Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

9. szám - Rőser Ottó: Az esőztető szivattyútelepek automatizálásának gépészeti kérdései

Rősei- Ö.: Az esőzíető szivattyútelepek automatizálása Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. 385 gatát a minimálisra célszerű választani és ez által a légüst szerepe már nem is a víz tárolása, hanem a szivattyúk ki-bekapcsolási számának megengedett értékek között tartása. A nyomásszabályozással automatizált szivattyútelepek e fontos témáját részletesen tárgyalja a légüst méretezéssel foglalkozó szakirodalom, pl.: [2], [4], [5], [8], [10], amelyek egyértelműen megállapítják, hogy a minimális légüstméret elsősorban az alkalmazott szivattyú jellemzőinek a függvénye. A légüst méretének egyszerű meghatározását segíti elő az E. Vogel (Stockerau) szivattyúgyár kiadványa alapján az 7. ábrán közölt nomogram is. K nomogramban pont-vonallal berajzolt alkalmazási példa a 9. ábrán is szereplő TGV 250—150/1,2 szivattyújelleggörbe adataival és tiszta nyomásszabályozást figyelembe véve 24 nr

1 össztérfogal ú légüst beépítését hozta ki eredményül. A légüst méretét tehát elsősorban a vele együtt üzemelő szivattyú közepes vízhozama határozza meg. Figyelembe kell azonban venni a légüstnek a esőhálózat nyomáslökés csökkentésében betöltött szerepét is, midőn méreteit meghatározzuk [10], [12]. Ha az esőztető csőhálózat nincs felső tározóhoz kapcsolva és az üzemszerűen nyitott kifolyónyílásoknak, szórófejeknek és általában a csőhálózatnak a szivattyúkhoz viszonyított magasságkülönbsége csekély, akkor ezen adatokból meghatározható légüstméret is általában kisebbnek adódik mint a szabályozás légüstigénye. Kritikus esetben természetesen a kétfajta számítás alapján a nagyobbnak adódó lég üst térfogatot kell betervezni. A szabályozás megszabta követelmények általában igen nagy légüstméretet igényelnek, mivel, mint a későbbiekben még részleteiben is indokolni fogom, a nyomásról szabályozott tartomány határát az I. főszivattyú névleges vízhozamának felénél-kétharmadánál célszerű megválasztani. A nagy légüstméret csökkentése érdekében azonban a következő megoldások együttes alkalmazása célszerű: v 1,6 1,5 W 1,3 1,26 1,2 1,18 1,16 1,13§ I í; ö -300 200 ISO 100 75 ~'5Ö' to 30 20 15 u 5 í & -t -«3 I ÍJ I i 3 - 2 1,5 Ifl 15 3 5 1. ábra. Nomogram a légüstméret meghatározásához Puc. 1. HoMoepaMMa ŐAH onpcOe.ienun pa3.\iepa 803dyumoeo Kom.ni — Adott vízhozamigénv biztosítása esetén a légüstméret a felére csökkenthető, ha nem egy db, hanem az igényelt teljesítményt megosztva, két egyforma, a vízhozamigény felét kitevő nagyságú szivattyút alkalmazunk. A légüstméret ilyen módon való csökkentése így elszigetelten vizsgálva nem látszik egyértelműen gazdaságosnak, de a későbbiekben még kifejtésre kerülő, ez által elérhető egyéb megtakarítások és üzembiztonsági előnyök ezt a légüstméret csökkentési megoldást is létjogosulttá teszik. — A légüstméret az által is csökkenthető, ha a szivattyú kapcsolásának periódusidejét az automatika olyan módon korlátozza, hogy a szivattyú újlbóli kikapcsolását csak az előző kikapcsolástól számított kb. 5—6 perces késleltetés után teszi lehetővé. — A ki-bekapcsolási periódus időtartamának megnyújtását a szivattyúk kapcsolási lépcsőzésének célszerű megválasztásával is elősegíthetjük. Ha pl. két azonos alapszivattyú esetén a második szivattyú szabályozására rendelt nyomáskapcsoló bekapcsolási nyomását alacsonyabbra, a kikapcsolási nyomását pedig magasabbra állítjuk be, mint az első szivattyúnál, akkor nyomásemelkedéskor nem a másodiknak indult szivattyú kapcsol le, hanem az első, már hosszabb ideje üzemelő szivattyú. Ezáltal az automatika bonyolítása nélkül a periódusidő megnyújtása mellett elérhető a szivatytyúk üzemelési sorrendjének rendszeres felcserélése és az élettartam egyenletesebb kihasználása is. A periódusidő előzőkben vázolt korlátozásaival a szivattyútelep kisvízhozamú tartományában alkalmazott nyomásszabályozásnál megengedhető, hogy a szokásos hidrofor számítással, vagy az 1. ábrán közölt nomogram alapján meghatározott értéknek kb. egynegyedére — egyharmadára vegyük fel a beépítendő légüst méretét. A légüst így meghatározott mérete természetszerűleg csak akkor biztosít megfelelő üzemet, ha a légpárna nagysága üzem közben is a számításnak megfelelő. A levegő — víz térfogat arányát általában úgy célszerű beállítani, hogy az automatikus üzem közben előforduló legalacsonyabb nyomásnál legyen a légüstben megengedett minimális víznívó. Ezt a kompresszorral való rendszeres kb. hetenkénti levegő utántöltéssel állandósítani lehet, ha a légüstbe csatlakozó nyomócső kialakítása megfelelő és az esetleges üzemzavar vagy áramkimaradás esetére levegő kiszökést meggátló, általában úszós szelep is be van építve [3], [9]. A vízhozam-változásról szabályozott főszivattyúk A nagyobb vízhozamtartományban alkalmazott főszivattyúk szabályozására, elsősorban az igen nagyméretűre adódó légüst igény kiküszöbölése miatt, már nem a nyomás, hanem a vízhozam megváltozásait használjuk fel a szabályozás impulzusaként. A vízhozamot a nyomócsőbe szerelt mérőperem, vagy Venturi-mérő érzékeli. Az átkapcsolási vízhozam értékek meghatározását úgy célszerű elvégezni, hogy ugyanazon szivattyú kikapcsolása mindig kisebb vízhozamnál történjen mint aminél a szivattyú bekapcsolását előirányoz-