Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Csanády Mihály: Medencés teljesoxidációs szennyvíztisztító berendezés technológiai felülvizsgálata

Csanády M.: Medencés teljes oxidációs szennyvíztisztító berendezés Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. 515 ve — egyáltalán nem kisebb az egyéb, nem teljesoxidációs eleveniszapos rendszerekben szokásos 70—75%-os értéknél (4. táblázat). Az 1969. VII—XII. közötti időszakban az eleveniszap elúszása még gyakrabban, a IX—XII. hónapokban úgyszólván állandóan jelentkezett. Az iszap jellemzőit az 5. táblázat tartalmazza. Látható, hogy bár oxigénhiányos állapot nem fordult elő, az iszap ülepedőképessége rossz volt, a Mohlmann féle iszaptérfogati index [22] túl nagy és erősen ingadozó érték volt. Az iszapkoncentráció (X) kicsi volt és erősen ingadozott. Ilyen kis iszapkoncentráció mellett a teljesoxidáció feltétele nem állhatott fenn. Az iszap általában fonalas, felfúvódott volt, bár nem kifejezetten Sphaerotylus jellegű. A terhelés időszakos csökkentése csak átmeneti javulást okozott. A következő lépés a fonalas szerkezet lehetséges okának megállapítása volt. A szakiro4alom szerint a nagyterhelésű rendszerben az iszapfelfúvódás oka általában a túlterhelés vagy káros ipari szennyvíz [3, 23]. Az is okozhat azonban iszapfelfúvódást, ha a fajlagos iszapterhelés a nagyterhelésű és a teljesoxidációs rendszerekben szokásos értékek közé esik [24], Itt erről az utóbbi esetről lehetett szó, amit legfeljebb súlyosbíthatott az ipari szennyvíz okozta hatás. (A csatornába jut ugyanis egv galvánüzem szennyvize, amely méréseink szerint általában olyan kis króm és cián koncentrációt okoz, ami nem mérgező az eleveniszapra. A lökésszerűen jelentkező káros hatás azonban nem zárható ki.) A teljesoxidációs rendszerekben szokásosnál nagyobb fajlagos iszapterhelést itt nem az okozta, hogy a terhelés abszolút értéke nagy, hanem az, hogy az iszapkoncentráció volt kicsi. Az iszapkonhentrációt viszont azért nem sikerült növelni, mert az iszapnak — a szükségesnél nagyobb fajlagos terhelése miatt — rossz az ülepítőképessége, elúszott a rendszerből. Ez így circulus vitiosus. A továbbjutáshoz vagy az kell, hogy a rendszer ülepítőképességét fokozzuk, hogy a rosszul ülepedő fonalas iszapot is vissza tudja fogni, vagy az iszap ülepedőképességét kell mesterségesen megjavítani. Nézzük meg részletesen ezeket a lehetőségeket. Az automatikus iszaprecirkuláció felülvizsgálata Az utóülepítő feladata az adott esetben a fázisszétválasztáson (tehát a tulajdonképpeni ülepítésen) kívül az is, hogy az iszapot olyan mértékig sűrítse — elősegítve a pelyhek összetapadását —, hogy az a saját súlyánál fogva visszacsússzon a levegőztetőtérbe. Az utóülepítő metszete az 1. ábrán látható, terhelési adatairól előbb már volt szó. Pelyhes anyagot nagy koncentrációban tartalmazó elegy ülepítése esetén — bizonyos sebességhatárok betartása mellett — a tartózkodási idő a mértékadó [21, 24]. Gyakorlati tapasztalatok alapján nagyterhelésű eleveniszapos rendszer esetében a csúcsmennyiség 2 órás tartózkodására szokás az utóülepítőket méretezni. Teljesoxidációs rendszer esetében ezt még növelni szokták, gyakran 3 — 3,5 órára. Az adott esetben tehát az utóülepítők mérete túl kicsi, a csúcsra 1,16 óra tartózkodási idő nem elégséges. Az ülepítést ezenkívül az is zavarja, hogy az ülepítőtér összefügg a levegőztető térrel és az itteni áramlás zavarhatja az ülepítési folyamatot. Horváth végzett ilyen medencére vonatkozóan hidraulikai vizsgálatokat [25], és megállapította, hogy az 1. ábra szerinti baloldali ülepítőt zavarja az érintkező rés előtti felfelé áramlás a levegőztető medencében. Megállapítása szerint jobb, ha ezen az oldalon nem alkalmaznak ülepítőt. Ha már megvan, a bukónak a másik (a levegőztető felé eső) oldalra való áthelyezését javasolta. Ez a kismintavizsgálat magyarázatot adott arra, miért a baloldali ülepítőnél volt gyakoribb az iszapelúszás. Az áramlási zavar előidézésében a két tér közötti résnek van szerepe. Nézzük meg, nem lehetne-e ezt a rés szűkítésével csökkenteni. A rés mérete a függőleges síkban 43 cm, a faltól való merőleges távolság azonban csak 19,4 cm. A rések együttes legkisebb keresztmetszete 2-19,75-0,194 = 7,66 m

2. Az itteni átfolyási sebesség: 50m° v = 7,66 m

2 = 6,53 m/ó =1,8 mm/sec. Ez azt jelenti, hogy — a szivattyú működése idején — csak az ennél nagyobb ülepedési sebességi pelyhek juthatnak vissza a levegőztető térbe. Az utóülepítő tér felszínére (43,5 m

2) számított felszálló sebesség l,15m/ó = 0,32mm/sec. Ez annyit jelent, hogy — ideális sebességeloszlást, vagyis a tér teljesen egyenletes kihasználását feltételezve (amit a bukó oldalsó elhelyezése eleve nem tesz lehetővé) — az ennél kisebb ülepedési sebességű pelvheknek Az eleveniszap adatai II. Taő/iuifa 5. JJaituue aKmuenoeo ujia 1T. Tabelle 5. Daten des Belebtschlammes, II 5. táblázat 09. VII -XII. 70. II-IV. Vizsgált minták száma 14 10 átlag a min. max. átlag a min. max. Iszapkoncentráció [g/l] Izzítási veszteség [%] 1,52 1,01 0,1 3,6 3,8 0,95 3,0 5,9 Iszapkoncentráció [g/l] Izzítási veszteség [%] 75,4 73 79 70,3 64 76 Iszaptérfogat (30') [ml/lj 434 70 815 740 530 920 Iszaptérfogat index [ml/g] 341 173 90 690 196 49 123 264 Oldott oxigén a levegőzte! ő medencében [mg/l] 2,7 2,1 0,8 6,9 2,4 0,44 2,0 3,0