Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

358 Hidrológiai Közlöny 1972. 8. sz. Egyesületi hírek A konferencia látogatottsága ós az elhangzott igények szükségessé teszik, hogy a jövőben a bemutató megrendezése periódikusan ismétlődjön és hagyománnyá váljon, Dr. Majorlaki József Hévízfeltárási és hasznosítási ankél Gyulán, 1971. szept. 3. A KÖV1ZIG és a MHT Békés megyei Csoportja 1971. szeptember 3-án Gyulán országos jellegű hévízfeltárási és hévízhasznosítási ankétot rendezett, melyen részt vett dr. Vadász Gyula az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság vezetője és Czinkotszky István az OVH Vízellátási és Csatornázási Főigazgatóságának főigazgató-helyet tese is. Takács Lajos, a KÖVIZIG igazgató-főmérnöke megnyitójában hangsúlyozta, hogy a hévízfeltárások számához viszonyítva erős elmaradás észlelhető a lióvízhasznosítások vonatkozásában. A békéscsabai sikeres kútfúrás a feltárási lehetőségek terén az eddiginél is jobban előtérbe hozta Békés megyét. Ideje lenne meglévő hévízkészletünkkel következetesen gazdálkodni és ennek során törekedni a sorbakapcsolt felhasználásra. Ahol erre nincs lehetőség, ott a vízhozamot a tényleges igényhez kell hangolni, ha pedig ilyen egyelőre nem mutatkozik, a kút szakszerű lezárása révén kell az indokolatlan hévízpazarlást felszámolni. Kifejezte azon véleményét, hogy a közelmúltban kiadott jogszabályok mellett a jelen ankét is elő fogja segíteni a régen vajúdó említett kérdések gazdaságos rendezését . Bélteky Lajos előadásában leszögezte, hogy hazánk igen kedvező földtani és geotermikus adottságokkal rendelkezik. Különösen a felsőpannon korú rétegsorban, illetve a felső- és alsópannon rétegek határában vannak kifejlődve a legjobb homok ós homokkő, tehát porózus víztartók. Nálunk a geotermikus gradiens átlagértéke 18 m/°C, aminek következtében a magyar medencében jóval kisebb mélységből és így kevesebb költséggel lehet hévizet nyerni, mint a Kárpátok előterében fekvő államokban, ahol a Gg 30—40 m/°C között változik. A két pannon határát Békésen, Szarvason ós Békéscsabán 2000—2500 m között érték el. Orosháza ós Tótkomlós környékén a földgázmezők felett a Gg 15—16 m/°C és ennek következtében itt már 1600—1700 m mélységből lehet 90 °C-nál melegebb vizet kapni. A békéscsabai 2. sz. és az Orosháza határában az utóbbi években végzett fúrások alaposan megváltoztatták a megye hó vízfeltárási lehetőségeiről eddig alkotott képet, ami nagy perspektívát jelent elsősorban a hőenergia hasznosítása vonatkozásában a mezőgazdaság számára. Dr. Korim Kálmán hozzászólásában az elhangzottakhoz csatlakozva ugyancsak a felsőpannóniai rétegösszlet alsó szakaszát jelölte meg a gazdaságos hévíznyerés legmegbízhatóbb helyéül. A hévízképzŐdés jelentős tényezőjeként említette meg a Kárpát-medence sajátos kéregszerkezeti felépítését, nevezetesen az átlagosnál vékonyabb voltát s ezáltal a magmatömeg viszonylagos közelségét. Az ebből áramló hő fűti át medenceüledékeinket és a beléjük zárt rétegvizeket. Dr. Horváth Lajos a hévízkészletek becslésével foglalkozva előadásában az idevágó definíciók ismertetése után tájékoztatást adott az Országos Vízgazdálkodási Keretterv felmérése mellett az OMFB tanulmányáról, dr. Boldizsár Tibor, dr. Rónai András és Bélteky Lajos számításairól. Utóbbi következtetései alapján a Békés megyét különösen érdeklő felsőpannon rétegekből kitermelhető hévízkészlet — 25%-OK átlagos hézagtérfogattal számolva — kb. 530 km

3. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy a rétegenergia nagysága — különösen az olyan zárt rendszerű tárolókban, mint a felsőpannon összletek — korlátozott, és a víztermelés időtartamával arányosan csökken. Kiemelte a védőidom kialakításának jelentőségét ós a hévízkutak évenkénti műszeres felülvizsgálatának fontosságát. A felsőpannon alsó szintjeinek igénybevételére tervez zett gyulai új termálkút létesítésével összefüggésben fokozott vízgazdálkodási gondosságot kívánt annak érdekében, hogy a gyógyfürdő alapját képező gyógyvímennyisége és minősége ne legyen veszélyeztetve. Dr. Vágás István hozzászólásában kifejtette, hogy a készletbecslésekkel kapcsolatos nagy eltérések miatt ezeket inkább valószínűségi kijelentéseknek kellene tekinteni. Mivel a felszín alatti vizek hidrológiájában is a véletlentől függő tényezők hatnak, az idevágó vízmérleget is valószínűségi elvekre célszerű alapozni. A felszín alatti vizek merevnek tűnő hierarchikus felosztását célszerűbb lenne a kapcsolatokat is feltüntető gráf sémákkal helyettesíteni. A védőidomokra vonatkozóan megjegyezte, hogy ez nemcsak matematikai és geológiai kérdés, hanem államigazgatási is. Helytelen lenne ezzel egyes vállalatok privilegizálását elősegíteni. Érdekes történeti visszapillantás után dr. Hab) Ivánná előadásában azt fejtegette, hogy a balneológián túlmenő új hasznosítási célok keresése a már felszínre került nagy mennyiségű hévíz meglétekor indult meg. Kevesebb probléma lenne, ha ez fordítva történt volna és a támasztott igényeknek megfelelően valósultak volna meg a hévízfeltárások. A hévíz több rendeltetésű felhasználásával felhívta a figyelmet a hó vízgazdálkodási tanulmányok összeállításához készített tervezési segédlet re. Veszélyes az a jelenlegi törekvése a beruházók nak, mely szerint előbb liévízkutakat akarnak létesíteni és utólag szándékoznak erre valamit rátervezni. A pazarlás mellett rámutatott a túlméretezésből eredő hátrányokra, majd megindokolta a hévízmérlegek elkészítésének jelentőségét. Javasolta hévízmű kezelői tanfolyamok tartását és a közepes hőmérsékletű vizek hasznosításának fokozott előtérbe helyezését. Csaba Márton hozzászólásában javasolta a mezőgazdasági hasznosítás terén téli-tavaszi időben nem használt gyorskapcsolásit öntözőcsövek fűtőfelületként való alkalmazását, a fürdőkkel kapcsolatosan pedig a vizek keverése helyett hőkicserélő révén tanácsolta a kedvező hőmérséklet biztosítását. Jency Árpád vetítéssel kísért előadásában Békés megye hévíz helyzetéről számolt be. Mezőgazdasági hasznosítást egyelőre csak négy kút révén alkalmaznak, annak ellenére, hogy magas hőfokú és jelentős vízhozamú kutak ilyen szempontból ideális helyen találhatók. Tájékoztatójából kitűnt, hogy téli idényben mintegy 60 ezer tonna 3000 Kcal/kg fűtőértékű szénnek megfelelő hőenergiát hagyunk kihasználatlanul. Központi sarkalatos feladatként jelölte meg, hogy a kutak csak az igény arányában üzemeljenek. A lassú lezárás — a későbbi megindítási nehézségektől eltekintve — nincs kedvezőtlen hatással a kút állagára. Itt egyetlen problémát a lehűléssel együttjáró sókiválás okozhat. A megyei hévízkutak kémiai jellmzését Zuberecz Sámuel adta meg hozzászólásában. 17 fontosabb kút elemzése alapján kitűnt, hogy azok kivétel nélkül hidrokarbonátosak (480—4400 mg/lit) és nátriumosak (90 e. é.% felett), többségük (12 db) 1001—3000 mg/lit közt közepes sótartalmú. Összes keménységük: 0—2,0 nk°, azaz igen lágyak ós csak négy esetben minősíthetők lágynak (2—5,0 nk°). Ez előnyös adat a vízkőkeletkezés veszélyét illetően. Feltétlenül kerülni kell azonban a csurgalékvizek befogadókba kerülését. Iginándy Balázs a gyulai Várfürdő hévízgazdálkodásának jellemző adatairól adott felvilágosítást és diaképekben is bemutatta a fürdő néhány létesítményét. Bizonyította, hogy a fürdőkomplexum a magasabb hőfokú vizek tekintetében máris megelőzte a rendelkezésre álló vízbázis adta lehetőségeket. A jelenleg kényszerűségből alkalmazott vízkeverés egyrészt csökkenti a gyógyhatást, másrészt esztétikailag is rontja a víz tisztaságát. A túlfolyóknál nem tudják teljesíteni az egészségügyileg megkívánt százalékot és problémák jelentkeznek a fűtés terén is. Az európai hírűvé vált fürdő részére egy új, nagy mélységű termálkút létesítése ma már országos érdekből is halaszthatatlan. Marik János a Várfürdő kútjainak kémiai jellegével foglalkozott. Az l-es ós IV-es kutak vízkőkiválásával — mely véleménye szerint az új kútnál is gondokat fog okozni — ismertette a technikai sósav és inhibitor alkalmazásával végzett eredményes és gazdaságos kísérleteket. A vita során elsőnek dr. Vadász Gyula értékelte az ankét anyagát. Hangsúlyozta, hogy a gyógyfürdők ma már világviszonylatban nemcsak gyógyászati tömeg-