Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Galli László–Dr. Vitális György: Hegy- és dombvidék légifényképeinek vízföldtani és műszaki-földtani értelmezése
Galli L.— Dr. Vitális Gy.: Hegy- és dombvidékek légifényképeinek Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 423 7. kép. Többnyire fedett homokkőterület légifényképe Bild. 7. Fliegeraufnahme eines überwiegend bedeckten Sandstein gebiets bői felépített területre hívják fel a figyelmet. A területet egy fő és két mellék völgy ártere tagolja. A völgyek iránya a nagyobb töréseket is tükrözi. Igen szembetűnő a képet átlósan átszelő fiatal törés, amely a fővölgy által is jelzett töréssel közel párhuzamos és a két oldalvölgyet is egy vonalban átszeli. A fiatal törés mentén a kőzet minőségtől és a törésmenti töredezettségtől függően gyengébb, illetve erőteljesebb árkok, mélyedések alakultak ki. Az egész területet felsőoligocén homok és homokkő képződmények építik fel. A kép bal felső részén, a mezőgazdaságilag művelt terület nyugtalan felszíne a homokkőösszlet keményebb-lazább részeinek különböző mértékű lepusztulása miatt alakult ki. A patakok völgyét holocén ártéri üledék fedi. A patakvölgyek és a mélyedések által jelzett, egymással párhuzamos, illetve egymásra nagyjából merőleges töréseket a 6. ábra is mutatja. A homokos-homokköves kifejlődésű képződmények és a hasonló anyagú völgyi üledék közepes víztároló képességű. Víznyerés céljából történő kútfúrás itt is a törések kereszteződésében a legcélravezetőbb. A víztározás — a kezdeti kisebb elszivárgásoktól eltekintve — gyakorlatilag lehetséges. A gát helyének kiválasztása során célszerű a nagyobb töréseket elkerülni. A 7. kép felszínalaktanára az ÉK —DNy-i irányú hosszanti és a rájuk közel merőleges ÉNy —DK-i irányú haránttörések mentén kialakidt eróziós völgyek és árkok jellemzők. Altalánosságban a völgyek jobboldalán sűrűbb elhelyezkedésben kisebb, a völgyek baloldalán ritkább elhelyezkedésben nagyobb eróziós árkok alakultak ki. A légifénykép könnyen erodálható kőzetekre utal, amelyektől egyértelműen csak a nagyobb völgyek ártéri üledékei különíthetők el. Megjegyezzük, hogy a számos vízmosás nem minden esetben jelent 7. ábra. Többnyire fedett homokkőterület i'ázlatos földtani térképe Abb. 7. Schematische geologische Karte eines überwiegend bedeckten Sandsteingebiets hegységszerkezeti törést, hanem a területet felépítő rétegösszlet lazább, erózióra hajlamosabb rétegeinek települési helyzetét is rögzíti. A területet felsőoligocén (vékony- és vastagpados) glaukonitos homokkő, s annak nagy részét elfedő pleisztocén barna agyag építi fel (7. ábra). A nagyobb völgyek által is jelzett töréseket a 7. ábra is szemlélteti. A felsőoligocén rétegösszlet közepes víztároló képességű. A nagyobb völgyek víztározásra alkalmasak, a gát helyének kiválasztása során azonban a töréseket a lehetőség szerint kerülni kell. A 8. képen látható terület — az egymástól jól elkülönülő területrészek alapján — változatos kőzettani felépítést tükröz. A mezőgazdaságilag művelt, vagy többnyire erdővel borított világos foltok lazább (homokos), a legelőnek látszó és csak kisebb ligetekkel tarkított területek keményebb (agyagos) kőzeteket jeleznek. A területet a kép középpontján áthaladó ÉÉKDDNy-i irányú törés két részre osztja (8. ábra). A kép alsó részének „alapkőzetét" közópsőoligocén csillámos szürke homokos agyag és agyagos homok alkotja, melynek legnagyobb részét homokos kifejlődésű pleisztocén képződmények fedik. A kép felső részén — már a neogén fedőképződmények közé tartozó — az alsómiocén homok, kavics, homokkő, konglomerátum, vörösagyag, barnakőszéntelepes rétegcsoport, továbbá corbulás-cardiumos homok és homokkővel képviselt képződményei találhatók a felszínen, melyekre főleg a szegélyeken ugyancsak homokos kifejlődésű pleisztocén képződmények települnek. A kép közepén látható tó — melv éppen a fentebb említett törés mentén földcsuszamlással keletkezett — jelzi, hogy a területen található töré-
