Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Dr. Szabó Elek: A vízlépcső és fő létesítményeinek kialakítása

Dr. Szabó E.: A vízlépcső és jö létesítményei Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. 113 a technológiai és ivóvízvezetékek számára nyújt elhelyezési lehetőséget. Belseje üzemi közlekedésre is alkalmas, sőt ebből a belső térből lehet egyedileg vezérelni a duzzasztómű egyes tábláit is. A darupálya mind a szerelés, mind az üzemelés idején lehetővé teszi a két darab 40/10 Mp-os bakdaru működését. A darupálya a vízlépcső műtárgyain túlnyúlik egyrészt a jobb parti szerelőtér fölé, másrészt a bal parti betétgerenda-tároló fölé. így a daru segítségével lehetséges a turbinák szerelése, a vízerőmű fel- és alvízi ideiglenes elzárótábláinak elhelyezése, a duzzasztómű főelzárószerkezeteinek szerelése, ideiglenes elzárásainak elhelyezése, a hajózsilip alsó-főjének támkapu szerelése és az ideiglenes elzárások mozgatása. A vízvonal alatt műtárgyak alaplemezéhez csatlakozóan az egész vízlépcsőn átmenő elemként jelentkezik a szivárgásgátló résfal. A szivárgásgátló fal kialakítására két változat vizsgálatára került sor, egy Larssen pallós és egy résfalas megoldás. Műszaki és gazdaságossági szempontok alapján vasbeton résfal került vízzáró elemként alkalmazásra. Az általános elrendezéshez tartozóan kell megemlíteni a hajózsilip hossza mentén üzemelő 2X5 Mp-os bakdarut is, amely mind a szerelés, mind az üzemelés időszakában hasznos munkát végez. Az előzőekben vázolt általános elrendezés kialakítását különböző változatok vizsgálata tette lehetővé. Egy korábbi változatnál az erőtelep Kaplanturbinával készült volna. A magas erőmű-épületben híddaru működött, átmenő daru nem volt a duzzasztómű nyílásai fölött, a hajózsilip az alvízben helyezkedett el. Az ilv módon kialakított vízlépcső nem képezett célszerű egységet, nem adta a legjobb műszaki megoldást, és esztétikailag is szabdalt képet nyújtott, gondolva itt a magas erőmű épületre és az alcsony alvízi vízállásoknál a hajózsilip vízszint fölé nyúló sivár oldalfalaira. A kis esésű vízlépcsőknél újabban kialakított csőturbinás erőtelep tervezésével vált lehetővé az egész eddigi elgondolás átdolgozása. Az alacsonyabb szinten elhelyezhető berendezések révén lehetővé vált, hogy az erőtelepépület felső szintje mintegy 8 m-rel alcsonvabbra kerüljön és az erőmű fölött szabadtéren üzemeltethető bakdaru alkalmazható legyen, amelyet most már célszerűen végig lehetett vezetni az egész vízlépcső fölött. A gvaloghidat üzemi híddá lehetett áttervezni, hogy a jnár említett különböző funkciókat képes legyen ellátni. Ekkor került fel a hajózsilip kamrája a felvízbe úgy, hogy az alsó fője fölött átvezetett darupályánál és az üzemi hídnál az alvízi űrszelvény érvényesült. Az így kialakított vízlépcső egységes magasságú koronaszintjét szalagként fogja össze felvíz felől nézve a vasbeton darupálya, alvíz felől nézve az üzemi híd egyforma magaságú csíkja, esztétikailag igen jó benyomást nyújtva és mintegy illusztrálva a vízlépcső egységét . A parti létesítmények a jobbparton helyezkednek el. A vízlépcső üzemi épületei, a transzformátor-állomás, a villamos kapcsolóállomás, a kezelőszemélyzet lakóépületei, a kommunális létesítmények, a szociális ellátás, (a központi fűtés, víz- és villamosenergia-ellátás, csatornázás) létesítményei úgy készülnek, hogy azok az építkezést és az építkezés után az üzemelést is egyaránt kiszolgálják. A vízlépcső fő részei A süllyesztett yéphtízas vízerőmű a jobb parton öblözetben helyezkedik el kedvezően biztosítva a turbinákhoz a rááramlást (4. ábra). Alapterülete 44,1X67,1 m. Az erőműben 4 db 4,3 m járókerékátmérőjű csőturbina üzemel 28 MVV összteljesítménnyel, 103 millió kWó energiát termelve évente. Csőturbinák alkalmazása a mi viszonyaink között a kaplan turbinák alkalmazásával szemben számos előnyt jelentett: az erőmű alapterülete kisebb, különösen a vízfolyásra merőleges mérete, magassága kisebb, alapozási síkja mintegy 3 m-rel magasabban van, hidraulikus veszteségei is kisebbek. Ez a kiskörei erőműnél 14 000 m

3 vasbeton megtakarítását jelenti, természetesen az összes előnyös velejárókkal együtt (munkagödör, talajvízszintsüllyesztés, öblözetek stb.). A vízerőmű építményének feladata a vízgépészeti és a villamos berendezések befogadása, a technológiai igények kielégítése. Ezek határozták meg az építmény méreteit is (5. ábra). A vízerőmű szerkezetileg két, egymástól jellegében nagymértékben eltérő részre osztható: az alaptestre és a felszerkezetre. A vasbeton alaptest a 66,40 és a 82,00 m szintek között helyezkedik el. Ez foglalja magába a 11,50 m tengelytávolságban elhelyezkedő vízszintes tengelyű csőturbinákat. A gépcsarnok felvízi szakasza előtt az áramlási szempontból szükséges merülőtest található. Ennek felső járószintjén működik a gerebtisztító gép. A vízerőmű előtt 2,00 m vastagságú előfenék helyezkedik el. Ezt a part felől a felvízi partfal határolja, a duzzasztómű felőli oldalon pedig csatlakozik a duzzasztómű előfenekéhez. A vízerőművet követő utófenék 1,00 m vastagságú, amelybe 6,00x4,00 m-es hálózatban porózusbeton, vízátbocsátó szivárgótestek vanak beépítve. A duzzasztómű az átvágás tengelyére szimmetrikusan, az erőmű és a hajózsilip közé épül. 5 db 24 m-es, nyílását 11 m-es vízoszlop tartására alkalmas billenőtáblás szegmensgátak zárják el, amelyeket elektro-olajhidraulikus berendezések mozgatnak (6. ábra). A korszerű szerkezetek, a főelzárás, amely Európa legnagyobb ilyen szerkezetei közé tartozik, és a mozgatóberendezés lehetővé tették a pillérek 3,60 m szélességűre való lekarcsúsítását, amely szélesség ilyen méretek és viszonyok mellett szinte szélső értéknek tekinthető. Nagy jelentőségű minden keresztirányú csökkenés a vízlépcső szelvényében, mert figyelembe kell venni azt, hogy 1 m duzzasztómű hossz-csökkenés 2 millió Ft megtakarítást is jelent egyben (7. ábra). A pillérek orra kedvező hidraulikai kialakítású. A pillérek vége halfarok alakú vasbeton lemez, amelynek célja az, hogy csökkentse és egy helyre koncentrálja az alvízi mederfenék rongálását előidéző fúró örvények hatását. Ez a kialakítás, amely egyben VÍZI TERV szabadalom is, az elvégzett