Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dr. Berencsi György: Beszámoló a VI. Nemzetközi Higiéne, Preventív Orvostudományi és Társadalomegészségtani Kongresszusról

Dr. Berencsi Gy.: A VI. Nemzetközi Higiéné Kongresszus Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 219 tesznek (pl. idült bronchitis), de említés történt arról a tényről is, hogy a szennyezett légkörben a gyermekek fáradékonyak, rosszabbul fejlődnek, csontfejlődésük elmarad a megszokott hoz képest. A szennyezett levegőben megváltozik a nyálkahártya és végül a rákkeltő vegyi anyagok előkészítik a talajt a tüdőrák kialakulásához, amely a ma emberének perspektivikusan is egyik nagy tehertétele. A felszíni vizek és a levegő a kontamináció szempontjából egységet jelent, amennyiben a levegőben levő szennyezőanyagok egy része a vízbe hullik vagy a vízbe verődik le előbb utóbb és tartalmát. így átadja a víznek. A víz szennyeződésének mértéke e réven magától értető; dően nagyon különböző lehet. Függ a földrajzi helytől, a klímától, attól a körülménytől vajon mezőgazdasági vagy ipari körzetről van-e szó. Ipari körzetekben a víz feltehetően nehéz fémekkel, esetleg vegyi rákkeltőkkel lehet szennyezett, mezőgazdasági vidékeken viszont, elsősorban növényvédelmi szerekkel. A szennyeződés útját meghatározza a víz mennyisége, mozgásának mértéke, a víz mélysége, a vízfenéki üledék milyensége stb. Mindezek alapján világos, hogy a légtér és a víz a kontamináció szempontjából bizonyos összefüggésben van és mindaz, ami az élő anyagot, vógiil is az embert a levegő szennyezettsége révén veszélyezteti, előbb-utóbb inegjelenhetik a felszíni vizekben is. Az elmondottak alapján világos, hogy a környezet vonatkozásában az epidemiológiai felmérésnek rendkívül sok paraméterrel kell számolni. Éppen ezért, nem egyszer igen nehéz a környezeti tényezők által okozott kóros következményeket igazolni ós epidemiológiai módszerekkel bizonyítani. A problémák tisztázásához még egyéb módszerekre is szükség lehet. Nagy jelentősége van pl. a bizonyításban a kísérletes kutató munkának ós az egyéb profilokban szerzett tapasztalatoknak. A szóbanforgó témaprofil keretében tárgyalták a munkaköri ártalmak és a munka kapcsán bekövetkező balesetek kérdéseit. Végül ugyancsak ebben a profilban került szó a tömeges szűrővizsgálatok értékének felméréséről és megszervezéséről. A modern epidemiológiai munka egyik tartozékát ugyanis az adekvát ós jól szervezett tömeges szűrővizsgálatok képezik, amelyek hozzásegítenek a korai diagnózishoz, lehetőséget adnak a megfelelő időben megindított gondozó munkának és szükség esetén a korai gyógykezelésnek. A modern epidemiológiai kutatás egyik elsőrendű célja a korai diagnózis és korai gondozásba, illetve gyógykezelésbe vétel, amely messzemenően jobb eredményekhez vezet mint az olyan diagnosztika vagy kezelés, amely máikonkrét betegség tünetei miatt történik. A harmadik témaprofil társadedomegészségtani kérdésekkel foglalkozott. Fontos szerepet vitt a fiatalság mentálhigiénéjének problémaköre különös tekintettel a változó) társadalomra és társadalmi szerkezetre. Előadások foglalkoztak a család társadalomegészségügyi és mentálhigiénés kérdéseivel, szőnyegre került ezenkívül még számos az ifjúságot és serdülő ifjúságot érintő egészségügyi probléma. Nemzetközi kongresszusok kapcsán természetszerűen felvetődik a kérdés, vajon hozott-e a tudományos összejövetel valami lényegileg újat ós volt-e az előadások közöl t. olyan, amely eddigi ismereteinkhez és szemléletünkhöz képest átütőerejű. Ilyen nagy horderejű bejelentés vagy ai lat közlés talán nem történt és bizonyosan nem is elsőrendű célja nemzetközi kongresszusoknak. Az elsőrendű cél rendezni és állástfoglalni a ma ismeretanyagában ós kissé előre is mutatni atekintetben, hogy 2. ábra. A: Állami Rákkutató Intézel mely irányok látszanak perspektivikusnak és melyek olyanok, amelyeket az idő feltehetően hamarosan túlhalad. Abban az esetben, ha a vázolt célprogramot tekintjük mérvadónak a madridi kongresszus betöltötte hivatását. Nemzetközi szinten, a világ minden tájáról összesereglett szakemberek együttes állásfoglalása alapján nyilvánvalóan megerősítést kapott az az egyébként is tudott felfogás, hogy a ma embere számára, azok számára. akik a tudományos-technikai forradalom mai kategóriájának kortársai vagyunk, egyik legfontosabb egészségügyi feladat a természet védelme, illetve a bioszféra további szennyeződésének a megakadályozása. Módszertani vonatkozásban hangsúlyozott az epidemiológiai kutatómunka és ennek kapcsán a krónikus betegségek ellen való küzdelem, végül pedig elsősorban az ifjúság mentálhigiénéje és az evvel kapcsolatos esetleges negatívumok elhárítása, megelőzése. Módom adódott megtekinteni az Állami Rákkutató Intézetet (Instituto Nációnál De Oncologia), amely építészetének korszerű megoldásával, jó műszeres felszerelésével igen jó benyomást keltett. Tudományos kutató iészlege pedig (Depart amento de Biologin y Bioquiiniea del Cancer) 1". Valladares professzor vezetésével színvonalas tudományos munkát végez. Az intézetet a 2. ábra szemlélteti. (A körrel jelölt rész a tudományos kutatórészleg helyét szemlélteti.) Tudnunk kell ugyanis, hogy a rákkutatás keretébe ma az epidemiológiai feltárás is beletartozik és, hogy a daganatok problémája elsősorban a fejlet t országokban a higiéné egyik jelentős kérdése is. A daganatos betegségek ma ugyanis népbetegséget jelentenek. A fejlett országok haláloki statisztikájában a szív és érrendszer betegségei után a második helyet foglalják el. Ma hazánkban is kereken minden ötödik ember rák következtében hal meg és a ma megszülető generáció minden harmadik tagja a rák várományosa, hacsak megelőzésében vagy gyógyításában calami forradalmi felfedezés a kérdést addigra előre nem viszi. A rák tehát a higiéné, elsősorban a gerohigióne és geriátria fontos szakágazata manapság. Ez a tém magyarázza, hogy a madridi Nemzetközi Higiéné stb. kongresszuson feltűnően sok rákkutató is róezt vet I. A régi orvosok jelszava volt: „legfőbb célod a beteg jóléte legyen", a ma higiénikusa pedig így mondja: „Legfőbb célod a tömegek, a társadalom egészségének megőrzése tegyen".