Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

12. szám - Oláh János: Új módszer a természetes vizek és üledékek redukálóképességének mérésére

568 Hidrológiai Közlöny 1971. 12. sz. Oláh J.: Új módszer a redukálóképesség mérésére |20| Romanenko V.l. (1966): PoMaHewco B. M.: XapaicrepiicniKa MHKpoöHOJiorHMecKHx npoucccoB o0pa3ouaHiiyi h paapymcHHíi opraHHwecKoro ueinecTBa » PUÖHHCKOM BOfloxpaHHJinme. — B „npoflvmipoBaIINE II KpyroBopoT BemecTBa BO BHÍTPCHUUX BoaoeMOB" H;VI. „Hav'Ka", MocKBa, 133—393. |21J Sírom K. M. (1031): Feforvatn. A physiographical and biological study of a mountain lako. Arch. Hydrobiol., 22, 491 — 536. [221 Stumm W. (1967): Redox potential as an envirinmental paraméter; conceptial significance and operational limitation. p. 283 — 298. in "Advances in water pollution researeh" 1. Ed. O. Jaag, 11. Liebrnann. l'roc. Third. Int. AVat. Polliit. Res. Conf. Munieh, Pert City Presse, Baltimore. [ 23] ZoBell Cl. T. (1964): Studies on redox potentials of marine sediments. Ball. A mer. Assoc. Pelrol. Oeol. 30, 477-513. [24] Wagner 11. (1967): Formai discussions p. 303— 307. in „Advances in water pollwtion research" I. Ed. O. Jaag, II. Liebmann, l'roc. Third. Int. Wat. Tollút. Res. Conf. Munieh, Port City Press, Baltimore. [25] Whitfield M. (1969): Eh as an operát ionul parameter in estuarino studies. Limnol. Oceanogr. 14, 574 — 558. New Method for Measuring the Kcdiiciim Ability of Natural Waters and Sediments By Oláh, J. A simple niethod has been developed for measuring the roducing ability of natural waters and sediments. The method is based on ehanges of the redox potential in a elosed system containing the natural substrate. The simple cell used for the measurements consists of a 250 ml glass vessél with platinum and calomel electrodes embedded in the rubber, or glass stopper. The drop of the redox potential in the system is induced by the exclusion of photosynthesis and atmospherie oxygen supply during the dark incubation period. After reilluminating the sample settled previously with the anacrobic redox potential at: equilibrium, the redox potential returns to the originál value. The redox-potential curve thus obtained yields information on the following quantities: 1. (he time required for the redox potential to drop to the anaerobic equilibrium value, 2. the duration of tlie decreasing phase, 3. the redox potential at anaerobic equilibrium. The reducing ability caused by darkness is suitable for studying the energy consuming processes oecurring in the large, sliallow lakes in Hungary. Az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencia értékelése és összefoglaló javaslata A Magyar Hidrológiai Társaság ós az Országos Vízügyi Hivatal 1971. június 14—18 között rendezte meg a Budapesti Szennyvíztisztítási Konferenciát. A konferencia vitaanyaga három témacsoportot ölelt fel. Az I. témacsoport a vízminőség szabályozás, a TI. témacsoport a biológiai szennyvíztisztítás és iszapkezelés, a III. témacsoport a fizikai és kémiai szennyvízkezelés kérdéseivel foglalkozott. A vízminőség szabályozás keretében tárgyalták meg a jogszabály alkotás, a Jelszíni vizek vízkémiai és hidrobiológiái jellemzői, valamint a vízminőség szabályozás műszaki feladatai e. tárgyköröket. A biológiai szennyvíztisztítás ós iszapkezelés keretében foglalkozott a konferencia az eleveniszapos szennyvíztisztítással, s biológialilag bontható ipari szennyvizek tisztításával és a szennyvíziszap kezelés tárgyköreivel. A fizikai és kémiai szennyvízkezelés keretében az ipari vízgazdálkodási és szennyvíztisztítási problémák, továbbá az ásványolaj szennyezések elleni védekezés problémáit tárgyalták meg. A három napos tudományos ülésszakot tanulmányutak követték, amelyeknek keretében a résztvevők felkeresték a Dél-Pcst-i szennyvíztisztító telepet, valamint az agárdi, tihanyi és balatonfüredi szennyvíztisztító telepeket. A konferencia értékeléseként megállapíthatjuk, hogy mivel 1971-gyel új évtized indul, de egyben az új 5 éves terv és a vízgazdálkodás 1985-ig szóló 15 éves programja is, a konferencia a legjobb időben összegezte a múlt tapasztalatait és adhatott ösztönzést a további feladatok kijelölésére. A konferencia elnevezésében szereplő ,,szennyvíztisztítóéi" jelző még az elmúlt évtized szemléletét idézi. Vízkószletgazdálkodási és vízvédelmi politikánk — a fejlődós törvényszerűségeinek megfelelően — abból a gondolatból indul ki, hogy országosan egységesített minőségi kritériumok szerint minden szennyvizet azonos mértékben kell tisztítani. Ma, már vízügyi igazgatásunk a befogadók aktuális igényéhez igazodó rugalmasabb politika alkalmazásának lehetőségével rendelkezik. A konferencia egyes előadásaiból határozottan kicsendült, hogy a jövő útja a szervezett ,, vízin inóség szaőályozás". Hangsúlyozzuk, hogy „szervezett", tehát olyan területi vízügyi szervek végzik, melyek a korszerű értelemben képesek ezt a kényes szervezési feladatot — a befogadók vízminőségének előírt korlátok között tartását — elvégezni. Bizonyos, hogy ebből a célból a vízügyi igazgatás jelenlegi szervezeti formáján is finomítani kell, legalább is uzokon a területeken, ahol ez aktuálissá válik. A vízminőségszabályozás közgazdasági vetülete optimalizálási problémákban csúcsosodik ki, ahol a célfüggvény közgazdasági tartalmú, a kerületi feltételek pedig műszaki jellegűek. A közgazdasági és az ezeket támogató jogi koncepciók, valamint a műszaki tevékenység szoros kölcsönhatásban állnak egymással. A konferencia anyagának felépítése, az előadások csoportosítása és sorrendje is azt mutatja, hogy mi itt már ennek a gondolat nak a jegyében foglalkoztunk vízkészletünk minőségének védelmével. A „korszerű" szennyező vegyületek jelentős része ún. (nikroszennyező, amellyel azt óhajtjuk kifejezni, hogy a folyók és tavak vizében gammányi koncentrációban is potenciális veszélyt jelentenek kancerogén, vagy ízrontó, szagkölcsönző mivoltukkal. Ezek analitikai kimutatása is probléma, tehát az idevágó kutatói eredmények komoly előrelépést jelentenek. A t avak egészséges vizének megóvása szempontjából különösen fontos a növényi tájianyagok, foszforok, nitrogénsók és egyéb hasonló jellegű vegyületek távoltartása, szennyvízből való kivonása. A Balaton vízminőségének, hidrobiológiái viszonyainak, a szennyezések hatásának feltárása országos jelentőségű feladat volt. Csakis így remélhető, hogy nemzeti kincsünk, a Balaton vize, utódaink számára is üdülést nyújtson. Ami a szennyvizek tisztítását illeti, annak mértéke, hatásfoka, egy adott vízgyűjtő területen, vagy annak kiválasztott részén, a fentiekben említett optimalizálás alapján egyedileg dől el. Előfordulhat, hogy egy-egy szennyvízkibocsátót csak minimális hatásfokú tisztításra köteleznek (inkább anyagilag járul majd hozzá a területi szabályozási rendszer költségeihez), míg másoknál a használt víz teljes rehabilitációját írják majd elő. Lényeges eredménynek tekintjük, hogy ennek jogi feltételei hazánkban már ma is adva vannak. Uj felismerés, hogy az eddigi szennyvíztisztítási technológia főleg azokat a szennyező anyagokat vonta ki a szennyvízből, amivel a befogadó •— a bioszféra — amúgy is megbirkózik, vagyis a könnyen bomló szerves anyagokat, és épp a maradó (rezisztens) szennyező anyagokat, ásványolajtermékeket szervetlen mérgeket, sókat bocsájtjuk az élővizekbe. Ezen a rendszeren változtatni kell, ezért emelkedik a kémiai (kicsapatás, ioncsere) ós a, fizikai (adszorpció, flotáció) műveletek jelentősége, továbbá a környezetben való hígított szétszórás (diszperzió) fontossága. (Folytatás az 574. oldalon)