Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
9. szám - Rőser Ottó: Az esőztető szivattyútelepek automatizálásának gépészeti kérdései
388 Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. Rőser O.: Az esőztető szivattyútelepek automatizálása párhuzamos kapcsolásának megfelelően megszerkesztett egyesített szivattyújelleggörbék mellett ismerni kell a terhelési-fogyasztási oldal jelleggörbéit is, amelyet a csővezetékek súrlódási veszteségeit és a szórófejek nyomásigényét a vízhozam függvényében ábrázoló jelleggörbék értelemszerű összegezéseként kaphatunk meg [1]. A cső-szórófej jelleggörbék (Cs—Sz) konkrét adatokból való megszerkesztése a számtalan elrendezési variáns figyelembevételével, különösen a tervezés kezdeti szakaszán igen körülményes és időtrabló lenne. A szivattyútelep gépészeti tervezésekor, a munkapontok lehetséges szélső, kritikus helyzeteinek kijelöléséhez azonban elegendő ha a Cs—Sz jelleggörbékből is csak a kritikus üzemállapotokat jelentő legmeredekebb jelleggörbéket rajzoljuk fel. E szélső értékeket akkor kapjuk, ha a vizsgálni kívánt munkaponton átmenő, másodfokú parabola alakú Cs—Sz jelleggörbék nulla vízhozamhoz tartozó csúcsát a legalacsonyabban elhelyezett szórófejek, valamint a szivattyúk szívóoldali alvízszintje közötti magasságkülönbség (H ( J) figyelembevételével határozzuk meg. A következőkben, most már a csővezeték-szórófej jelleggörbéket is felhasználva az 5. ábra kapcsán vizsgáljuk meg az átkapcsolásnál lejátszódó átmeneti jelenségeket. A telepen 4 db főszivattyú van beépítve. A nyomás alatti csőhálózat elcsurgásait 1 db nyomásfenntartó szivattyú van hivatva fedezni. Ha az elcsurgás vagy egyéb vízelvétel a tervezett kb. 15 1/s-nél nagyobb, amit a nyomásfenntartó szivattyú nem tud pótolni, a hálózat nyomása lecsökken H = 60 m alá és itt a nvomáskapcsoló bekapcsolja az első főszivattyút. Milyen munkapontban fog a bekapcsolás után az első főszivattyú üzemelni? E munkapontot a főszivattyú jelleggörbéjéből ugyan az a Cs—Sz terhelési jelleggörbe metszi ki. amely af korábbi állapotnak meg5. ábra. A Kalocsa—Fajsz-i esőztető szivattyútelep Q—II jelleggörbe részlete Puc. 5. XapaKmepiia:i Kpueasi Q—H dojicdeeajtbiioii riacocnoü cmanifuu e ciicme.Me Kanona—<t>aüc felelő munkaponton is átment. Értéke ez esetben Q = 21 1/s-nek adódott. A főszivattyú bekapcsolása után kialakuló munkapontjának ismeretére azért van szükség, mert ugyanezen szivattyú kikapcsolását mindig ennél a munkapontnál kisebb vízhozamnál kell meghatározni a felesleges reteszelések és káros ki-be kapcsolások elkerülése érdekében. Azonban az első főszivattyú kikapcsolásának kis vízhozam értékre való beállításának két tényező is határt szab. Az egyik, az érzékelő műszerek és kapcsolók kis vízhozamnál való érzéketlensége, a másik az az általános tapasztalat és gyári előírás, hogy a névleges vízhozam kb. 30—40%-a alatt a szivattyúkat, a káros rezgések elkerülése és a jelentős hatásfokromlás miatt nem szabad tartósan üzemeltetni. A főszivattyú kikapcsolását az előbbiekben felsorolt okok miatt csak Q = 60 l/s vízhozamra lehetett beállítani. De ekkor relék, reteszelések közbeiktatásával lehet csak rövid időre kiküszöbölni, hogy a bekapcsolás után (21—60 l/s között) a főszivattyú ne kapcsoljon rögtön ki. A tartós üzem fenntartása a szivattyútelepen csak úgy lehetséges, ha a reléken beállítottnál is kisebb idő alatt tudunk olyan laposabb Cs-Sz jelleggörbét előállítani, amely a kikapcsolási vízhozamnál nagyobb értéknél fog a főszivattyú jelleggörbéjéből egy valós munkapontot kimetszeni. E lapos jelleggörbe gyors előállítása érdekében elő kell írni és következetesen meg kell valósítani, hogy üzemkezdéskor egy bizonyos számú, iil. 60—70 db szórófejet ellátó szárnyvezetéket a reléken beállított néhány perces késleltetési időnél is rövidebb idő alatt, egyszerre nyissanak ki. Egy ilyen műszaki megoldás miatti üzemelési előírás betartása sok dolgozót foglalkoztat és olyan munkaszervezéshez vezet, amelyeknél a hidránsok nyitása zászló jelre történik, vagy amely megkívánja, hogy az öntözőtelepeken URH hírközlő rendszert építsenek ki. Ilyen megkötöttségek és munkaszervezési igény esetén jogosan merül fel a kérdés, hogv miért szükséges itt az automatika és érthető, ha az „automatikus" üzemelést, amely a vázolt okok miatt gyakran csak a főszivattyú néhány másodperces üzemeléséből és ki-bekapcsolásokból áll, kikapcsolják, nem használják. A főszivattvúk gyakori ki-bekapcsolásának kiküszöbölésére és az automatika megbízhatóbbá tétele érdekében többféle próbálkozás történt. A fogyasztás oldalról közelítve meg a problémát biztosítani kellett, hogy a nyomásfenntartó szivattyú maximális és a főszivattyú minimális vízhozamú üzemi munkapontjai közötti tartományban ne legyen állandó vízelvétel. Ennek érdekében a csővezetékek és hidránsok tömítéseinek tökéletesítésével az elcsurgást a nyomásfenntartó szivattyú maximális vízhozama alatt igyekeztek tartani és az öntözési üzemet úgy megszervezni, hogy egy táblánál kisebb területet különállóan ne öntözzenek. Az így létrehozott előírások az üzemet korlátozták és megkötötté tették, de a naponkénti munkakezdést így sem tudták zavartalanná és valóban automatikussá tenni, ezért szükséges volt a szivattyútelep kialakítása területén is módosításokat végrehajtani, ezek azonban — mint előzőkből is kitűnik — nemcsak azért váltak szükségessé, hogy tetszőlegesen, korI
