Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

12. szám - Oláh János: Új módszer a természetes vizek és üledékek redukálóképességének mérésére

564 Hidrológiai Közlöny 1971. 12. sz. Oláh J.: Új módszer a redukálóképesség mérésére wo E

h[mV] 200 0 kO 0 -400 -o A 4 \ V o Világos inkúbálás • Sötét inkubalás 200 0 -200 -m • • ÖSo • \ o E

h toviz i • 0

2 koncentráció • O O^C O———D i t l l i o,M/S üledékek biokémiai oxigén igényéről is tájékozódhatunk. Ismerve az adott hőmérsékleten az oxigénnel telített víz oxigéntartalmát és a mérőedény térfogatát az adott időegység alatt felhasznált oxigén mennyisége is kiszámítható. A redox potenciál azonban az oxigén koncentrációtól függetlenül, egyéb tényezők hatására tovább változik. Az oxigén koncentráció mérésével egyedül tehát az aktuális redox állapotról nem kapunk reális képet. Az oxigén nélküli szakaszban az egyensúlyi helyzetnek megfelelő redox potenciál végül is csak a minta sajátos kémiai és biológiai összetételétől függ. A görbén a csökkenési szakasz nagysága viszont az oxigén koncentráció változásától és a minta kémiai és biológiai összetételétől is függ. Ha az oxigén nélküli redox egyensúlyra beálltmintát fényre helyezzük (4. ábra) a redox potenciál közel a kiindulási értékre áll vissza. 6 p-al szűrt mintánál — fitoplankton nélkül — a visszaoxidálás természetesen nem megy végbe. E

h[mV] 400 1 2 3 k 5 £ 1 ( 8 3 10 11 12 13 Inkubációs idő [nap] 2. ábra. Redox potentiál változások a sötét és világos inkúbálás folyamán a — felszíni víz; b — alzati víz a Belső tóból Fig. 2. Ohanges in the redox potentiál during dark and ittuminated incubation a — surface water, b — bottom water frora Belső Tó A mérőedényben az oxigén pótló folyamatok kizárása fokozatosan az oxigén teljes elhasználódásához vezet (3. ábra), ami viszont a redox potenciál csökkenését előidéző folyamatoknak az elindítója. A redox potenciál csökkenéséig eltelt idő nagysága tehát elsősorban az oxigént felhasználó folyamatok intenzitásától függ. A redox potenciál erőteljes esése az oxigén teljes eltűnésével esik egybe, így a sötét indukált redukáló képességgel közvetve az oxigén felhasználás gyorsaságáról is adatok nyerhetők és ezzel a természetes vizek és 1 2 3 4 5 $ 7 S 9 Inkubációs idő [nap] 3. ábra. Redox potenciál és oxigén koncentráció közötti összefüggés a Belső tó vizénél Fig. 3. The. redox potentiál vs. oxygen concentration relationship for water of the Belső Tó 5 _ 10 Inkubációs idő [nap] 4. ábra. Glükóz és sötét, majd világos inkúbálás hatása a Belső tóvíz redukáló képességére n — tóvíz + 2 mg/l glükóz; b — tóvíz+ 20 mg/1 glükóz; r — tóvíz : 40 mg/l glükóz; d — tóvíz Fig. 4. The effect of glycose and dark, subsequently illumiriated incubation on the reducing ábility of water of the Belső Tó. a — laké water+ 2 mg/lit glycose. b — laké water+ 20 mg/lit glycose, e — laké water + 40 mg/lit glycose, d — laké water A 20 és 40 mg/l-es végkoncentrációjú glükóz hozzáadása a mért mintákban a visszaoxidálás folyamatát gátolta. Az üledék redukáló képességének a mérésénél a mérőtérbe bevitt iszap mennyiségét növelve az üledék minőségétől függően meghatározott menynyiségig fokozatosan csökken a redox potenciál leeséséhez szükséges idő nagysága (5. ábra). Ezen a mennyiségen túl a redox potenciál leeséséhez szükséges idő állandósul. Alkalmas iszapmennyiség megválasztásával tehát bármely természetes vizünkben kiszámíthatjuk az iszapfelszín vagy a vízoszlop felredukálódásához szükséges idő nagyságát ha az oxigént pótló folyamatokat nullának feltételezzük. A Belső tavi összetett vertikális vizsgálatunk az élő szervezetek és a redukáló képesség szoros kap-