Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

11. szám - Dr. Szirota István: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében

506 Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. Szirota 1.: A vízgazdálkodás helye az ágazati kapcsolatok mérlegében tás érvényesül. A vízgazdálkodásban a tényleges érték érvényesítése az árakban és díjakban fokozatosan és csak hosszabb távlatban oldható meg, az adott időszak gazdaságpolitikai döntéseinek megfelelően. Van olyan terület, ahol a jövőben sem lehet megfelelően előrelépni (pl. vízkárelhárítás). A jelenlegi problémákat a továbbiakban részletesen ismertetem: — A vízgazdálkodási ágazatba tartozó szervek különféle gazdálkodási formában fejtik ki tevékenységüket (vállalatok, társulatok, költségvetési szervek). Ez alapvetően befolyásolja a ráfordítások — és természetesen a társadalmi termék értékének — nagyságrendjét, pl. a költségvetési szervek illetményadót, értékcsökkenést, eszközlekötési járulékot költségeik között nem számolnak el, míg a víz-, csatornamű- és fürdő vállalatok állóeszközei nagy része (fürdő és vonalas létesítmények) mentesek az eszközlekötési járulék elszámolása alól. A vízgazdálkodási társulatok ugyancsak nem számolnak el eszközlekötési járulékot és amortizációt. — A vízgazdálkodási ágazat egyes tevékenységeinél (pl. a vízkárelhárítás) jelenleg árrendszer nincs. A tevékenységet költségvetési szervek végzik, így a tényleges ráfordítások döntő hányadát, az említett költségtényezőket nem tartalmazzák. A vízkárelhárítási tevékenységnél levő másik probléma, hogy a védelmi-biztonsági szolgáltatást az érintettek térítésmentesen kapják, a ráfordítás a közösséget terheli, holott az eredményét a népgazdaság valamennyi ágazata élvezi. Megjegyzem, hogy a vízkárelhárítási tevékenység értéke a felszabadulás előtt az ún. „ártéri járulék" alapján az igénybe vevőkre nagyrészt át lett hárítva. A vízkárelhárításnak, mint sajátos szolgáltatásnak ár- és díjrendszere ugyancsak gazdaságpolitikai okok miatt nincs, ez távlatilag sem látszik indokoltnak. — A mezőgazdasági vízhasznosítási tevékenység jelenlegi díjrendszerében a vízárak nem a tényleges társadalmi ráfordítások alapján kerültek kidolgozásra, mivel nem tartalmazzák a fent ismertetett költségtényezőket, (amortizáció, eszközlekötési járulék) az eszközarányos nyereségről nem is beszélve. — Megoldatlan kérdés a más ágazatokban folyó vízgazdálkodási tevékenységek értékelése és az ÁKM-ben való számbavétele, ugyanis az ipari, építőipari, közlekedési, kereskedelmi vállalatok és a mezőgazdasági tsz-ek, AG-ok saját víztermelése (szennyvízkezelése és elvezetése) nem ölt áru (szolgáltatás) formát, mivel a szervek a termelt vizet saját maguk használják fel, saját termelő folyamataikban és szerven kívüli értékesítésre nem vagy csak minimális mértékben kerül. Ezen tevékenységek értéke — a népgazdaságban érvényes számviteli és statisztikai előírások értelmében — jelenleg nem választható el az illető szerv tevékenységétől, és mint általános költség, annak költség komponensét alkotja, s az egyes termékek (tevékenységek) árában térül meg. A más ágazatok saját víztermelésének értéke, így csupán a vízkészlethasználati díjbevételek alapján került figyelembevételre, ami azonban csak néhány százaléka a ténylegesen felmerült ráfordításoknak, és nem tükrözi a tevékenységek reális értékét, és így a vízgazdálkodás valóságos kapcsolatait sem. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy pl. a népgazdaság összes vízfelhasználásában a felhasználók saját vízkitermelése mintegy 60%-ot képvisel, és ez nem mint vízgazdálkodási tevékenység jelenik meg az ÁKM-ben. Az előbbi problémák felvetése azért indokolt, hogy egyrészt a vízgazdálkodás ÁKM-ben való megjelenésénél, az ágazatokkal való kapcsolatainak elemzésénél, az elemzésből való következtetések értékelésénél mindezek figyelembevételre kerüljenek, másrészt, hogy a problémák jövőbeni megoldásához biztosítsa a kiinduló elvi alapot. (>. A vízgazdálkodás népgazdasági kapcsolatai az ÁKM alapján A vízgazdálkodási ágazat első ízben szerepel az ÁKM-ben és így lehetőség van a különböző ágazatokkal való kapcsolatainak konkrét adatokon alapuló részletesebb elemzésére. Ez az elemzés azonban — eltérően más ágazatoktól, amelyek negyedszer készítettek ÁKM-t és így az értékelés a fejlődés dinamikájára is választ ad — a vízgazdálkodás vonatkozásában csak egy adott évre vonatkozóan ad képet az ágazat helyéről és kapcsolatairól. A vízgazdálkodási ágazat ráfordításainak összetételét a következő összeállítás szemlélteti: Megnevezés Anyagfelhasználás Amortizáció Bérek ós jövedelmek Tiszta jövedelem (nyereség, illetményadó, SZTK járulék, eszközlekötési járulók, egyéb tiszta jövedelem) Összesen Ráfordítás megoszlása, %-ban 48,1 10,5 20, fi 8,8 100,0 Az anyagfelhasználás ágazatonkénti megoszlásának további elemzésével képet kapunk arról, hogy a vízgazdálkodási ágazat az általa létrehozott társadalmi termékhez milyen termelő ágazatokkal kerül felhasználói kapcsolatba, azaz mely ágazatok termékeit milyen arányban használja fel termelő-szolgáltató tevékenységének magvalósításához. A vízgazdálkodási ágazat által a termelő ágazatoktól átvett termékeknek (szolgáltatásoknak) mintegy 2/

3 része ipari eredetű, ezen belül is a gépipar, a kohászat, villamosenergiaipar és az építőanyagipar teszi ki az anyagfelhasználás közel felét. Á vízgazdálkodási ágazat kibocsátásának megoszlását felhasználó ágazatokra és a végső felhasználásra a 2. és 5. táblázat szemlélteti (értékmutató alapján). Áz ÁKM elkészülhet szervezeti és tevékenységi formában. A közölt adatok a szervezeti formában összeállított arányokat mutatják, azaz a vízgazdálkodási ágazatba tartozó szervek teljes tevékeny-