Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Illei Vilmos: A munkagödör víztelenítése és a résfalas eljárás alkalmazása a Kiskörei Vízlépcsőnél

124 Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. Illei V.: A munkagödör víztelenítése B-B 4. ábra. A. Kiskörei Vízlépcső munkagödrének metszete a duzzasztóműnél í. Barna kövér agyag- 2. Szürke sovány agyag; .!. Szürke kövér agyag; 4. Szürke iszap; 5. Szürke l'olyős homok; fi. Siemens kút; 7. Vákuumkút; 8. Mélykút; 9. Mélykút a második szemcsés rétegre telepítve: 10. Észlelő mélykút; 11. Bésfal; 12. Süllyesztett talajvízszint; 13. Nyomd körvezeték Fig. 4. Section through the construction pit of the Kisköre Barrage at the weir 1 — Brown fat clay: 2 — Gray lean clay; 3 — Gray fat clay: 4 — Gray silt; 5 — <lray liquid sand; 6 — Well point; 7 — Vacuum well point; 8 — Deep well; 9

— Deep well penetrating into the second granular layer; 10 — Deep observing -well; 11 — Trench wall; 12 — Lowered groundwater table; 13 — Pressure header és a körtöltés között a Tiszával párhuzamosan, egymástól 16 m-re 11 db mélvkutat helyeztek el. A mélykutak 170 l/perc taljesítményű búvárszivattyúinak megszívásával a legnagyobb árvíz idején is biztosítani lehet, hogy a depressziós görbe biztonsággal a munkagödör rézsűi alatt maradjon és így a rézsüállékonyság biztosítva legyen. A tervezett víztelenítő rendszer 1967 óta kifogástalanul működve, az építés előrehaladásához alkalmazkodva mindenkor biztosította a száraz munkagödröt az építők részére. Főpróbáját a víztelenítő rendszer az 1970. évi tartós és igen magas tiszai árvíz idején állta ki, teljes sikerrel. A víztelenítő rendszer vizét a 85,50 m szinten elhelyezett 250 mm átmérőjű körvezeték gyűjti össze és az mérőbukón keresztül jut a Tiszába. A mérőbukó által regisztrált vízhozam a teljes munkagödörre vonatkoztatva 20—65 l/s között változik a Tisza és a talajvízállás függvényében. 2. Résíalak alkalmazása a Kiskörei Vízlépcsőnél A vízlépcső alapteste alatti és a vízlépcsőt megkerülő szivárgásoknak a megengedett mértékűre csökkentése, továbbá az alaplemezre ható felhajtóerő mérséklése érdekében szükség volt szivárgást gátló létesítmények tervezésére. A vízáteresztőréteg lezárása céljára, figyelemmel a rétegek jelentős vastagságára, acélszádfal vagy résfal jöhetett számításba. A nagymennyiségű acélszádfal beszerzésének nehézsége a beruházó, kivitelező és tervező figyelmét a résfalas megoldás felé irányította. Hazánkban már korábban is alkalmaztak kisebb mennyiségben beton vagy vasbeton résfalat főleg munkagödör körülzárás céljára, a munkagödör megtámasztására, a talajvíznek a kizárására. Ezeket a munkákat a kivitelezők saját műhelyükben előállított vagy átalakított berendezésekkel végezték el. Előzetes vizsgálatok, tervezési alapadatok A Kiskörei Vízlépcső résfalazási munkáihoz rendelkezésre állott a Titánia cég által szállított és Olaszországban a .vízépítési és alapozási munkáknál már széles körben alkalmazott és ott bevált berendezés. Mielőtt azonban e géptípus és az építési módszer tekintetében állást lehetett volna foglalni, kísérletre volt szükség annak megállapítására, hogy a kiskörei altalajviszonyok mellett készíthető-e a berendezéssel összefüggő vízzáró fal, továbbá milyen teljesítmény elérését és építési egységköltséget lehet remélni a tényleges kivitel folyamán. A kísérleteket két ütemben folytatták le. Az I. ütemben a Vízügyi Tervező Vállalat (VIZITERV) és megbízásából az Építőanyagipari Központi Kutatóintézet (EAKKI) végzett laboratóriumi kísérleteket a réseléshez szükséges zagy anyagára, keverésére, továbbá a magába szedett talajszemcsék kiülepítésére. Ezekhez a kísérletekhez többek között a kiskörei feltáró fúrásokból vett agyagféleségeket és homokokat is felhasználták. Laboratóriumban vizsgálták a zagy és a különböző talajféleségek keverékének, mint réskitöltő anyagnak a vízzáró képességét is. Ezután a VIZITERV tervei és irányítása mellett a Vízügyi Építő Vállalat (VIZÉP) kivitelezésében került sor 1965-ben Budaörsön a laboratóriumi kísérletek eredményeinek kiviteli méretekben való alkalmazására. Ennek keretében vizsgálták a zagykészítés módját különböző anyagok (agyag, bentonit, CMC, szóda) felhasználásával, továbbá különféle keverőgépek (késes keverő, Barna-féle keverő, BEACID1S keverő) alkalmazásával. 1966—1967-ben került sor Kiskörén, a tervezett vízlépcső helyén, a kísérlet II. ütemére, mely ugyancsak a VIZITERV és a VIZÉP együttműködésével bonyolódott le. A nagyüzemi helyszíni kísérletet a VIZÉP,, Titánia T-150" típusú iszapszondás réselőgépével végezték. A kísérleti célok elérése érdekében két 5X5 m oldalhosszú, négyzetalaprajzú kazettát készítettek réseléssel. A rés mélysége a terepszint alatt kb. 30 m volt és bekötött az agyagfekübe. Az egyik kazettát határoló rést betonnal, a másikat agyaggal töltötték ki. 9