Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
12. szám - Dr. Kecskés Sándor: A mérnöki létesítmények építésével kapcsolatos éghajlati problémák
Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. 575 VÍZÉPÍTÉS A mérnöki létesítmények építésével kapcsolatos egyes éghajlati problémák Dr. KECSKÉS SÁNDOK* a mfiszaki tudományok kandidátusa A mérnöki létesítmények építésénél és karbantartásánál — a szerkezetek korszerűsítésével egyidőben — olyan jelenségekkel kell számolni, mint az éghajlati tényezők. Az éghajlati tényezőknél különösen nagy a szerepe a levegő hőmérsékletének, a besugárzás hatásának, az építmény környezeti helyi viszonyának stb. A sugárzás és a levegő hőmérséklete között szoros összefüggés van. Kisebbnagyobb hatásuk kedvező, vagy kedvezőtlen az építés technológiájára. A szélső esetekben, mint nagy hidegben — nagy melegben — különleges technológiát kell bevezetni, vagy az aktív építési munkával szemben a meglevő építményt kell védelmezni a kedvezőtlen külső hatással szemben. A levegő hőmérséklete és a besugárzás következménye a különböző anyagú létesítményekkel szemben eltérő. A probléma elsősorban a technológiai előírásokkal, majd a szerkezet dilatációs kérdéseivel van összefüggésben. A kérdés vizsgálata úgy is felmerül, mint egy vízépítési műtárgy és a rajta fekvő vasúti felépítmény. Pl. egv teknőlemezes vasbeton híd szigetelésének javítása csak a vasúti felépítmény megbontásával lehetséges. A hagyományos felépítménynél ez a kérdés nem okoz gondot, mivel általában egy 24 m-es sínszál dilatációjával kell számolnunk. A korszerű hézagnélküli vasúti felépítmény, amely több km hosszban összehegesztett sínszálakból áll, ahol a belső húzó- vagy nyomó feszültség a sínhőmérséklet függvényében változik, már veszélyes helyzetet teremthet, ha a hőmérsékleti értékekkel nem számolunk. A ható tényezők ismerete és hazánk éghajlati viszonyaival összefüggő kérdések tisztázása különösen a gépesítés fejlesztése és a gépesítés technológiai előírásainál lényeges [6]. Az éghajlat alapvető eleme a sugárzási energia. A globális besugárzás évi összege az ország túlnyomó részén 100 — 110 k cal/cm 2/év nagyságú. A legtöbb Kalocsa térségében. A legkevesebbet kapja a nyugati határszél. Közel azonos tulajdonságú az Északi Hegyvidék, ahol az összeg 1—2 k cal értékkel több. A földrajzi fekvésből származóan déli határainkon a lég- és talajhőmérséklet magasabb, a fagyos időtartam rövidebb. Az északi tájakhoz képest korábbi a kitavaszodás 11]. A Légkörfizikai Kutató Intézet kb. 10 éve mér sugárzást az ország különböző vidékein, 14 mérőállomáson. Az 1. ábrán három állomás 10 éves sugárzási adata van felrakva k cal/cm 2/hó értékkel, a zárójeles adatok a hónapok középső napjának sugárzási átlagait mutatják. Valamennyi mérőállomáson a júliusi sugárzásnál van a havi maxi* Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest. mum, és decemberben a minimum. A napi értékek szerint a cal/cm 2/napi maximum júniusban van, ha nem is nagy eltéréssel. 5-n £ 4 ^ 20 15 10 5 0 _ b, Martonmár (Börgönd) 100 90 80 10 % Ki S0 50 8 30 g 20 !' 10 ^ I //. III. IV. V. VI. VII. VIII IX. X. XI. XII [hónap] Az oszlopdiagramban a () érték [cal/cm'/nap] A sugárzás havi átlagai, 1960-1969 t. ábra. A sugárzás havi átlagai 1960 —1969
