Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Dóra Tibor: A Kiskörei Vízlépcső hatása a Tisza vízjárására és környezetére

Dóra T.: A Kiskörei Vízlépcső hatása Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. 103 3. ábra. Talajvíz nyomásszintjének alakulása a vízállásváltozás hatására 1 — agyag (vízzáró): 2 — átmeneti réteg, iszapos homokliszt (k *=0,2 m/nap); 3 — homok (*; = 4,0 m/nap); 4, 5 — a homokban kialakuló víznyomásszintek Fig. 3. Piezometric head of. groundwater vs. river stage 1 — Clay (impervious): 2 — Transition layer (silty fine sand, k = 0.2 m/day); 3 — Sand (k = 4 m/(lay); 4. i — Pressure gradients in the sand layer [mOrsz] 92,090,0 86,0 8*1,0 82,0 80,0 , a n (4) (5) 500 1000 [m] Y77A~(1) -(2) -(3) 1> szakaszon, ahol a további mederelfajulás az árvízvédelmi töltések állékonyságát veszélyezteti. Ilyen helyek jelenleg a 420 folyam km közelében a domaházi és a 450 folyam km közelében az egyeki szakaszon vannak (1. ábra). A Tisza jelentős szakaszán a jelenlegi gyakorlat szerint alkalmazott kőszórásos, kőburkolatos védőművek épültek ki megfelelő rőzseművekkel vegyesen. A vízszintingadozás mértékére jellemző, hogy a Tisza vízszintingadozása sok év átlagában 20— 25 cm/nap, a vízszintingadozás legnagyobb értéke áradó víz esetén eléri a 2—3 m/nap értéket, apadó víz esetében az 1—2 m/nap értéket. A legkisebb és legnagyobb vízszint különbsége kereken 11 m, a vízállásváltozásból származó eróziós hatás szempontjából mértékadó legkisebb és a partéllel színelő vízszint különbsége kereken 8 m. A vízszintingadozás hatására a vízállás emelkedése esetén vízáramlás indul meg a környező talajba, a vízállás csökkenése esetén vízáramlás indul meg a környező talajból a folyóba és ennek hatására — nagy és gyorsan bekövetkező vízszintcsökkenés esetén — a talaj szemcséi meglazulnak és a folyóvíz eróziós hatásával együtt mederrongáláshoz vezetnek. A talajvíz nyomásszintjének alakulását a vízállásváltozás hatására a 3. ábra mutatja be. Hatékony megelőző védekezési módot ezek kiküszöbölésére nem alkalmaznak, a rongálódásokat általában a szabályozási munkák során javítják. A Tisza természetes állapota jégviszonyainak jellemzésére a téli időszak jeges viszonyaira vonatkozó sok éves (1901—1945 közötti) észlelési adatok szolgálnak alapul. A jellemzés alapjául szolgálnak: a jeges időszak időtartama, valamint a jégjelenségek bekövetkezéseinek najjtár szerinti időpontjának valószínűségi értékei. Természetes állapotban a jeges napok számának átlaga 60 nap/év. A tiszai jégviszonyok árvízi veszély szempontjából viszonylag kedvezőek. A vizsgált időszak legnagyobb jeges árvízszintje Kiskörénél 89,30 m Orsz., tehát a 4—5 évenként előforduló árvizeknek megfelelő. A jég levonulását megnehezítő elfajult kanyar az aranyosi és báji Tisza-szakaszon található. A Tisza hordalékviszonyai olyanok, hogy természetes állapotban nagyjából egyensúly van, vagyis az elmosás és lerakódás mennyisége közel egyenlő. A Tisza képes vízben szállított hordalékát továbbszállítani. A tiszalöki vízlépcső belépése a tiszalöki bögében és alatta egyaránt azon vízhozamok tartományában, amelynél a duzzasztómű üzemben van á víz hordalékának csökkenését eredményezte. A tiszalöki bögében hordalék lerakódás a vízlépcső alatt kisebb mértékű hordalék-képződés tapasztalható. A tiszalöki bögében a duzzasztás üzembelépése után nagyobb mértékű, majd csökkenő mennyiségű hordalék rakódik le. A hajózás biztosítása érdekében szükséges folyam szabályozási intézkedések jórészt a gázlók kotrásos rendezéséből és a meder vonalvezetése, megfelelő alakjának biztosítása céljából végrehajtott szabályozási (vezetőművek, sarkantyú, stb.) munkákból álltak. A Tisza vízjárása azonban ezen a szakaszon nem tette lehetővé a teljes kapacitású, biztonságos hajózást. A hajózóút kitűzésével kapcsolatos intézkedések elsősorban a gázlós szakaszok megjelölésével függenek össze. c) Belvízvédelem A Tisza árvízvédelmi töltései mentén a hosszantartó magas vízállások esetén 3—600 m-es sávban az átszivárgó, csurgalékvizek, valamint a megemelkedő talajvízszint belvízi károsodást okoz. Az árvízvédelmi töltések mentén a töltésekkel párhuzamos gyűjtőcsatorna rendszer, amellyel a káros vizek elvezetéséről gondoskodni lehetne, általában nincs. A meglevő belvízhálózat rendszerint a töltésekre merőlegesen csatlakozik a tiszai befogadóhoz és csak helyenként biztosít lehetőséget az átszivárgó vizek beemelésére. A belvízrendszerek szivattyús vízlevezető képessége általában kisebb a gravitációs bevezetésnél és így az árvízzel összeeső belvizek levezetésére is csak korlátozottabb lehetőségek vannak. Az árvizek hatására keletkező káros talajvízszintemelkedés megakadályozását szolgáló védőművek nincsenek. A Tisza vízjárásából folyó belvízkárok mértékére pontos jellemzők és vizsgálatok nem állnak rendelkezésre. Az árvizes évek belvizes elöntési térképei (1. ábra), az árvízvédekezés nehézségei, a magas vízállás miatt csak kisebb szivattyús és így korlátozottabb belvízbevezetési lehetőség azonban bizonyítják a keletkező károkat és azok megszüntetésének fontosságát.