Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Lipták Ferenc: Az esőszerű öntözés permeteloszlásának értékelése

385 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Az esőszerű öntözés permeteloszlásának értékelése Dr. LIPTÁK FERENC* 1. Bevezetés Az esőszerű öntözéssel kiadott csapadékkal kapcsolatban egyik legfontosabb követelmény az, hogy annak területi eloszlása a lehető legegyenletesebb legyen. Amennyiben a szórófejek i-R jelleggörbéi kedvezőtlen alakúak, vagy a szórófejek kötési módjának és távolságának megválasztása helytelen, illetve a szél hatására az öntözővíz területi eloszlása igen egyenőtlen lehet. Az öntözés után helyenként foltok maradnak, másutt meg tócsák keletkezhetnek, így a növényzet fejlődése is kiegyenlítetlen. Fagy védelmi öntözéseknél, szennyvíz, trágyáié, műtrágya, gyomirtó és növényvédő szereknek az öntözővízzel együtt történő kiszórásánál is alapvető fontosságú a csapadék egyenletes területi eloszlása. Az erre vonatkozó vizsgálatokat eddig kézi számítási módszerrel végeztük. A tanulmány az elektronikus számológép e tématerületen való alkalmazásának bemutatását tartja legfontosabb célkitűzésének. Régebbi gyakorlat volt az, hogy az egyes szórófejeket, azok hidraulikai jellemzőit, mint adottságokat fogadtuk el, s azokból kiindulva igyekeztünk megállapítani a legkedvezőbb permeteloszlást adó kötési módot és távolságot [4,5]. A mezőgazdasági igényeket, az öntözés minőségét elsődlegesnek tekintve, más módszerre tértünk rá. Meghatároztuk, hogy a legcélszerűbben alkalmazható kötési módoknál milyen alakúnak kell az i-R jelleggörbéknek lenniük, hogy a permeteloszlás az öntözött területen az átfedések figyelembevételével a lehető legegyenletesebb legyen [9,10]. Célul tűztük ki, hogy olyan szórófejeket kell szerkeszteni, melyek i-R jelleggörbéinek alakja a meghatározott optimálishoz hasonlítson. A Hidrológiai Közlöny 1968/9. [9] és 1969/4. [10] számában részletesen ismertettük a szórófejek kötési módjai részletes tanulmányozásának fontosságát, a kötési módnak a csapadékeloszlásra gyakorolt hatását, s megadtuk a négyzetes, a téglalapos és a háromszöges kötéseknél, szélcsendben optimális csapadékeloszlást biztosító i-R jelleggörbe alakot. Bemutattuk, hogy pl. az a oldalhosszúságú négyzetes kötésnél az optimális csapadékeloszlást akkor kapjuk, ha a szórási távolság 0,92—0,95 a s az i-R jelleggörbe alakja olyan, hogy a szórófejtől kiindulva a szórási távolság 5—10%-áig vízszintes, s azután egyenletesen csökken le 0-ig. Bemutattunk számos szórásképet, s azok értékelésénél az i-R jelleggörbék alakjának döntő szerepét. A csapadék területi eloszlása egyenletességének jellemzésére számos kutató különféle mérőszámot javasolt. Néhány ismertebb mutatószámot, és azok értékelését számpéldákon keresztül a Hidrológiai Közlöny 1970/6. számában [11] adtuk meg, s új módszert — a csapadékeloszlás egyenletes* Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszék, Budapest. ségét az egyes mutatószámoknál jobban jellemző görbe megszerkesztését — is javasoltunk. Soros szórófej-üzemnél, amikor a szárnyvezetéken levő összes szórófej egyidejűleg üzemel, s miután az egyik szárnyvezetékállásban befejeződött az üzem, helyezik azt át a következő szárnyvezetékállásba, az intenzitás szempontjából csak 1 és 2-szeresen öntözött (átfedett) területrészek vannak a vizsgált kötésterületen. A kiadott. h [mm] vízborítás szempontjából lesznek 3 és 4szeresen átfedett területrészek is, mert a következő szárnyvezetékállásban a szórófejek az előző' szárnyvezetékállásban már öntözött terület egyes részeire ismét rászórnak. Fagy védelmi öntözéseknél, ahol a teljes védendő területen a megadott kötés-, ben elhelyezett szórófejek egyidejűleg öntözik a teljes területet, az intenzitás szempontjából is vannak 3 és 4-szeresen átfedett területek. Tanulmányunkban a kotésterületre jutó csapadék területi eloszlásának vizsgálatánál mindenütt intenzitásról beszélünk, tehát feltételezzük, hogy a kiválasztott négyzet mindegyik sarokpontján egyidejűleg üzemel 1—1 szórófej. Ezt a feltételt a módszer bemutatásának teljessége érdekében választottuk. Ha soros szórófej-üzemet veszünk alapul, akkor a szórásképen feltüntetett izohiéta vonalak nem intenzitásokat, hanem két részletben kiadott csapadék halmozódása alapján számított /í[mm] vízborításokat jelentenek. 2. A csapadék területi eloszlásának értékelése kézi számítással A [9, 10 és 11] tanulmányokban számos szórásképet, azok jellemző metszeteit, s az eloszlás értékelését mutattuk be. Ezek közül emlékeztetünk pl. az évekkel ezelőtt legyártott T 22 kísérleti alumínium szórófejnek a VITUKI által, 7/6-os fuvókapárral, ÍJ—35 m nyomásnál mért i-R jelleggörbéjére (1. ábra), az általunk kézzel szerkesztett szórásképre (2. ábra) és jellemző metszetekre (3. ábra). Az 1 m széles körgyűrűterületek és az i-R jelleggöbe alapján azokra jutó csapadékmagasságok figyelembevételével számított átlagos csapadékmagasság a négyzetterületen 8,97 mm/ó. Ha a 24 m X24 m = 576 m

2-es területet felosztjuk pl. 2 m X2 m-es hálózattal 144 db 4 m

2-es területrészre, s a szóráskép alapján meghatározzuk a 144 db kis négyzet mindegyikére jutó átlagos csapadékot, azok átlagaként a teljes területre jutó i = 8,90 mm/ó. Számítsuk ki pl. az ismert több féle mutatószám közül a középhibát (a) és a Stefanelli [1] — Strong [2] által javasolt variációs tényezőt (C

v) vagy más néven egyenlőtlenségi fokot az alábbi összefüggésekkel : a= I —- ,