Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

34 Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése tében egy kedvező, egy közepes és egy kedvezőtlen vízellátási viszonyokkal rendelkező azonos üzem költségmutatóit. A fenti számított mutatókból — természetesen szintén viszonyítási alapon — eldönthető, hogy az üzem által termelt iparcikkre jutó vízköltség alacsony, közepes, vagy magas. Igen költséges vízgazdálkodási rendszer esetén felmerülhet az üzemnek egy kedvezőbb vízellátási környezetbe telepítésére vonatkozó vizsgálat szükségessége. Meglevő üzem esetében az első feladat a meglevő üzemi vízgazdálkodási rendszer fizikai, kémiai és biológiai egyensúlyának vizsgálata. A legtöbb üzemi vízgazdálkodási rendszerben ugyanis a hidraulikai, a hőtechnikai és főleg a kémiai egyensúly eleve nem biztosított, illetve az egyensúly a rendszer pillanatnyi paraméter adottságainak megfelelően áll be, ami általában nem a kívánt feltételeket biztosítja. A meglevő ipartelepi vízgazdálkodási rendszerek egyensúlyi feltételeinek biztosítása, azaz a kívánt végső paraméterek beszabályozása a legtöbb esetben csekély rendszer átalakítási költséget és jelentősebb üzemeltetési ráfordítást igényel. Az optimális, vagy azt megközelítő üzemi vízgazdálkodási rendszer kialakítása, meglevő üzem esetében, széles határok között változó átalakítási költséget igényel. Az átalakítás minden esetben ésszerű az üzem bővítése, rekonstrukciója során, amikor a vízrendszer átalakítása frissvíz megtakarítást és szennyvíz-kezelési igénycsökkenést okoz. Egy kohászati üzem vízgazdálkodási rendszerének vizsgálatát és kizárólag a karbonátkeménység alapján meghatározott ésszerűbb vízrendszerét tartalmazza a 9—10. ábra. (9. ábra az üzem jelenlegi vízgazdálkodási rendszer diagramja; 10. ábra a javasolt vízgazdálkodási rendszer diagramja.) 4. AZ ÜZEMI VÍZGAZDÁLKODÁSI BENDSZER-TERYEZÉS LEGLÉNYEGESEBB FELADATAI 1. A térség vízkészlet adottságainak és a népgazdasági (vízügyi) előírásoknak alapulvételével, az üzem vízellátását a különböző vízhasználati modellek kombinációinak és variációinak segítségével több változatban kell megoldani és költségelni. 2. Az üzemtechnológiák vízigényeit, a különböző vízhasználó-berendezések, technológiai folyamatok és üzembiztonsági követelmények gazdaságos módosítási lehetőségét kell megvizsgálni. 3. A módosított igényadatok birtokában új rendszerváltozatokat kell kialakítani, melyből minden rendszerváltozat minden eleme minimálisan még éppen képes biztosítani a termeléstechnológiáknak vele szemben támasztott műszaki igényét. 4. A műszakilag kielégítő változatok közül a legkisebb költségű változatot kell kiválasztani. A fenti műveletek eredménye a mőszakilag és gazdaságilag optimális üzemi vízgazdálkodási rendszer terve. A sok-variánsos, korszerű üzemi vízgazdálkodási rendszertervezés — az egy variánson belül is igen nagy számú ismeretlen és összefüggés számítási igénye miatt — ésszerűen csak gépi számítómódszerekkel oldható meg. A bevezetésre javasolt fenti üzemi vízgazdálkodási rendszertervezést természetesen csak a közepes és nagy ipartelepek vízgazdálkodási rendszerének kialakítására ésszerű elvégezni. IRODALOM [1] L. A. Kulszkij: A vízkezelés kémiája ós technológiája. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1964. [2] M. A. Mihejev: A hőátadás gyakorlati számításának alapjai. Tankönyvkiadó. Budapest. 1966. [3] Lévai A.: Hőerőművek TI. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1964. [4] OVII: Tájékoztató az ipar 1965. évi vízgazdálkodási jellemzőiről. Budapest. 1968. [5] Kelemen L.: Ipari vízgazdálkodás I. OVH. Budapest. 1965. [6] Lendvai—Kelemen: Vegyipari üzemek vízellátása és vízkezelése. N1MDOK. Budapest. 1967. [7] A. Kuhlmann: Einführung in die Probleme der Kernreaktorsicherheit. V. des Vereins D. Tng. Düsseldorf. 1967. [8] Kelemeit L.: Hűtővízgazdálkodás gazdasági kérdései. M. H. T. Ankét. 1966. Budapest. [9] Kelemen L.: Az ipari vízellátás-csatornázás építési kérdései. Orsz. Vízép. N. 1968. Miskolc. [10] Illés—Kelemen: Az ipari vízgazdálkodás fejlődése és a fejlesztés célkitűzései. Hidrológiai Közlöny. 1969. 2. sz. Budapest. [11] Gallagher, E.: Vízforgatás, mint vízellátási és szenynyezéscsökkentési módszer. Water Sewage Works, 1968. aug. [12] Sabalin, A. F. stb.: A vízforgatással működő vízellátási rendszerben használt víz technológiai tulajdonságainak komplex vizsgálata. Vodosznabzsenie i Szanitarnaja Tehn. 1968/9. [13] Servais, R../.: A víz ára. La Technique de l'Eau et de I'Assainissement, 1967. máj. No. 245. [14] Berenguer, M.: A vízhűtési eljárás problémái. La Technique de l'Eau, 1968/10. [15] Hissel, J.—Cadot. M.: Ipari vízvisszaforgatások tanulrjiányozása. (Lerakódás-gátló anyagok.) Centre Beige d'Etude et de Loeumentation des Eaux, 1969. máj. [16] Az ipar helye a víz természetes körforgásában. Water and Waste Treatment, 1965/8. [17] Bower, B. T.: Az ipari vízhasznosítás közgazdasági kérdései. Baltimore. 1966. [18] Vadas, Z.: Az elgőzölögtető kemence hűtés vízgazdálkodási jelentősége. MHK. 1962. 6. sz. Budapest. rijiaHHpOBaHHe B0AOX03HHCTBeHHblX CMCTCM npoMbitujieHHbix oSijeKTOB KeAeMeu, Jl. EypHoe pa3BHTne npoMuuijieHHoerH conpoBOMíflaCTCJi paCTV'UtHMH riOTpeÖHOCTflMH B BO^e. YBejJMMCHHOe HCHOJlb30B3HHe BOflHblX pecypCOB npHBOÄHT K MeCTHbIM HCROcraTKaM B BO^e, a TaKwe K SoJibuiHM 3arpfl3HeHH5iM CBOÖOflHblX B0«HHX pecypCOB. C 3THM MO>KHO OÖlflCHKTb YCHJieHHblH POCT yfleJTbHblX CTOHMOCTeH B0«0n0Jlb30BaHHÍÍ (3a 25—30 jieT ueHa BOÄM B03p0CJia Ha 200—300%). B cyivuvie KannTajiOBJTO>KeHHH npoMbimjieHHbix oöieKTOB 3arparbi no OTBOfly Hcn0Jib30BaHHbix BOA ii 3aTpaTbi no BOAOCHaßweHHK) cocTaBJunoT 5—20%. 3Ta 3HanHTejibHafl «OJUI KannTaJiOBJio>KeHHH oöpamaeT BHHMaHne HHBCCTHTOPOB Ha TO

, HTO CHCTeMy BOflHoro xo3íiiiCTBa npe«npn>iTHií Hy>KHO peuinrb pauHOHaJibHO H 3(|)<|)eKTHBH0. 3aflaMH BOÄOCHaöJKeHH«, BO«0n0Jib30BaHHíJ H OTBO^Ü HCn0JIb30BaHHbIX (CTOMHblx) BOFL KaKOrO TO 3Ha

lIHTejIbH0r0 npoMbinjjieHHoro npeanpujiTHH MoryT ßbiTb B SoJibWHHCTBe c-nywaeB pemeHbi MHOJKCCTBOM raaBHbix H BTopH'iHbix BapHaHTOB. KoMßiiHaquflMH pa3Hbix nepBHtHbix n BTOpn'iHbix BapnaHTOB MOWHO CI})opMHpoBaTb pa3Hoo0pa3Hbie peuieHHH. M3 HHX HYJKHO BbiGpan, onTHMajibnoe pemernie H c TexHHiecKOH H C 3(J)<|)eKTHBH0H TOHCK spemiii. B xofle nuaHHpoBaHHH Boripocu BOAOfloGbiw, TpaHcnopTa BOflu, oGpaGoTKH, aKKyMyjrupoBaHHji, a TaiOKC BOÄ0n0Jlb30BaHHH, OMHCTKa CTOHHblX BOfl H HX OTBOft, a T3K>KC HX pa3MCmeHHe COCTaBJIÍIlOT BHyTpH npOMblIimeHHoro OÖIEKTA EFLHHYIO, TCXHHMCCKH H SKOHOMHHCCKH B3aHMocBjisannyio CHCTeMy. H3MeHeHne juoöoro sjieiwenTa (n TOM MHCJIC OCOPYFLOBAHHE II TCXHOJIOriia) HMeCT TeXHHMCCKoro H aKOHOMHHecKoro BJU1HHHJI na «pyrne 3JieMeiiTbi. npn TeXHIlKO-3KOHOMH'ieCKOM HCCJieflOBaHHH BapHaHTOB