Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Herzóg Henrik: A tározó gátrendszerének stabilitási kérdései

133 Hidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. A tározó gátrendszerének stabilitási kérdései HERZOG HENRIK* A Kiskörei Vízlépcső víztározótere a Kisköre— Abádszalók felett kb. 45 km hosszban elnyúló hullámtér. Ennek határai, néhány rövidebb szakasztól telekintve, jelenleg is meglevő árvízvédelmi gátak. A tervezéskor tisztázandó egyik alapvető kérdés ezért az volt, hogy milyen módon és mértékben kell a meglevő gátakat megerősíteni ahhoz, hogy azok a víztározás követelményeit is kielégítsék. A kérdés vizsgálata nyilvánvalóan szükséges, mert -—-ajelenlegi árvízvédelmi gátak csupán időszakosan, esetenként viszonylag rövid ideig tartottak vizet, mértékadó terhelésük csak ritkán, csekély valószínűséggel következett be és feladatukat a vízborítás magasságától függő intenzitású aktív árvízvédekezés közreműködésével teljesítették. A tározótér üzembelépése után — az előzőekkel szemben — a megerősítendő gátrendszertől elvárják, hogy: — az állandó jellegű, az eddigi maximumot megközelítő üzemi szintnek megfelelő víznyomásai szemben teljes biztonsággal ellenálljon, és — az árvízi túlduzzasztás idején se legyen szükség az eddigiekhez hasonló intenzitású aktív védekezésre. Az így körülírt igényt számszerűen a következő stabilitási előírások fejezik ki: a) üzemi vízszint esetén a biztonság: n ^ 2; b) 1%-os árvízszint esetén a biztonság: n ^ 1,5nek feleljen meg, és c) az átépítés utáni biztonság az átépítés előtti ja meg, azaz biztonságot nrégi A kitűzött cél elérésére alkalmazható módszerek mérlegelésekor a következő alapvető szempontokat, tényeket vettük számításba: 1. a megoldás legyen gazdaságos. * Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. 0, 2. a gátrendszer zömét képező meglevő árvízvédelmi gátak anyaga és állapota (tömörsége) adottságnak tekintendő; ezek megváltoztatása gyakorlatilag nem valósítható meg; 3. a gátak általában 3 m-t meghaladó vastagságú, kötött anyagú fedőrétegen állnak, amely több-kevesebb finom frakciót tartalmazó és így viszonylag csekély vízvezető képességű finom homokréteget borít. Ez alatt a kötött és finom homokrétegek váltják egymást. 4. a gátszelvények bővítésére nagyobb mennyiségben az előzőekben felsorolt anyagok, elsősorban a kötött fedőréteg áll rendelezésre, ebből épült a régi gát test is. 5. Az átépítést úgy kell végrehajtani, hogy az építés ideje alatt átmenetileg se csökkenjen az árvízvédelem jelenlegi biztonsága; 6. az átépített gátak mentett oldalán, a tározótérben lerakódó és szívókotróval kiemelendő hordalék elhelyezhető legyen; 7. a stabilitás, szükség esetén, a tároló üzemi állapotában is, bármikor fokozható legyen. A felsorolt szempontokat érvényesítve a stabilitás fokozásának számos közismert módját el kellett vetni (1. ábra). fgv költséges volta miatt eleve kiesett bármilyen függőleges elem, szádfal, résfal stb. annál is inkább, mert az adott rétegviszonyok folytán az elszivárgó vízmennyiségek nem játszanak lényeges szerepet (\a) ábra). Foglalkoztunk a meglevő árvízvédelmi gát mentett oldalán telepített a vízvezető homokréteget megcsapoló drénrendszer gondolatával (1 b) ábra). Ezt a megoldást is elvettük, mert helyszíni megfigyelések kimutatták, hogy a stabilitás tekintetében mértékadó víznyomások nem feltétlenül a vízvezetőrétegben, hanem esetleg magában a gáttestben, ill. annak alapfelületén jelentkeznek. Ezek hatékony szabályozása csak a meglevő gáttestek megbontása árán, a gát belsejében épített szivárgóval volna lehetséges, ami az árvédelmi biztonság időb, ^f^Trf/7777 Y777T7 80-100m 1. ábra. A stabilitás fokozásának lehetőségei a), b), c) — elvetett változatok; d) — elfogadott változat Fig. 1. Potential methods for increasing stability a),b

) and c) — alternatives rejected; d) — alternative accepted