Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
6. szám - Stverteczky András: Hőfok, nyomás, sűrűség (fajsúly) mérése
Stverteczky A.: Hőfok, nyomás, sűrűség (fajsúly) mérése Hidrológiai Közlöny 1972. 6. sz. 259 ' ////////////// /A W///////, V//// /. wvwv; 'WWWl f IMMmMM Wfíföwm 12. ábra. Barton-cellás nyomásmérő Puc. 12. HíMepume/ib öaeAenun ene3Ö0M Eapmona Abb. 12. Barton-Zellen Druckmesser A mérőműszerek előnyei: — kis méret, helyzetfüggetlenség — túlterhelhetőség Hátrányuk viszont a hőmérsékletfüggés és a hisz terézis hiba. 3.2.1. Membrános nyomásmérők, bordázott membránok (8. ábra). A membrán a nyomástól függően deformálódik. Az elmozdulást megfelelően áttételezve mutató jelzi. A membrán rugóállandója csökken (érzékenyebb műszer) ha több bordázott membránt egyesítünk. Ezeket szelencés membránoknak nevezzük (9. ábra). — lazamembrán (10. ábra). Az ideális lazamembrán deformációjakor ellenerő nem ébred, vagyis a membrán rugóállandója zérus. A lazamembránokat általában rugóval terhelik és nyomásszabályozók ill. távadók érzékelőszerveiként alkalmazzák. — csőmembránok ill. szilfonmembránok (11. ábra). A csőmembránt zárt, vékonyfalú fémcsőből rogyasztják. Nagy hiszterézise miatt önmagában nem alkalmazzák. Nyomásmérőként rugóterhelésű csőmembránt alkalmaznak. Csőmembrános kivitelű az ún. Barton-cellás nyomásmérő (12. ábra) is. A műszerrel nagy statikus nyomás mellett (500 att), 500—1000 mm v.o. nyomáskülönbség mérhető. A csőmembránok közötti 13. ábra. Bourdon-csöves manométer Puc. 13. ManoMemp c mpyőoü Eypdona Abb. 13. Bourdonrohr-Manometer teret folyadékkal töltik ki. Nyomáskülönbség hatására a két teret összekötő vezetéken a folyadék átáramlik, és a membránrendszer addig mozdul el, amíg a rugók az erőkülönbséget nem kompenzálják. Nyomástúlterhelés esetén a további elmozdulást ütközők gátolják, amelyek egyúttal a folyadékáramlást is megállítják, így a mérőrendszer a túlterhelésre érzéketlen. A nyomáskülönbségre a membránokat összekötő rúd elmozdulása jellemző. 3.2.2. Csőrugós nyomásmérők. A csőrugók különféle szelvényű rugalmas csőből hajlított nyomásérzékelő elemek. Jellegzetes műszertípus a Bourdon-csöves manométer (13. ábra). Nyomás hatására a meghajlított cső kiegyenesedni igyekszik. A csővég elmozdulását mechanikus áttétellel mutatóra viszik. Érzékenység növelésére többmenetes csőr ;ugókat is készítenek. A csőrugók hátránya a nagy hiszterézis, és a túlterhelési érzékenység. Túlterhelés esetén a csőrugó deformálódik. A Bourdon-csöves manométerek lehetséges méréstartománya 0,5—1000 att értékig terjed, készülnek ellenállástávadóval és beállítható határkontaktussal. 3.3. Üzemi nyomásmérés A mérendő nyomást a vizsgált térből furaton vezetik ki. A nyomásvételi furatot nyugodt áramlású helyen kell elhelyezni. Vízszintes csővezetékben áramló folyadék esetén a vízszintes tengelvelvételi hely a helyes. Nyomásmérőknél minden esetben háromjáratú feszmérőcsapot kell használni, amellyel az elzárás és lefuvatás is előállítható. Nyomáskülönbségmérésnél ún. ötágú csaptelepet kell alkalmazni, amely elzáró és lefúvató szelepeken kívül a két bemenet közötti kiegyenlítő szelepet is tartalmazza. Gőzök mérésekor vízzsák-csövek ill. kondenzedénvek használata szükséges. 14. ábra. Buborékoltatós sűrűségmérő Puc. 14. H.iMepnme.ib aycmombi c ny3bipKaMii Abb. 14. Densimeter beim Verfahren mit Luftgebläse
