Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
11. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld vízföldtana
494 Hidrológiai Közlöny 1971. 11. sz. Dr. Erdélyi M.: Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld vízföldtana (Valicka völgy). Innen Nagypáli, Egervár, Győrvár, Pácsony Ny irányban nehezebben követhető a Ny—K-i irányú szerkezeti elemek zavaró hatása miatt. A Válicka vonaltól K-re a területet a párhuzamos völgyek és hátak jellemzik, egészen a Fonyód —Kiskorpád—Lad—Kistamási vonalig. A Ny—K-i szerkezeti irány rövid szakaszokon mutatkozik meg, főleg a vízrajzban, de mélyfúrási adatokból is lehet rá következtetni. Kimutatható egyéb irányok mellett a Kemenesháton is [42]. E szerkezeti irány a Kis-Balatontól K -re már a Balatonnal párhuzamossá lesz. A Rába baloldali mellékfolyóinak nagyjából Ny—K-i szakaszait jellemzi az, hogy a völgyek magas déli peremén a pliocén üledéksor feltárul a kavics alatt, míg az északi lankás oldalakon vastag kavics van a völgy talpon és annak szegélyén. Ez a helyzet kedvező mind a talajvíz, mind pedig a rétegvíz feltárására. E folyószakaszok valószínűleg ugyancsak töréseket (esetleg folyóvízierózióval is módosítva) jelölhetnek. A víz minősége A negyedidőszaki durvaszemcsés üledéksor vize, különösen a felszín közelében, minőségileg változó. Sok helyütt erősen vasas. Egyébként jó minőségű, a gyakori felszíni eredetű szennyezéstől eltekintve. A felszíni szennyeződésnek kedvez az, hogy talaja legtöbb helyen jól átereszti a vizet. A pliocén rétegvíz minőségileg kifogástalan. Ez az oka annak, hogy lényegesen gyengébb vízhozama ellenére még ott is hasznosítják, ahol bőven van talajvíz is. Minőségét jelzi a klorid tartalom térképe is (8. ábra). E térkép D — Ny-i felén a legkevesebb a klorid tartalom, vagyis ott, ahol a legbőségesebb a csapadék, ahol az utánpótlódás a legjobb az országhatáron belül (8. ábra). E térkép anomáliái jelzik a töréseket is, ahol ezek mentén a mélyebbről felszálló sósabb víz hatása a nagyobb koncentrációban jelentkezik, így feltűnően a déli Balatonpart és a Marcal mentén (8. ábra). A leglágyabb a víz ott, ahol a legtöbb a csapadék, legjobb a felszínről történő utánpótlódás, azaz DNv-on (9. ábra). Vízföldtani tájegységek leírása 1. Győri medence (1., 2., 3., 4. ábra). Vékony pleisztocén kaviccsal fedett, magasabb helyzetű tájak határolják. Nyugati részén a Fertő felé terjedően vékony kavics fedi a felső-pannóniai rétegeket (2. ábra). Ennek nyugati folytatása Ausztriában van. A Szigetköz a Duna mély sülyedéke (2., 3., 4. ábra). Déli része a Rába és a többi mellékfolyó vékonyabb kavicsos hordaléka (2., 4. ábra). ÉNy-i szélén van a Duna durvaszemű kavicsos lejtője, vékonyabb talajjal vagy anélkül. A Győri-medence fő víztartója a pleisztocén kavics. Jellemzi a kitűnő minőségű víz és a kutak igen kedvező vízhozama. Egyetlen hátránya sok helyütt nagy vastartalma. A negyedidőszaki kavicsöszletből termelhető fajlagos vízhozam minimuma 500 JELMAGYARÁZAT: [1 ] Homok, agyag márga, felsö-pannónioi [2] Kavics, idősebb pleisztocén [í] Kavicsos lejtótörmelék / [4] Kavics, ó/pleisztocén [í] Apró kavicsos homok, holocén 100-—P—.—,—,—1—1—,—r—,—,—,—,—1—,—, 1 [m] 1000 2000 3000 [m] 10. ábra. Földtani szelvény az lkva völgyén át Abb. 10. Prolii durch das Ikva-Tal 1. Sand, Lehm, Mergel (Oberpannon). 2. Schotter (alterer Pleistozan). 3. Kiesifter HanRsehutt. 4. Schotter (Neupleistoziin). 5. FeinkOrniger Sehotter und Sand (Moloziin) l/p/m, de a terület felén 2000 lp/m-nél nagyobb f 2 8]' Sok helyen feltárták a pliocén rétegvizét is (1., 5., 6., 7., 8., 9. ábra). 2. Alpokalja (1,5. ábra) A Győri medencétől és a Rába völgyétől az országhatárig terjedő területet majdnem összefüggő kavicstakaró fedi, mely EK felé vastagodik. Felső része agyagos kötőanyagú, talaja vékony vörösbarna agyag. Agyagos kötőanyaga és agyagtalaja miatt a kavics rossz vízvezető, amit a rajta levő sok lefolyástalan terület is bizonyít. Ezért akavicsterületen kedvezőtlen a pliocén vízadók utánpótlódása is. Az lkva és a Répce közötti kavicstakaró annyira jól zár, hogy a Győri medence felé eső széles sávban közvetlenül a kavics alatti vízadókra telepített 10 — 15 m-es fúrt kutak vize is egy ideig a felszínre folyik ki. A terület „fiatal" szerkezeti mozgásainak igen jellegzetes példája a Fertő kapcsolata az lkva balparti idős pleisztocén kavicslepellel (10. ábra). A Fertő déli partján a meredek partfal K-felé haladva alacsonyodik a Győri medence süllvedékének irányában. A kavicslepel a legmagasabb éppen a Eertő meredek pereme mentén s az lkva völgye felé lejt. A Fertő medencéjében a perem mentén nincs meg az a durva kavics, mely az lkva balparti magas peremet a Fertő süllyedékével párhuzamosan kíséri. Ebből következik, hogy a Fertő lesülylyedése előtt ez a terület az idősebb pleisztocén folyóvízi feltöltés területén— legalább is e sávja — kívül esett, ugyanúgy, mint a Fertőtől K-re levő terület és a tó Ny-i része is [44]. A Fertő medencéjében a tavi-mocsári felszíni képződmények alatt hézagosan vékony aprókavicsos homok található (10. ábra). A Fertő süllyedékének fiatal idejére utal az lkva völgy és a tómedence közötti nagy szintkülönbség is. Az lkva völgye ugyanis Kópházától K-re 170 m'* zf magasságban van. Innen 1 km-re a Eertő igen újkeletű süllyedéke viszont csak 115
