Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

138 Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. Herzog H.: A tározó gátrendszerének stabilitási kérdései — The levees are in general founded on a cohesive top cover of more than 3 m thickness. The top cover is situated over a fine-sand layer containing varying amounts of silt and clay fractions so that its permeability is rather low. Further downward the profile consists of alternating layers of cohesive and fine-sand soils; — For enlarging the levee profiles, the materials listed above, mainly that of the cohesive top cover are available. The existing levees have been built of the cohesive top cover; — Reconstruction must be performed so as not to impair — even temporarily — the degree of protection offered by the existing levees; — The sediment settling in the reservoir space and removed therefrom by a suction dredge will be deposited on the air-side of the reconstructed levees; — The possibility for improving the stability of the levees in case of necessity, must be ensured even if the reservoir is full. With the above considerations in mind several familiar methods of reinforcement were studied and of these the alternative illustrated in Fig. 1/d was found most advantageous. In the course of preliminary studies, piezometers were installed at carefully selected representative sites to determine the design hydraulic grade line observed in piezometer pipes extending down into the fine-sand layer (Fig. 2). For estimating the shear strength in saturated condition of different kinds of cohesive soils, a semi-empirical relationship has been developed (Fig. 3). In the course of stability studies a stability curve was first constructed indicating the pairs of shear strength parameters required for meeting the safety criteria specified under the given geometry and seepage conditions. The actual strength anticipated in the saturated condition was then compared with this curve (Fig. 4). The new levee profile meeting the specifications and the construction directives of major importance obtained by these studies are shown in Fig. 5. An intercepting ditch and pressure relief drains branching off therefrom have been provided as a safety measure against hydraulic soil failure. Reinforcement work on the levees has been completed over sections several kilometres in length by 1969. These sections proved satisfactory in every respect during the extremely high and long flood of 1970. KÖNYVISMERTETÉS Bogárdi János: Vízfolyások hordalékszftllítása. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 837 oldal) A szerző 1954—55-ben írt ,,A hordalékmozgás elmélete című könyvének tárgyát a nyílt vízfolyásokra szűkítette le, és az azóta eltelt időbeni fejlődésnek megfelelően jelentősen továbbfejlesztette. A könyv nagy érdeme, hogy benne a szerző saját kutatásain alapuló egyéni szemléletét és ebből fakadó módszereit szerencsésen kapcsolja össze a tárgykörbeli bő szakirodalom tapasztalataival, amelyet megfelelő kritikával értékel. így egységes képbe sikerül foglalnia a különböző elméleteket. Szemléletének alapja a szabatos fizikai leírásmód, amelyből következően mindenütt igyekszik lehetőség szerint matematikai összefüggésekbe önteni a jelenséget leíró tényezők közötti összefüggéseket. Az általános transzportegyenlet hidraulikai alkalmazásával olyan példát mutat be, amelynek követése révén egyéb területeken is jelentős elméleti eredmények születhetnek. A számos irodalmi hivatkozás lehetővé teszi, hogy a különleges részterületek iránt érdeklődők választ találjanak kérdéseikre. A kisminta-kísérletekkel foglalkozó kutatók számára külön érdeme a műnek, hogy a hidraulikai hasonlóság kérdéseit merőben új nézőpontból tárgyalja. A mozgómedrű vízfolyások kisminta-törvényeinek összefoglalása, beleértve a torzított modellekét is, a világirodalomban is hézagpótló alkotás, mivel a mérlegegyenletek alkalmazása ezen a területen még világviszonylatban is új és megteremti az új fizikailag megalapozott hidraulikai kismintakísérletezés elméletét. A szerző nem állt meg azonban az elméleti eredmények ismertetésénél, vizsgálatánál, hanem az általa kezdeményezett hazai hordalékmérések alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet sokéves mérési eredményeire támaszkodva és azokat feldolgozva részletesen ismerteti a magyar folyók hordalékszállítási viszonyait, és a hordalékrnozgás számszerű jellemzőit. Az ezt tárgyaló III. rész különösképpen a tervezés szempontjából fontos. A könyv tartalmát tekintve három fő részre oszlik: a hordalékmozgás elméletét, a hordalék és a vízfolyás kapcsolatát, végül az előbb említett és a magyarországi hordalékvizsgálatokat tárgyaló fő részekre. Terjedelmében az első főrész a legbővebb és a harmadik a legrövidebb. Az irodalomjegyzék kereken húsz oldalt foglal el. Az I. fő részen belül a hordalék anyagára és méreteire, valamint annak mozgására vonatkozó vizsgálatok alapjait,, a lebegtetett és görgetett hordalékmozgás különböző elméleteit ismerteti. Míg a görgetett hordalék mozgással kapcsolatban a változó kritikus hordalékmozgató erő és kritikus sebesség, a lebegtetett hordalékmozgással kapcsolatban az általános mérlegegyenletek alkalmazása új kutatási eredmény. A II. fő részben a hordalék és a vízfolyás hidraulikai tényezőit, az úgynevezett rezsim elméletet, a hordalékmozgás és folyószabályozás kapcsolatát, valamint a hordalékos vízfolyások hasonlósági törvényeit tárgyalja. Ebben a részben a hordalékos vízfolyások hasonlósági törvényeit új elméleti alapokon vezeti le. A III. fő részben átfogó képet ad a magyar hordalékmérésekről és a hordalékmérésekkel kapcsolatos kutatásokról. A magyar folyók hordalékszállítására vonatkozóan végzett feldolgozási, értékelési ós ábrázolási munkát — egyúttal példaként is — mutatja be, főként a Duna és a Tisza adatait ismerteti, de foglalkozik a nagyobb vízfolyásokkal is. Ez a fő rész gyakorlati szempontból a legfontosabb, és önálló mű is lehetne. Bár ennek a résznek az adatai a magyar vízfolyásokra vonatkoznak, ei'edményesen tudják használni saját adataikkal való összevetés céljából külföldi kutatók is. A könyv sikert arat majd a folyószabályozással foglalkozó vízépítőmérnökök körén túl a vízfolyásokkal foglalkozó geológusok és geográfusok, valamint általában a hidraulikai modellkísérletezők között. Mivel a könyv jelentős nemzetközi sikerekre tarthat számot, örömmel üdvözölhető az az elhatározás, hogy az Akadémiai Kiadó a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet támogatásával angol nyelven is ki fogja adni. A szerző eddigi nemzetközileg is elismert tevékenységének újabb bizonyítékát adja, amellyel egyúttal a magyar vízépítő mérnökök külföldi hírnevét is emeli. Dr. Kertai Ede