Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Dr. Szabó László: A talajcsövek árkának szűrőzése

304 Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. Dr. Szabó L.: A talajcsövek árkának szűrőzése tünk el a drénárok talajának kémiai kezelésével is. Ennek során az árokba visszatöltendő talajhoz kémiai hatású adalékanyagot keverünk. Az így kezelt talaj a drénárokban nehezebben ázik szét, hosszabb ideig szerkezetes és jó vízvezető képességű marad. Igaz, hogy a kémiai hatóanyagot az átszivárgó víz idővel kimoshatja, de közben a talajban egy olyan gravitációs hézagrendszer alakul ki, melynek eltömődésétől már nem kell tartanunk. A drénárok talajának kémiai kezelését néha kémiai szűrőzésnek is nevezik. Összefoglalóan, az ideális szűrőanyagoktól elvárjuk, hogy a) jó vízvezető képességű, h) és időtálló legyen, vagyis helyén kiüregelődés vagy talaj ki mosódás ne keletkezhessék, c) a talaj bemosódását és a drénhálózat felisza|)<)lé)dását megakadályozza, d) minél kisebb térfogatsúlyú, tehát könnyen szállítható e) és olcsó legyen. Az első három szempontot műszaki, az utóbbi kettőt gazdaságossági szempontnak nevezhetjük. A szűrőanyagok jellemzői Az 1. táblázat csoportosítását követve először a természetes anyagú szűrőket vizsgáljuk. Ezek időtálló változatai a hagyományos szűrőanyagok: a homok, homokos kavics, kavics és a kőzuzalék. Az előző anyagok — különösen a durvább szemszerkezetűek — műszaki szempontból rendszerint ideális szűrők. Kivétel a finom és különösen a folyós homok, mely a talajcsőbe jutva, azt teljesen eltömheti. Az említett anyagok lelőhelye a drénezendő területektől rendszerint távol fekszik, s így alkalmazásuk gyakran gazdaságtalan. A salakot is alkalmazzák szűrőzésre, bár erre a feladatra nem minden salak alkalmas. Egyes fajták ugyanis a vízben jelentősen oldódnak, szétáznak és eltömődnek. Ezért felhasználásuk előtt tartós vízáteresztési vizsgálatuk szükséges. Az időtálló salak az egyik legkedvezőbb szűrőanyagnak minősíthető. Alkalmazását csak a nagy szállítási távolság teszi gazdaságtalanná. Az ásványi-szálas és üveggyapot szűrőkkel az utóbbi években a Szovjetunióban végeztek összehasonlító kísérleteket. Tapasztalatuk szerint ezek a szűrők több év után is változatlanul megtartják előnyös vízáteresztő tulajdonságukat, térfogatukat és szilárdságukat [4, 5]. Különösen a régi talaj csövezésnél — elsősorban gazdaságossági indoklással — alkalmazták a humuszos talajt és a helyi anyagokat szűrőzésre. A kézzel épített drénhálózatnál a humuszos termőréteget az árok egyik, az altalajt a másik oldalára deponálták. A csőfektetés után a csövekre fordított fekvésű gyeptéglákat, vagy más olcsó mezőgazdasági mellékterméket: szalmát, pelyvát, kukoricaszárat, csutkát, vagy sást, nádat, fűféléket, esetleg — ha a közelben erdő volt — gallyakat és leveleket, lápterület közelében pedig tőzeget raktak. Ezután rendszerint előbb a humuszos talajt, majd az altalajt lapátolták a drénárokba. Gyakran csak maga 4. ábra. Hosszerősítéses üvegszálas szűrőszövet Puc. 4. ®ujibmp U3 cmeKAHHOzo eoAoma c npoöoAbHbiM yupeiiAeuueM Abb. 1. Glasfaserfilterstoff mit Längsverstärkung az alul elhelyezkedő humuszos talaj képezte a szűrőt. A szűrőként használt növényi anyagok természetesen viszonylag rövid idő (pár év) alatt elkorhadnak, s így szerepüket tartósan nem tudják be tölteni. Helyükön nagyméretű hézagok, majd talajroskadások jelentkezhetnek, s gyakran — különösen ha föléje nem humuszos talajt töltöttek — késleltetve ugyanaz az eltömődési folyamat mutatkozik, mint ami a szűrő nélküli állapotra jellemző. Egyidejűleg a talaj csövekben különböző baktériumok, szaprofita gombák, vízi penészek és nyálkatelepes növények is elszaporodhatnak, ami a csövek feliszapolódását segítheti elő. Az előzők miatt a korhadó anyagok szűrőként való használatát általában nem tekintjük előnyös megoldásnak. A talajcsövek szűrőzésében is számos kedvező lehetőséget hozott a műanyagok jelentkezése. A fejlett műanyagiparral rendelkező nyugati országokban már a kezdeti kísérleteken túljutva előnyösen és egyes esetekben gazdaságosabban is alkalmazzák szemcsés szűrőként a talaj csövekre helyezett, vagy 10—50 térfogatszázalékban a drénárok talajához kevert styromull (polystyrene stb.) gyöngy és habféleségeket, továbbá a melléktermékként jelentkező polvstirol, polyuretán stb. habszivacs hulladékokat. A műanyag-szűrők további változatai a talajcsövekre terített, vagy már előre felerősített műanyag, illetve üvegszálas szűrőszövetek [3], (4. ábra). E vékony szitaszövetek némelyike elektromos töltése révén szűri ki és tartja vissza az átszivárgó víz hordalékát. Ismeretesek vastag, filcszerű szűrőszőnyegek (takarók) is, melyeket ugyancsak a talajcsőre kell teríteni, vagy erősíteni. Ilyen pl. a francia gyártmányú B1DIM elnevezésű poliészter réteg, melyet szűrőként már több ezer ha-nyi terület talaj csövezésénél kedvező tapasztalattal alkalmaztak. Ide soroljuk a műanyag dréncsöveken alkalmazott ragasztott szűrőrétegeket is. Az ismertetett réteges műanyag-szűrők közös hátránya, hogy azok csőszűrők [6], s így azokat a vakonddrének és a talaj cső között vízvezető elem-