vagyok a korszerű matematikai módszerek alkalmazásának ellenzője. Szükségesnek tartom őket. De nem győzöm eléggé sürgetni hidrológiai alapadataink pontosságának fokozását. Szeretném, ha minél több hidrológusunk szánná rá magát erre a nem látványos, aprólékos és fárasztó munkára amelynek elvégzése nélkül a legmutatósabb hidrológiai számítások is légvárnak bizonyulhatnak. Csak néhány égetően fontos feladatot jelölnék meg: 1. A tényleges napi vízhozamok meghatározása az esés naponkinti változásának, a jégnek és — kisebb vízfolyások esetén — a medret felverő gaz duzzasztó hatásának figyelembevételével. 2. A vízgyűjtőterületek különböző állomásaira levezetett havi és évi jellemző vízhozamok egyeztetése és összehangolása a fajlagos lefolyás, a lefolyási magasság és a lefolyási veszteségek alapján. 3. A csapadékmérő állomások felállításának ellenőrzése és az észlelési adatok módszeres javítása. Az első két — egymással szorosan összefüggő — feladat megoldása alapos helyismeretet kíván. Ezért különösen az egyes igazgatóságok hidrológusainak figyelmébe ajánlom őket, mert ezen a réven teremthetik meg a matematikai modellek alkalmazásának feltételeit, és lehetnek valóban ismerői és urai területük vizeinek. 1972. május 15-én a Borsodi Műszaki Hetek keretében, a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Csoportja szervezésében nagysikerű környezetvédelmi ankétra került sor a Tiszai Vegyi Kombinátnál. Az ankét célja a Tiszai Vegyi Kombinát ilyen irányú tevékenysége egy részének ismertetése, a kombinát és a helyi szennyvíztisztító berendezés bemutatása. A megnyitó előadás, melyet Szénási Tibor, a TVK műszaki igazgatóhelyettese tartott, tájékoztatta a szakembereket azokról a nagyobb volumenű műszaki-technológiai intézkedésekről, melyekkel a TVK által a környezetbe kibocsátott káros szennyeződéseket a lehetőségekhez képest a minimálisra csökkentették, és kitért a távlati elképzelésekre is (égetéses megsemmisítés, ipari szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása, illetve biológiai oxidációja). A további szakmai előadások foglalkoztak az olefin program keretében a TVK-nál létesítendő olefin üzem korszerű vízgazdálkodásának néhány kérdésével, a jelenleg működő etilén üzemben keletkező szónhidrogén tartalmú ipari szennyvíz eleveniszapos bonthatóságának vizsgálatával. Ezek a kísérletek sok értékes támpontot adtak az eddigiek során ahhoz a felkészüléshez, amelyet az olefin üzem létesítése már a jelenlegi stádiumában is igényel. A helyi sajátosságok a biológiai tisztítótelep fokozatos hidraulikai túlterhelését teszik szükségessé. Az ankét utolsó előadása azt a kísérletsorozatot ismertette, amellyel megállapították a terhelhetőség felső határát, figyelembe véve azt a feladatot, hogy a tisztító berendezés működése minden szempontból eleget tegyen a vízminőségvédelem szempontjainak ós a vonatkozó rendeleteknek. Nagy Árpád szakosztályi titkár
