Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

9. szám - Könyvismertetés

374 Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. Dr. Haszpra 0.: A hidroelasztikai modellezési elmélet npaBHJlbHtrfM «JIH MOflejIH COŐCTBCHHOÍí BIIŐpaqlIH B B03­«yxe. 5. OTHOCHTCJILHO lacmomu BHÍjpaquH, npHiimeiiHbix TGHCHH6M MOJKHO 0>KHfl3Tb pe3yj!bTaT C nOrpeiUHOCTbH), oőbmHoíi rjiíi MOAejieií, 10%. 6. Cpe^Hne u MaKCiiMajibiibie aHancHHíi aMnAiirnyöu 0»<Hflai0TCH «BOHHbie Ha OCHOBaHHH H3MepCHHÍÍ MOfleneii, B 30He MaKCHMaJlbHblX BHÖpaUHH. 06OCHOB3HHG NAÖJIIOAEHHBIX, HA HCCJIEFLOBAUHBIX MO­;ICJIHX, íiBJieHHií rpcSyer TeopcnuiecKoro n3yqeHiiH. Oco­öenHo KaeaeTCH raKoc oiipe;;ejienHe IICCJIEFLOBANHE BH6­paqHií npoflOJTbHoro HanpaBJieHHji, B03HiiKai0miix no« BJiHjiHHeM rpaBHTaqHOHHbix BOJiH nepefl BiiöpnpyiomHMCfl CTOJICOM. rioKa TaKoií Bonpoc ne ii3Jio>KeH B jiHTeparype Experimentelle Kontrolle der hydroelastisclien Modellicrungstheorie Dr. Haszpra, O. Kandidat der Technischen Wissenschaften Die durchgeführten Untersuchungen dienten zur Un­terstützung der Modellierungstheorie der durch die Freispiegelströmungen verursachten hydroelastischen Schwingungen (2,3) bzw. um für ihre Genauigkeit und Anwendbarkeit Daten zu liefern. Durch die Untersu­chungsverhältnisse konnten die Bedingungen der Inge­nieurpraxis bestens angenähert werden, gleichzeitig aber dazu Möglichkeit geboten werden, prinzipielle Schlüsse ziehen zu können. Die Untersuchungen bestätigten die Richtigkeit der Theorie. Zusammenfassend können folgende qualitative und quantitative Feststellungen gemacht werden: 1. Aufgrund der hydroelastischen Modellierungstheorie ist die hydraulische schwingungstheoretische Untersuchung der wasserbaulichen Konstruktionen unter den durch die Praxis erwünschten Massstabs grenzen möglich. 2. Der kleinste Massstab der Untersuchungen war rund 1 : 26, bei grösseren Konstruktionen (mehrere zehn Meter Grössenordnung) kann aber aufgrund entspre­chender Erwägungen auch ein bedeutend kleinerer Mass­stab (z. B. 1 : 40, 1 : 50) angewendet, werden 3. Das Resultat der Untersuchungen wird durch die innere Dämpfung der Modellstoffe bceinflusst, in flio­ssendom Wasser ist aber diese Wirkung auf Seh wingungs­zahlen bezogen, weniger merkbar. 4. Die Modelle von ,,statisch ähnlicher Elastizität" geben im beweglichen Wasser mit den Modellen von ,,dynamisch . ähnlicher Elastizität" praktisch dieselben Resultate. Wenn also der Träger aufgrund der unmittel­bar nach der Belastung gemessenen Formänderung mo­dellrichtig ist, so kann man von der in der Eigen­schwingung in der Luft wahrnehmbaren Abweichung absehen. 5. Bezüglich der Frequenz der durch die Strömung hervorgerufenen Schwingungen ist von den Modellen ein Resultat innerhalb einer 10%igen Fehlergrenze zu erwarten. 0. Bezüglich des Mittelwertes und des Maximums der Amplituden kann man im Bereich der grössten Aus­schläge auch mit dem Doppelten des aus Modellmessun­gen berechneten Wertes rechnen. Die Begründung der an den untersuchten Modellen beobachteten Erscheinungen ist ein theoretisches Stu­dium wert. Besonders gilt dies für die Untersuchung der auf Einfluss der von der schwingenden Säule sieh ausbil­denden Gravitationswellen zustandekommenden Schwin­gungen der Fliessrichtung nach, mit der sich das Schrifttum bisher im wesentlichen nicht befasst hat. KÖNYVISMERTETÉS Hamvas Ferenc: Folyami vízépítési műtárgyakra ható felhajtóerő vizsgálata. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 34. szám. Budapest, 1971. (74 oldal, 59 ábrával és angol nyelvű összefoglalóval, 75 irodalmi hivatkozással). A magyarországi alluviális talajokon a vízépítési mű­tárgyak állékonysági méretezésének alapvető kérdése a felhajtóerő meghatározása. A hidrodinamikus felhajtó­erő értékében elkövetett hiba a műtárgy tönkremenete­lót vonhatja maga után. Ezért jelentős Hamvas Ferenc munkája, amelyben rendszerezi és elemzi az alkalmazott módszereket és részletesen vizsgálja a tervezési állapot­hoz képest üzemközben előálló változások lehetőségeit és nagyságát, végül pedig összehasonlítja a számított és mért hidrodinamikus nyomásokat egy adott műtárgy esetében. A dolgozat új elgondolásai és eredményei a fel­hajtóerőt módosító tényezőket elemző fejezetben talál­hatók. A szivárgó mozgások elméleti alapjainak rövid össze­foglalása és a határfeltételek tárgyalása után ismerteti a hidrodinamikus felhajtóerő számítására vonatkozó elméleteket egészen a század elejéig visszamenve. A ma is használatos empirikus elméletek közül Zamarin munkáját emeli ki. Az analitikus megoldásokat kon­form leképzés segítségével végrehajtva végtelen és vóges mélységű vízvezető réteg esetére a számszerű meg­oldáshoz szükséges függvény-grafikonokkal együtt is­merteti. A potenciál-elméleten alapuló empirikus meg­oldásokkal és a szerkesztéses, közelítő eljárásokon túl röviden foglalkozik a hidraulikai ós elektromos analóg modellekkel. Ezután a szakirodalom kritikai értékelését adja. Ezután veszi számba a felhajtóerőt módosító ténye­zőket és 11 különféle hatást sorol fel különös gondosság­gal, éspedig: — a víz ós szivárgási tér sajátosságait, — a hidrostatikus és hidrodinamikus felhajtóerő kö­zötti átmenetet, — a vízzáró érintkezéseket, — a szivárgási alakváltozásokat, — a műtárgy-süllyedéseket, — a kolmatációt, — a mederváltozásokat, — a gyors vízlépcső-változásokat, — a víz viszkozitásának változását, — a lógkiválást, — az építési körülményeket. Befejezésként a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit röviden összefoglalja. A munka értéke egyrészt a különféle módszerek ösz­szehasonlító értékelésében, másrészt a változási tenden­ciák felmérésében van. Ajánlható elsősorban vízépítési műtárgyak tervezőinek és üzemelőinek, akik a mérték­adó helyzet megítélésében jó segítséget találnak benne. Összefoglaló értékelésen túlmenően a szerző egyéni meglátásai is találhatók a műben, mint a műtárgy és talaj érintkezési felületén létrejövő vízzáró érintkezések szerepe a felhajtóerő növelésében, az egyenlőtlen süllye­dések következtében megváltozó eredő felhajtóerő tá­madáspont, az alvíz felé a fel vízi kolmatáció és felisza­polódás hatására eltolódó támadáspont, és alapvetően az, hogy a felhajtóerő értékét is egy változó folyamat részekónt kell vizsgálni. Dr. Öttős Géza

Next

/
Thumbnails
Contents