Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
4-5. szám - Beszámoló az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciáról
172 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 1971. évi Budapesti Szenny víztisztítási Konferencia 2. Ifj. Dr. Szabó Zoltán: Biológiai vizsgálat szerepe és jelentősége a biológiai szennyvíztisztító berendezések tervezésénél és üzemeltetésénél. 3. Dr. Csanády Mihály—dr. Deák Zsuzsanna: Biológiai szennyvíztisztító berendezések tényleges hatásfokának közegészségügyi értékelése. 4. Dr. Földes Péter, Dr. Borús Andor, Dr. Hajdú Hajnalka és Mészáros Ferenc: Rácstányéros oszlop alkalmazhatósága oxigénbevitelre a szennyvízteehnikában. 5. Horváth Imre: Levegőztető medencék kialakításának néhány szempontja. 6. Körösmezey László: Megfigyelések működő oxidációs árkokban. 7. Dipl. Ing. Wolfgang Stalczer (Ausztria): Felszíni levegőztetésű hosszan elnyúló reeirkuláeiós medencék áramlási viszonyai. 8. Prof. J. H. Karelin, Dr. D. F. Shukov, Dr. W. N. Shurov (Szovjetunió): Mechanikai levegőztetés a biokémiai szennyvíztisztításnál. A rapporteuri összefoglalóhoz elhangzott hozzászólások közül az alábbiakat emeljük ki: Prof. Bolf. Kaiser (NSZK) a biológiai tisztítás során keletkező fölösiszapszámítás analitikai módszereit ismertette. Ugyanakkor Prof. Emst Nemecek (Ausztria) az eleveniszapos tisztítás üzemeltetésénél az iszapellenőrzés fontosságát emelte ki. Az oldott oxigénszint ellenőrzésének fontosságát és az oxigénellátás automatizálási lehetőségeit Blum Anna oki. vegyészmérnök is kiemelte. Horváth Imre oki. mérnök ismertette az OVH Vízgépészeti Vállalat keretében folyó kísérletek eredményeit egy új típusú függőleges tengelyű levegőztető rendszer (Varimix-rendszer) kifejlesztésével kapcsolatban. Hajós Oyula oki. mérnök viszont üzemeltetési tapasztalatai alapján hívta fel a tervezés figyelmét arra, hogy t ekint ettel kell lenni a szennyvíz minőségi változásaira, a lökésszerű terhelésekre és hogy az infiltrációt és orv bekötéseket feltétlenül figyelembe kell venni. Végül Dr. Csanády Mihály oki. vegyészmérnök ismét hangsúlyozta a „tartózkodási idő" kellő tartamának fontosságát. Repporteur válaszában hangsúlyozta, hogy az eleveniszapos tisztítóberendezések tervezésénél a keletkező fölös iszapmennyiséget jó közelítéssel kell meghatároznunk, amely csak a konkrét szennyvíz ismeretében lehetséges. Lényeges, hogy a tisztítótelep oxigénellátása az üzemi viszonyoknak megfelelő legyen. Ez pedig a szabályozhatóság igényét jelenti. A tartózkodási idő növelése kétségtelen a nitrifikációban mért hatásfok növekedésével jár, sőt az bakteriológiai szempontból is jelentős. 2. Biológiailag bontható ipari szennyvizek tisztítása Dr. FARKAS PÉTER A vegyipari szennyvizek tisztításában minden áron arra kell törekednünk, hogy az oldható szenynyezéseket visszafogjuk; a magas koncentrációjú vizeket meg kell semmisíteni, méghozzá olyan módon, hogy a környezetet még hosszú idő után se szennyezhessék. A hulladékok és tömény szennyvizek kezelését a gyártástechnológia velejárójának kell tekinteni, és árát a termékbe beszámítani. A maradék KOI eltávolításának egyelőre a szorpció és jlokkuláció Ígérkezik leginkább alkalmazhatónak; előbbi ugyan technológiai méretekben megvalósítva (pl. a biológiailag tisztított szennyvíz aktívszenes és ioncserélő gyantás kezelésénél) jelenleg még igen drága, azonban a pelvhesítéssel történő utótisztítást kiterjedten használják a harmadik tisztítási lépcső esetében. A költségtényezőkre nézve a 4. ábrát mutatjuk be. A jelenleg alkalmazott tisztítási eljárások az 5. ábrán tekinthetők át. Az eleveniszapos szenny víztiszt ítás kinetikájával kapcsolatos kutatás egyik legfontosabb feladata a biológiai kezelés után vagy annak következtében a szennyvízben maradó „maradék KOI" eredetének és természetének kutatása. Az élelmiszeripari szennyvizek tisztításánál érdekes megfontolni a műanyag csepegtet őtostek alkalmazását, mint előtisztítást, vagy egy kétfokozatú tisztítástechnológia első lépését. Kis üzemeknél az oxidációs árok alkalmazása javasolt A kétfokozatú eleveniszapos eljárás — úgy tűnik — nem válik be. A tavas tisztításnak nagy jövője van ott, ahol a telek olcsó, és főként ideiglenes szennyvíztisztítás céljára jól beválik. Főként mezőgazdasági és élelmiszeripari, de vegyipari szennyvizek is tisztíthatók tóban. Külön ki kell emelni a stabilizációs tóban előkezelt sertéstrágyalé halastavi hasznosítását, mivel ez az országos méretekben problémát jelentő sertéshizlaldái szennyvíz elhelyezését — az elöntözést kivéve — az összes alternatívák közül (oxidációs árok, vegyszeres kezelés) legmegnyugtatóbban és leggazdaságosabban oldja meg. A regionális telepek esetében a kritikus szennyvizek okozta üzemzavarok jogi problémákat vethetnek fel, amelyek csak gondos előkészítő kísérletek segítségével kerülhetők el. Itt elsősorban a szennyvizek légzésnövelő hatásának oldott 0 2 mérőcellákkal történő mérését említjük meg; a „kritikus technológiai szennyvizek" elárulják magukat intenzív légzésnövelő, vagy mérgező hatásukkal, és ezáltal külön kezelésükre gondot fordíthatunk (6. ábra). Az eleveniszapos berendezések terhelését úgy kell beállítanunk, hogy mind az iszap ülepedése, mind az elfolyó víz minősége szempontjából megfelelő legyen. Oxidációs tavak méretezésénél külön figyelemmel kell lennünk arra, hogy — az oxigénbeviteli igénytől függetlenül — 20—30 W/m 3 keverőteljesítmény szükséges az iszap lebegésben tartásához. A kísérleti adatok statisztikus feldolgozása jelenleg az egyetlen mód arra nézve, hogy a tervezési adatok becslésszerű megállapítását tudományosan megalapozott eljárással helyettesítsük. Ilyen móI 20Elő ülep. és biológia - — Meszes derítés Biológiai ^ ódóml Kezelési'" loncsere Szén adszorpció - JL_i NU,, kifúv ós-^j 1 Eiöülepih eoi s : 400 Ossz. lebegő: 200 KOI- 7 00 HH.-H•• 40 110,-N: 2 P- 10 Össz.só• 600 4. ábra. Egy napi Ut) 000 m 3 szennyvizet tisztító teled beruházási költsége az elfolyó szennyvíz minőségének függvényében IVknnfi'Hcr i's Tiunmnl, l'J70
