Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Dr. Papp Szilárd–Dr. Bolberitz Károly–Csanády Mihály–Darvas Iván–Dr. Deák Zsuzsanna–Hegyessy László: Szennyvíztisztítók vizének szennyező hatása a Balatonra

Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 428 Szennyvíztisztítók vizének szennyező hatása a Balatonra* Dr. PAPP SZILÁRD, dr. BOLBERITZ KÁROLY, C S A N Á D Y MIHÁLY, DARVAS IVÁN, dr. DEÁK ZSUZSÁNNA, HEGYESSY LÁSZLÓ Kormányzatunk a Balatont és közvetlen környékét országunk legnagyobb üdültetési központjává fejleszti. A fejlesztés számos vízgazdálkodási és egészségügyi kérdést vet fel, amely utóbbiak közé tartozik, elsősorban a partmenti víz minőségének és tisztaságának megóvása, különös tekintettel a fürdőzésre ós a Balaton vizének ivóvízellátás céljára való felhasználására. A Balaton szennyezettségére vonatkozó vizsgálatok még igen szűk körűeknek tekinthetők. A szakkörökben képviselt az az álláspont, hogy a szennyvíz ne kerüljön a Balatonba, sőt még a biológiailag tisztított szennyvizeket is előbb halastóba vezessék, vagy öntözésre használják fel, esetleg talajszűréssel utókezelve helyezzék el, minden bizonnyal csak hosszú idő múlva lesz megvalósítható. Addig is átmenetileg meg kell találni a módot a szennyvizeknek közegészségügyi szempontból még ideiglenesen megengedhetőnek tartott elhelyezésére. Ehhez a kérdéshez tartozik elsősorban a Balaton partján már működő szennyvíztisztító berendezések szennyvizeinek a Balatonra gyakorolt szennyező hatásának felmérése és tanulmányozása egészségügyi szempontból. Ennek szükségességét ismerte fel az Országos Vízügyi Hivatal, amikor e probléma vizsgálatára hívta fel a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalatot. A vizsgálat kapcsán kapott megbízást Intézetünk öt jelentősebb szennyvíztisztító telep szennyvíztorkolatai környékén, a Balaton-víz kémiai és bakteriológiai vizsgálatára, a szennyeződések kiterjedésének megállapítása céljából. A vizsgálatok elvégzésére a balatonalmádi, a balatonfüredi községi, a balatonfüredi hajógyári, a tihanyi és a Zamárdiban levő Fővárosi Gyermeküdülő szennyvíztorkolatainak környezetét jelölték meg. A vizsgálatokat 1969. októberében kezdtük el és 1970. szeptemberében fejeztük be. Az évi perióduson belül a mintavételezések időpontját úgy választottuk meg, hogy minden mintavételi helyről a tavaszi, nyári és őszi hónapokban kerüljenek vízminták vizsgálatra. Ennek során a balatonalmádi és a balatonfüredi hajógyári szennyvíztisztító telepen három, a balatonfüredi községi, a tihanyi és a zamárdi telepeken négy alkalommal tartottunk mintavételezést a helyszínen készítve elő a vizsgálatokat. Összesen egy éven belül 18 alkalommal mintáztuk meg a szennyvíztorkolatok környezetét és a Balatonba torkoló szennyvizeket. A begyűjtött vízminták száma 320. Az egyes mintavételi helyeken a mintavételi pontokat a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tűzte ki — a parttól 100 méter távolságig karóval — a szennyvíz betorkolás helyétől a partvonalra merőlegesen 10, 20, 50, 100, 200, 300, majd 400 méterig, ettől jobb és bal irányban kb. negyvenötfokos szög alatt pedig 10, 20, 50, 100, 200 és 300 méterig. Ahol szükség volt rá, a benőtt nádasokban a nád irtásával megfelelő utat vágtak, hogy a karóval kitűzött mintavételi helyek csónakkal megközelíthetők legyenek. Mintát vettünk még * Közlemény az Országos Közegészségügyi Intézetből. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály 1971. IX. 24-én megtartott előadóülésén elhangzott előadás. ezenkívül a szennyvíztisztító telepet elhagyó tisztított szennyvízből és a Balaton vizéből a szennyvíz betorkolás helyén, hogy a kiinduló szennyeződések mértéke is megállapítható legyen. Egy szennyvíztorkolatkörnyezetében, tehát minden alkalommal, 18—20 vízminta vételére és vizsgálatára került sor. A kémiai vizsgálatok a következő alkatrészekre, illetve kémiai jellemzőkre terjedtek ki: kémiai oxigénfogyasztás (savas és lúgos), 5 napos biokémiai oxigénigény, redukciós rothadási próba, szulfid, szulfát, klorid, nitrit, nitrát, foszfát, lúgosság, hidrogénkarbonát, ammónia, nátrium, kalcium, magnézium, összes keménység, karbonát keménység, nem karbonát keménység, vas, mangán, összes oldott alkatrész és oldott oxigén. A bakteriológiai vizsgálatok a coliszám, a 20 és 37 °C-on növekvő baktériumszám meghatározásából állottak. A meghatározott kémiai és bakteriológiai jellemzők, ill. alkatrészek száma kereken nyolcezer volt. A vizsgálatokat a magyar vízvizsgálati szabványok (MSZ. 260, MSZ. 448, MSZ. 22901) módszerei szerint végeztük. Ezektől két esetben tértünk el. Az összes oldott alkatrész meghatározását a vezetőképességből számítással végeztük, az összes foszfátot pedig Jankovic—

Mitchell—Buzzell [3] által kidolgozott káliumperszulfátos kénsavas roncsolással és molibdénkékes kolorimetriás eljárással határoztuk meg. Ami a vizsgálatok értékelését illeti, arra való tekintettel, hogy az egyes mintavételi helyeken a szennyvíz mennyisége, tisztítása, betorkolása, továbbá a Balaton állapota meglehetősen eltérő, ezért mintavételi helyenként külön-külön kellett foglalkozni az egyes vizsgálatsorozatokkal, és az általános következtetések levonására csak ezután kerülhetett sor. A végzett igen kiterjedt vizsgálatok közül tanulmányunkban csak a szennyeződésekre jellemző vízalkatrészekkel, ill. kémiai és bakteriológiai jellemzőkkel foglalkozunk. Ilyenek elsősorban az oxigénfogyasztás, a biokémiai oxigénigény, az ammónia tartalom, a coliszám és a baktériumszám. Balatonalmádi Az üdülőtelepi szennyvíz tisztítására az 1960—61-ben épült kétszintes ülejpítő szolgál. A vizsgálatok időszakában, 1970 nyarán helyezték üzembe a szennyvíz teljesoxidációs elevenített iszapos tisztítására alkalmas „TABTA" típusú, előregyártott egységekből álló berendezést. A szennyvíz menynyisége átlagosan 910, a nyári idényben 1200— 1250 m

3/nap. A szennyvíz a Balaton felé kb. 100 méter szélességű nádasba torkolik, a betorkolás helyén néhány m

2 kiterjedésű iszappadot képezve. A szennyvíz Balatonra gyakorolt szennyező hatásának kiterjedéséről az 1. ábra nyújt szemléltető képet, mely a víz összes oldott alkatrész tartalmán kívül öt féle, szennyezést jelző mutató értékét tünteti fel, az összes oldott alkatrészen kívül, logaritmikus ábrázolásban. A szennyező hatást az összes oldott alkatrész és az öt mutató három irányú (bal,