Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

7. szám - Végvári Rezsőné: Az időjárás változékonysága és az öntözőrendszerek kihasználtsága közötti kapcsolat a növényzet kielégítő vízellátásának biztosítása eseén

Végvári R.-né: Az időjárás és az öntözőrendszerek Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. 297 alapján meghatározható szükséges folyamatos vízsugár adatoknak az összehasonlítása, s ezért az 5. táblázatban ezeket is feltüntettük. Az említett folyamatos vízsugár értékekkel kapcsolatban talán nem szükségtelen megjegyezni, hogy a gyakorlatban olyan eset is előfordulhat, hogy egy vízelosztó rendszert, amelyet például 18 órás napi üzemidővel terveznek, csak 12 órás üzemidővel hasznosítanak. Ha azonban ugyanakkor a növényzet kielégítő vízellátására is törekednek, ez szükségképpen az öntözhető terület és a kiadható vízmennyiség további redukciójára fog vezetni, ami a kihasználtsági százalékot éppen a tényleges és terv szerinti üzemidő arányának megfelelően módosítja. Az öntözési időszak hosszának és a csapadékjárásnak a kihasználtságra gyakorolt együttes hatása Az öntözési időszak hosszának a kihasználtságra gyakorolt hatását ismerve, befejezésként vizsgáljuk meg ilyen szempontból a csapadékjárás változékonyságának a hatását is. E vizsgálatok magától értetődő módon az előző részben már ismertetett viszonyokra vonatkoznak. Ami az öntözővíz és csapadék hasznosulási arányát illeti, ezeknek a korábbi vizsgálatok során már legmegbízhatóbbaknak ítélt átlagos értékeit vettük alapul. A feladat tehát az, hogy megvizsgáljuk mi módon befolyásolja a csapadék változékonysága az öntözőrendszerek előzőek során meghatározott kihasználtságát. Minden különösebb indoklás nélkül nyilvánvaló, hogy ez a hatás a ténylegesen felhasznált (Ni) és a norma szerint rendelkezésre álló (N) vízmennyiség arányának, a „norma kihasználtság"-ának változásában tükröződik, amelynek egy i-ik évben felvett százalékos értéke ki = Ni N 100 (2) lesz. A lehulló csapadék mennyiségének a változása tehát az NÍ értékének változásán keresztül gyakorol módosító hatást a kihasználtságra. Az adott évi kiadagolt vízmennyiség viszont — a kihasználtság szempontjából vizsgálva a kérdést — nyilvánvalóan két határérték között változhat. Azonos lehet a norma szerinti vízmennyiséggel. Ebben az esetben a norma kihasználtsága 100%-os, s a lehulló csapadék mennyisége (C) kisebb kell legyen a növényzet kielégítő vízellátásának biztosításához a hasznosuló öntözési normán N/

t-n kívül szükséges C

s vízmennyiségnél: C<C

g

> (3) és ha a csapadékhasznosulást /í

c-vel jelöljük, (1) öszszefiiggésünk átalakításával Er — Nh ,.s —j—, (4) ahol N

h = N • h

n (5) és h

n a norma hasznosulási aránya. A másik határesetben, ha a lehulló csapadék mennyisége eléri, vagy meghaladja a kielégítő vízellátáshoz szükséges vízmennyiség C

0 értékét, vagyis es C n Ei hc (6) (7) az öntözőrendszerben nem folyik öntözés, a norma kihasználtsági százaléka zérussal egyenlő. Minden közbenső esetben — kielégítő vízellátás esetén — az adagolt öntözővíz mennyisége könynyen belátható módon a következőképpen kell alakuljon: M* . (

8) h

n Így az öntözőrendszer kihasználtsága a (2) képletbe az Ni értékét behelyettesítve, továbbá a (3), (5) és (6) összefüggést figyelembe véve ki= 0, Er-C-hc ki-N

h ha C^C „ • 100 ha C

S^C<C

0 (9b) h =100, ha C<C

S (9a) (9b) (9c) A (9b) összefüggésből aztán, a számlálóhoz az E

T értékének hozzáadása és levonása, valamint a számláló és a nevező h

c értékkel való elosztása után, végül is a ki= ~" "-100 (10) összefüggés adódik. így kapjuk meg tehát azt az alapösszefüggést, amellyel a csapadék változékonyságának a norma kihasználtságra gyakorolt hatása figyelembe vehető. Továbbmenve, miután mind a C

0, mind a C

s értéke az eddigiek szerint (közepes norma és csapadékhasznosulást feltételezve) egyértelműen meghatározható, azt a kérdést kell eldönteni, hogy a kihasználtság szempontjából mértékadó C értéket mimódon állapíthatjuk meg. Annak átgondolása, hogy a kutatás nyilvánvaló célja a csapadékváltozékonyság kihasználtságra gyakorolt átlagos hatásának a meghatározása, vagyis az átlagos ki érték megállapításai hogy a ki érték átlaga (a C

s és C

0 állandósága következtében) egyedül a C változékonyságától függ, arra a következtetésre vezetett, hogy a norma átlagos kihasználtsági százalékának számítása nyilvánvalóan csak valamilyen átlagos csapadék alapján lehetséges. A kérdés most már az, hogy milyen időszak, vagy időszakok csapadék mennyiségeivel végezzük el a vizsgálatot. Ezzel kapcsolatban figyelemmel kell lenni arra, hogy a csapadékjárás az öntözési idényen belül is jelentékenyen változik [4], s a telített öntözőrendszerekben az ehhez való igazodás lehetősége kizárt. Ezért látszott aztán célszerűnek vizsgálatainknál a számításokat az öntözési időszak csapadékmennyisége helyett, jobb közelítésként az azon belüli egyes hónapok csapadék meny nviségeire alapozni. így jutottunk tehát arra a döntésre, hogy az átlagos évek rendszerkihasználtságát az öntözési időszak egyes hónapjainak átlagos kihasználtsági értékeiből (k/,

a) határozzuk meg. Ezzel kapcsolatban meg kell viszont említeni hogy az előzőekben levezetett összefüggések ma-