Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
10. szám - Sárvári István: A természeti tényezőktől független karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben
Sárváry I.: Karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben 434 Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. ' OÉL ÉSZAK 7. ábra. Karsztvizszint-ingadozás az ÉNy—Bakonyi hegységperem közelében Abb. 7. Karstwasserspiegelsehwankung in der Náhe des nordwestlichen Bakonyer Oebirgsrands közel változatlan vízmennyiséget von el, ugyanakkor azonban a területtől K-i és DNy-i irányban elhelyezkedő bányavízkivételek következtében a nyilt karsztos felületen beszivárgó csapadékutánpótlódás nagyrésze ezekre a helyekre áramlik. Tekintve, hogy itt hiányzik a magasabban levő erózióbázis- (a források) stabilizáló hatása, a sülylyedés erőteljesebb. A felszínalatti megcsapolás ma már a Központi Bakony vízkészletét is fogyasztja. A Bakony területén kialakult helyzetet sematikusan a 8. ábrán vázoltuk. Az 1967. IX. 1.— —1968. IX. 1. között kiemelt bányavíz hozamok átlagos nagyságát a bekarikázott számok mutatják. A hegység peremi sávjában elhelyezkedő bányák vízkiemelése megnöveli a továbbra is közel azonos nagyságú felszínalatti áramlás és a források okozta vízveszteséget, ami a karszt vízszintek regionális süllyedését, a készletek rohamos fogyását idézi elő. A vízelvonás hatására 1960—1968 között bekövetkezett süllyedések Az 1960-as évet nemcsak azért választottuk kiindulási pontnak, mert az a meteorológiai hatásokra süllyedő, illetve emelkedő karsztvízszinÚrkút Dudar-SaHnka 8. ábra. A mesterséges vízkivételek hatására süllyedő karsztvízfelszín a Bakony területén. A nyilak melletti számok a fő vízkivételek átlagos nagyságát adják meg 1968-ban, m 3/perc-ben Abb. 8. Auf Einfluss der künstlichen Wasserentnahmen sich senkende Karstwasserspiegel im Gebiete des Bakony. Die neben den Pfeilen angeführten Ziffern zeigen die durchschnittliche Grösse der Hauptwasserentnahmen in 1968 in m 3/min tek időszakai közé esik, hanem azért is, mert 1960ban a bauxitbányászat még alig létesített számottevő depressziót. így az iszkaszentgyörgyi és a nyirádi körzetben csaknem a teljes — természetes viszonyokhoz képest létrejött — változást szemléltetjük. A kialakult módszer, valamint az újabb adatok birtokában felül kellett vizsgálnunk azt az egy évvel korábban kialakított képet, amit az 1960— —1967-ig terjedő hétéves, emelkedő karsztvízszintekkel jellemezhető periódusban lezajlott változásokról alkottunk (3). Ezúttal az elmúlt nyolcéves időszak karsztvízszintváltozásait vizsgáltuk meg. A tényleges karsztvíznívó-változások redukálásánál ugyanúgy jártunk el, mint azt az 1967. IX. 1. — 1968. IX. 1. közötti év adatainak esetében tettük. A különbség az volt, hogy (mivel a „zavartalan" megfigyelőhelyeken ez az időszak egészében még mindig emelkedő jellegű volt, a báziskutakban 10,0 m-es átlagos emelkedéssel) a természetes hatásra bekövetkező emelkedések alsó határértékét vettük figyelembe („minimálisan bekövetkező emelkedés", lásd 5. ábra). A tényleges víznívó változás és a zavartalan körülmények között várható minimális emelkedés előjelhelyesen összegezett értékeiből származtak a 9. ábra szerkesztéséhez felhasznált adatok. A nyolc éves időszak alatti süllyedéseket feltüntető térkép is megközelítőleg azt a képet mutatja, amit a 8. ábrán vázoltunk. Ez azt jelenti, hogy a vízelvonás hatására a hegység széles peremi sávjában bekövetkező süllyedések nagysága már meghaladta az 1960—1967-es időszakban természetes hatásokra létrejött emelkedések nagyságát. Ellentmondásnak tűnhet, hogy az egy évvel korábban elvégzett vizsgálatnál ,(3) a Bakony közepén még széles, zavartalannak látszó sávot jelöltünk meg, ahol pl. a Bakonybél II. észlelőfúrásban 8,9 m-t emelkedett a karsztvíznívó. Egy évvel később, 1968-ban éppen ezen a területen 15 m körüli süllyedést tüntettünk fel a 9. ábrán. Figyelembe kell venni azonban, hogy az egy ávvel korábbi térképen csak a ténylegesen bekövetkezett süllyedéseket és emelkedéseket választottuk el egymástól. A Bakonybél II. fúrás vízszintje 1960—1967 között ténylegesen 8,9 m-t emelkedett, 1968-ban viszont egyetlen év alatt 12,9 m-t süllyedt. A tényleges változás tehát a 8 éves időszakra: —4,0 m. Redukálási módszerünk szerint a 8 éves változásnak a báziskutak adatai alapján ezen a helyen +11 m-nek kellett volna lenni. (Ebben a 11 m-ben az 1960-tól 1967 közepéig tartó általános emelkedés és az 1967—1968-as süllyedés már összegezve szerepel.) Az elmaradt emelkedés és a tényleges süllyedés összege: 15,0 m. Érdemes megemlíteni, hogy a dorogi és tatabányai szénbányák, melyek az elmúlt 8 éves időszakban közelítőleg megkétszerezték a bányavízkiemelést (lásd táblázat), nagyobb területen létesítettek ezalatt 10 m-t meghaladó depressziónövekményt, mint pl. a nyirádi bányák, holott az utóbbiak vízemelése abszolút értékben, 1968 átlagában közelítőleg kétszerese az előbbieknek.
