Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

8. szám - Korszerű eszközök, matematikai módszerek

323 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. Korszerű eszközök, matematikai módszerek a területi vízgazdálkodás gyakorlatában (I. rész) (Ankét Baján, 1970. november hó 4—5-én) A Magyar Hidrológiai Társaság Bajai Csoportja 1970. november 4-én és 5-ón rendezte meg Haján, a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karának épületében a területi vízgazdálkodás szakembereinek az 1962. évi budapesti ós az 1968. évi pécsi ankét utáni harmadik, a vidéken megrendezett ankétok sorában a második tudományos seregszemléjét. Az ankét ezúttal is vitafórumává vált a sztochasztikus, illetve az önszabá­lyozó, továbbá a determinisztikus szemléletű vizsgálati modellek hidrológiai alkalmazási kérdéseinek és elmé­leti problémáinak. A bajai ankét előadóinak és résztve­vőinek nagy része vidéki, gyakorlati szakember volt, így az ankéton a tudományos kérdéseket elsősorban a vízügyi műszaki élet jelen időszakbeli szükségleteinek ismeretében tárgyalhatták. Lapunk jelenlegi, valamint következő számaiban ennek az ankétnak az anyagát közöljük. Az ankét anya­gát nyomda alá rendezte: dr. Vácrás István. (A szerk.) Az önszabályozó hidrológiai és hidraulikai folyamatok valószínűségi jellege ]>r. VÁGÁS ISTVÁN» a műszaki tudományok kandidátusa I. Meghatározások 1. A hidrológiai, illetőleg hidraulikai folyamatok elemi rendszerét a hozzáfolyás, folyadéktárolás és el­folyás működésbeli egysége alkotja. (Input — fe­kete doboz — output.) A hozzáfolyás okozta ráha­tás függvényére az elfolyást jellemző függvény vá­laszt ad. Ha a válasz az eredeti rendszerre bármely formában ráhatásként visszahatni képes, a rend­szer saját magát szabályozza, így önszabályozóntik nevezzük. 2. A válaszfüggvény első differenciál függvényé­vel arányos átalakítás folyamatos visszacsatolása által megvalósított önszabályozást egyszerű diffe­renciálos önszabályozásnak nevezhetjük. 3. Valószínűségi folyamatnak azt a folyamatot tekintjük, amelyet a valószínűségszámításban is értelmezhető, tehát véletlen jelenségek hatására visszavezethető függvénnyel lehet leírni. II. Megállapítások 1. Az egyszerű differenciálos önszabályozás rend­szerét leíró differenciálegyenlet megoldása mindig összetehető a valószínűségszámításban ismert Pois­son-féle függvényekből; az egyszerű differenciálos önszabályozás rendszereinek láncolatát jellemző differenciálegyenlet-rendszer megoldása pedig a kü­lönböző rendszámú Poisson-függvények seregéből. Bizonyítás: Mindegyik lehetséges ráhatási függ­vény felbontható egységugrásokkal, vagy egység­impulzusokkal arányos részekre. Ha az egyszerű differenciálos önszabályozás rendszer-láncolatának első tagjára a p n=\ (t), tehát az egységugrás függvénye hat, a válaszfüggvény pedig p x = p^t), amely egyúttal a láncolat második tagjának ráha­tási függvénye és a válasz-ráhatás láncolódás a to­vábbi tagokon is azonos jellegű, akkor a rendszer­láncolat működését jellemző differenciálegyenlet­rendszer — minthogy a szabályozási tag egy t A * Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. konstanson át mindenkor a válaszfüggvénnyel ará­nyos — a következő: t á-pí(t)=l(t)-pi(t) td-p2(t)=pi(t)-p 2{t) t á'p' k(t) = p k-l(t)-p k{t) (1) Az egyenletrendszer megoldása: p k(t)=l-[P 0(t)+P 2(t)+ . . . +P i_ 1(í)] (2) (k = 0, 1, 2, ... *). és ahol: < 3 ) vagyis a &-ad rendű Poisson-függvény. 2. Az egyszerű differenciálos önszabályozás egyen­letei számos hidrológiai és hidraulikai folyamat le­írására alkalmasak, mivel tulajdonképpen a táro­zás differenciálegyenlete egyik fontos típusát alkot­ják. 3. Az egyszerű differenciálos önszabályozás egyenletei ugyancsak leírják az előrelépést és hely­ben maradást megengedő, emlékezet nélküli, vélet­len vonalmenti bolyongás valószínűségi modelljét is, és ennek megfelelően egyes „sorbanállási" és rak­tározási folyamatokat is reprezentálhatnak. III. Következtetések 1. Az egyszerű differenciálos önszabályozás rend­szeréhez mindig rendelhető valószínűségi modell. 2. A tározás differenciálegyenletének (l)-re visz­szavezethető eseteivel leírható hidrológiai és hid­raulikai folyamatok nemcsak önszabályozó jelle­gűek, hanem egyúttal valószínűségi alappal is ren­delkezniük kell. A hivatkozott esetekkel kapcsolat­ban levő folyamatok még akkor is valószínűségiek­nek tekinthetők, ha más összefüggések alapján de­terminisztikus szkémával is lehetséges volt a leírá­suk.

Next

/
Thumbnails
Contents