Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Galli László–Dr. Vitális György: Hegy- és dombvidék légifényképeinek vízföldtani és műszaki-földtani értelmezése
Galli L.— Dr. Vitális Gy.: Hegy- és dombvidékek légifényképeinek Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 421 4. kép. Többnyire fedett mészkőterület légifényképe Bűd 4. Luftaufnahme eines überwiegend bedeckten Kalksteingebiets Az erdős részeket felsőtriász dolomit, a mezőgazdaságilag művelt peremi részeket pannóniai homok, homokkő, agyag, illetve márga építi fel (2. ábra). A dolomitból felépített rész jellegzetes tönkfelszín. Az erdőben látható fehér folt a dolomitot feltáró kőfejtő helye. A légifénykép alapján jelentősebb törések nem azonosíthatók. A dolomit terület alatt — feltehetően a pannóniai rétegek visszaduzzasztó hatására, tehát azok felszínének magassága körül — karsztvíz, a pannóniai rétegek homokosabb tagjaiban pedig a karsztvízből utánpótlódó rétegvíz található. A 3. kéj) közepén húzódó fővölgy mindkét oldalán azonos irányú mellékvölgyek és vízmosások, az alaphegység töréseire utalnak. A két középsőszakasz jellegű nagyobb völgy között, a kevesebb vízmosás következtében, vastagabb fedőréteg feltételezhető, mint a kép felső részén. A földtani vizsgálatok szerint a völgyek mentén, a vízmosásokkal kevésbé szabdalt részeken, részint kopár, karsztosodott, részint erdővel borított felsőtriász dolomit és daehsteini mészkő bukkan a felszínre, míg a terület jelentős részét pleisztocén lösz fedi. A völgyek és a vízmosások alapján kijelölhető nagyobb töréseket a 3. ábra mutatja. Megjegyezzük, hogy tapasztalatunk szerint a valóságban általában sokkal több törés szel át egy-egy területet, mint ahogy azok akár a morfológiai, akár az egyéb földtani kutatómódszerek alapján kimutathatók. Az ilyen típusú területen völgyzárógátas víztározó létesítése — a várható erőteljes elszivárgások miatt — nem ajánlatos. A karsztvíz feltárására vízkutató fúrás kitűzése elsősorban a dolomitterületen, a nagyobb törések kereszteződése mentén célszerű. A 4. kép változatos morfológiájú területet mutat. A területet nagyjából fordított S alakban át4. ábra. Többnyire fedett mészkőterület vázlatos földtani térképe Abb. 4. Schematische geologische Karte eines überwiegend bedeckten Kalksteingebiets szelő völgy a vízmosásokkal átjárt laza fedőkőzetet jelző területrészeken középsőszakasz jellegű, míg a kép jobb felső részén a sűrű erdővel borított kemény kőzetre utaló részeken felsőszakasz jellegű. A patakvölgy középsőszakasz jellegű részeinek feltöltésében, illetve a völgyi hordalék felhalmozódásában a keményebb kőzetből álló eróziós küszöbök — a kép feíső középső részén és jobboldali szélén — a közöttük kialakult öblözetben jelentékenyen közrejátszanak. A patak árterén lefűződött meanderek is láthatók. A mezőgazdaságilag művelt és vízmosásokkal szabdalt területet pleisztocén lösz fedi, s csak a sűrű erdővel borított, vagy kopár, néhány kisebb foltban jut felszínre néhány felsőtriász daehsteini mészkő rög. A holocén ártér határa a fénykép segítségével egyértelműen kijelölhető. A löszfelszín eróziós formái a szántóföldeken erőteljesebben, a szálerdővel borított részeken kevésbé szembetűnők. Az utóbbi helyeken feltehetően vastagabb lösztakaróval számolhatunk. A völgyek és a vízmosások iránya az alaphegység törésirányait jelzi (4. ábra). A löszös szántóföldi területeken az eróziós tevékenység megfékezése a legfőbb gond. A holocén ártéri területeken a ,,teraszvíz" feltárása csak minimális vízigény kielégítésére lehetséges. A mészkőben levő karsztvíz feltárása csak a nagyobb törések kereszteződése mentén ajánlatos. A víztározási lehetőségek itt is kedvezőtlenek. Paleogén fedőhegységi (eriiletek Az 5. kép közepén látható egymással közel párhuzamos barázdák, melyek irányával az őket jobbról határoló völgy is közel párhuzamos, a felszínen is észlelhető neotektonikai mozgásokat, élő törésrendszert jeleznek. A mélyebb és szerteága-
