Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

6. szám - Dr. Molcsányi Endre

264 Hidrológiai Közlöny 1972. 6. sz. Egyesületi és műszaki hírek György, dr. Kovácsházy Frigyes és Raum Frigyes. Vitavezető volt: Szivák Attila. A Szennyvíz Szakosztály 1972. január 19-i vitaülésén Bertók László tartott előadást a nagyvárosi szennyvíztisztító telepek újabb tervezési irányelveiről. Az előadó meghatározta a szennyvíz mennyiségi és minőségi összetételét a városi telepekre vezetendő szennyvizek vonatkozásában. Bemutatta az alkalmazott korszerű technológiákat a szennyvízkezeléssel és az iszapkezeléssel kapcsolatosan. Szólott az iszapégetésről, a víztelenítéséről, a szennyvízkezelési műtárgyak típusairól, az építési vonatkozásokról, valamint a gazdasági kérdésekről. Felkért hozzószóló volt: Juhász Endre. A vitát Körösmezey László vezette. A Békés megyei Csoport 1972. január 20-i előadóülésén Baranyó Géza az Élővíz-csatorna ipari víznyerés szempontjából betöltött jelentőségét méltatta előadásában. A Vízgazdálkodási Szakosztály 1972. január 20-i előadóülésén Domokos Miklós: ,,A vízkészletgazdálkodási döntések megalapozása új típusú vízmérlegekkel" c. előadása hangzott el. Az előadó kifejtette, hogy a vízkészletgazdálkodási döntéseket megalapozó vízmérlegekben döntő szerepe van a vízkorlátozás, ill. a vízhiány tűrés helyes megválasztásának. Az eddigi gyakorlatban a vízkorlátozást a vízhiányos időszakok viszonylagos tartalmával jellemezték. E helyett, mint ahogy az előadó rámutatott, célszerűbb a vízkorlátozást az igényelt, de ki nem szolgáltatott, ós az összes igényelt vízmennyiség hányadosával mérni. Az előadó egyúttal egyszerű eljárást mutatott be az említett hányados számítására. A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály 1972. január 21-i előadóülésén beszámoló hangzott el a Moszkvai Műszaki és Építészeti Főiskola 50 éves fennállása alkalmából rendezett víztisztítási konferenciáról. Az előadók — Molnár Endrénc, Szakáll Kálmán és Varró István — ismertették a rendezvényen elhangzottakat, a vízkezelés tárgyköréből tett megállapításokat a nagy sebességű gyors szűrőkről, elektroimpulzusos szitaszűrő tisztításról, elektrolitikus víztisztításról, mágneses vízkezeléssel történő derítés-javításról, kénhidrogén eltávolításról, lemezes és csöves ülepítők működéséről stb. hallottakai. A Szolnoki Csoport 1972. január 25-i előadó ülésén Nováky Béla „Három hónap Mongóliában" e. előadása hangzott el. A Középdunántúli Csoport 1972. január 25-én Székesfehérvárott tartott előadó ülésén Puskás Tamás (Budapest ) a csapadékból keletkező árhullámok meghatározásának egyik módszerét mutatta be. A Soproni Csoport 1972. január 25-i előadó ülésén Németh Kálmán a fertőrákosi vízmű üzemeltetésének eddigi eredményeiről, Hargitai Nándor pedig szlovákiai tanulmányútjáról számolt be. A Nyíregyházi Csoport 1972. január 27-i előadó ülésén dr. Szekrényi Béla (Budapest): ,,A műanyag csöves drénezés a kötött talajú beregi öblözetben" c. előadása hangzott el. A Magyar Hidrológiai Társaság Pécsi Csoportja az Országos Erdészeti Egyesület Pécsi Csoportjával közösen 1972. január 27-én előadóülést rendezett, amelyen Várnai Tivadar Harkány és a Tenkes eróziójáról tartott előadást. V. I. Dr. Molcsányi Endre 1895—1971 Rövid betegség után 1971. december 31-én meghalt Molcsányi Endre, a Magyar Hidrológiai Társaság titkára. 1895-ben Ős-Csanádon született. A Mezőgazdasági Akadémiát végezte el, majd államtudományi doktori címet szerzett. Á felszabadulás előtt a Földművelésügyi Minisztériumban teljesített szolgálatot. 1949-től a Borsod megyei bányák különböző üzemeinél dolgozott. 1953-tól nyugdíjazásáig Komáromban és Baján teljesített szolgálatot. A Magyar Hidrológiai Társaság munkájába 1952 júniusában kapcsolódott be Miskolcon, akkor, amikor az ottani csoport megalakult. Lelkesen, fáradságot nem ismerve dolgozott a gyógyfürdők fejlesztéséért. Úgy tartotta, hogy a gyógyfürdők újjáépítését, korszerűsítését t ársadalmi vonalon kell elindítani, annál is inkább, mert abban az időben nem volt olyan intézmény, amely ezzel a kérdéssel átfogóan foglalkozott volna. Különösen a borsofli iparvidéken tekintette fontosnak a hévízfürdők fejlesztését, hogy a reumatikus bántalmakban szenvedő ipari dolgozók — bányászok, kohászok — találhassanak gyógyulást a természetes melegvizekben. Nagyszabású mozgalmat indított a mezőkövesdi hévízfürdő fejlesztéséért. A fejlesztési munkabizottság vezetőjeként felhívással fordult a borsodi ipari üzemek vezetőihez egy 100 szobás gyógyfürdő felépítésére. Felvetette a fürdő téliesítésének gondolatát is. Miskolcról történt eltávozása után javaslatai végül is megvalósultak. 1964-től haláláig a Magyar Hidrológiai Társaság titkára volt. E minőségében a jogi tagok szervezésével szerzett nagy érdemeket. Fáradhatatlan apostola volt a budapesti fürdőügy fejlesztésének, különös tekintettel az új lakótelepek adta új kérdésekre is. Önzetlen tevékenységében magas kora és betegsége ellenére mindvégig igen aktív volt. Küzdelmeinek eredményességét kettős — mezőgazdasági és jogi — képesítése nagymértékben elősegítette. Emlékét megőrizzük.