Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

10. szám - Sárvári István: A természeti tényezőktől független karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben

Sárváry I.: Karsztvízszint-süllyedés a Dunántúli Középhegységben Hidrológiai Közlöny 1971. 10. sz. 433 fi szintvonalak a karsztvízszint 1 ev alatt^ bekövetkezett azon változásait jelölik méterben, melyeket nem lehet a természeti tényezők hatásának tulajdonítani Hyilt karsztos felszín Zavartalan, vagy emelkedő karsztvizszintv terület Észlelótielgek,melyeknek adaté szerepe! a térkép mkesz- ^ Bányavíz-emelés 1967 évi átlag [mfff / Triász kőzetek feltételezett halára 6. ábra. A karsztvízszint süllyedése a vízkivételek hatására az 1067. IX. 1. és 11)68. IX. 1. közötti évben Abb. 6. Karstwasserspiegelsenkunq auf Einfluss der Wasserentnahmen in dem Jahr zwisclien 1. IX. 1967 und 1. .IX. 1968 lényegesen nagyobb területet érintett, hatása elért a főváros határáig. Itt lényegében arról a fentebb már említett ellentmondásról van szó, hogy a nyomás alatti karsztrendszerben a vízszintek emel^ kedése csak minimális vízmozgással jár, és hogy a már kialakult depresszióknál a természeti tényezők okozta süllyedések elmaradása nem jelenti az emelkedő tendencia visszaállását. A valóságban a dorogi depresszió távolabbi részei a visszatöltödő centrális rész körül továbbra is süllyedtek (2. ábra). Tatabányára és környékére is érvényesek az itt elmondottak. Az egy évvel korábbi időszakhoz képest itt mintegy 20 m

3/perc-cel csökkent évi átlagban a bányavízkivétel, ami a peremi medencékben mérsékelte a természetes süllyedést, annak ellenére, hogy a depresszió központi része a vízemelések átcsoportosítása miatt kismértékben továbbmélyült. A természeti tényezők hatásának levonása után is az egész Bakony olyan terület marad, ahol a karsztvízszintek nagymértékben süllyednek. A fentiekben ismertetett vízháztartási becslés csak megerősíti ezt a tényt, különösen ha figyelembevesszük, hogy a hegység területén még ma is jelentős számban működnek természetes karsztforrások, továbbfogyasztva a máris túlzottan igénybevett vízkészleteket. A hegység egészére kiterjedő, mintegy 10—20 km széles peremi sávban egy év alatt átlagosan kb. 2 m süllyedést okozott a túlzott vízkivétel. Ezen belül továbbra is az aktív bányák depresszióját elérő nagyságú süllyedéssel tűnik ki az ÉNy-i Bakony központja. Mint már említettük ez a hegységperem-rész amúgvis meglehetősen labilis karsztvízszint-ingadozás szempontjából, mivel megcsapolását elsősorban nem források, hanem felszínalatti áramlás jelenti. A bányászati hatásra létrejött süllyedés ténye kétségtelen, mivel a környező, lényegesen alacsonyabb szinten levő észlelőfúrásokban (Ugodon, Csehbányán, a fenyőfői körzetben) is igen jelentősek voltak a karsztvíznívósüllyedések, és a tapolcafői források hozama is évek óta lényegesen kisebb, mint amit a meteorológiai tényezők hatásával indokolni lehetne [4], A hegység peremi sávjában a karsztvízszint nagyobbmértékű süllyedését elsősorban az indokolja, hogy — mint azt a 7. ábrán vázlatosan feltüntettük — a megcsapolás a Kisalföld irányában