Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Altnőder András–Dr. Kaszap András: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason

Altnőder A.—

dr. Kaszap .4.: Vízkészlet és vízbeszerzés Szarvason Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 19 M [kg/cm

2] 100 200 300 WO 500 600 700 800 900 1000 1100 1200 MAG MINTÁK KOMPRESSZIÓS VUSOALATANAK EREDMENYEI M

0 értékek táblázata Pontszám M 2 Mo 1 145 49 30,0 2 135 58 23,5 3 220 80 21,5 4 200 90 20,7 5 310 110 28,0 6 200 120 16,6 1 330 130 •15,5 8 270 140 19,3 9 250 160 16,6 10 210 200 13,4 11 785 235 12,0 12 500 161 30,0 13 500 77 65,0 14 2000 174 115,0 1. ábra. összefüggés az összenyomódást modulus és a mélység között Abb. 1. Zusammenhang zwischen dem Kompressionsmodul und der Tiefe (Békéscsaba

—

Vandliát, VÍZITERV J Fig. 1. The consolidation modulus vs. depth relationship ( Békéscsaba— Vandhát, VIZITEK V) Konszolidációs vizet leadó rétegként vettük figyelembe az agyagos képződmények mellett az iszapot, míg homoktartalmú iszapot 50%-ban soroltuk ide. Ezen összlet átlagos szivárgási tényezőjeként (k) 10~

8 m/s-al számoltunk. Első lépésben a vizsgált rétegösszletben tárolt és onnan maximálisan kinyomható statikus vízkészletet számítjuk ki, egységnyi vízszintes felületrevonatkoztatva. Ez az a vízmennyiség, ami egy bizonyos többletterhelés hatására a megcsapoló homokszintek felé függőleges vízmozgás útján kapható meg. A kinvomódó vízmennyiség számítását a 2. ábrának megfelelően feltüntetett szkéma szerint végeztük el. Az agyag- és szemcsés-rétegek váltakozása, az agyagrétegek pontos kiterjedése és vastagsága csak feltételezett, több fúrás rétegsorának átlagosított szelvénye alapján. A víztermelés során a felső két szintből 20 m-es, az alsó szintből 15 m-es depreszszióval történő vízkivétellel számolunk. Ez utóbbinál figyelembe vettük a kitermelhető víz magas hőmérsékletét, a búvárszivattyúk szempontjából. A vízkészlet fajlagos (1 m

2-re eső) értéke 20, illetve 15 m átlagos depresszió esetén AVf (M

0, e

0, H) diagram alapján (ahol: M„=kezdeti összenyomódási modulus; e

0=kezdeti hézagtényező; ÍJ =mélység), ha minden agyagnak feltüntetett réteget külön-külön számolunk, majd azok eredményét összegezve F=2,5 m

3/m

2-nek adódott, M

0=21 kg/cm

2, illetve 460 m alatt M

0=30 kg/cm

2, e

0=Ó,9 értékkel számolva. A továbbiakban szükséges becslést adni arra nézve is, hogy a vízföldtani viszonyok milyen ütemű letermelést tesznek lehetővé és meghatározott ütem mellett mennyi ideig tartható fenn a termelés. Először a víztartó rétegek teljes konszolidációjának 5, 10, 20, 40 év alatt bekövetkező hányadát számítottuk ki. a) A konszolidáció ,,T" időtényezőjének számíMk t tása Kézdi szerint, a T=- összefüggés alapoz H

2 ján, ahol k agyag-iszaprétegek szivárgási tényezője [ICT

8 m/s], y a víz térfogatsúlya [1 g/cm

3], t konszolidációs idő [5, 10, 20, 40 év), H az agyag-iszaprétegek vastagsága a 2. ábra szerinti értelmezésben, mindig a megcsapolandó réteg határától számítva, fedőben felfelé, fekiiben lefelé M az agyag-iszaprétegek összenyomódási modulusa [kg/cm

2], az 1. ábra alapján A számításhoz szükséges alapadatok értékeit és a számítást a 2. ábra foglalja magában. b) Az időtényezőkből a konszolidáció fokának számítása Kézdi x = f(T) táblázatából, az előzőkben számított T értékekre vonatkoztatva. A számítást elvégeztük külön-külön minden vízadó szintre úgy, hogy azokból nem egyidejűleg történik a vízkivétel. Ezután az eredményeket összegeztük és így megkaptuk azokat az értékeket, amelyek mindhárom réteg együttes megcsapolása esetére jellemzőek. A 2. ábrán ábrázoltuk is a x értékek alakulását, vagyis a konszolidáció időbeli előrehaladását. c) A víztartó rétegből kinyomódó vízhozam számítása a AV—AAV-y-y.°/

0 összefüggés alapján, ahol a AAV a 2. ábrán feltüntetett mélységközökhöz tartozó vízkészlet, az említett diagrammból meghatározva. Mivel a A'AV értékek bizonyos rétegvastagságokra jellemzőek, a számításhoz a felső és az alsó határ értékeinek átlagait vesszük.