Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dr. Balázs Dénes: Trópusi és hazai karsztvizek összehasonlító vizsgálata

378 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Dr. Balázs D.: Trópusi és hazai karsztvizek 2. ábra. A vizsgált trópusi és hazai karsztforrások vizeinek keménységi értékei a hőmérséklet függvényében 1. Kisebb hozamú trópusi források. Nagy vízhozamú trópusi források. 3. Kisebb hozamú hazai karsztforrások. 4. Nagy vízhozamú hazai karsztforrások Abb. 2. Hartegrade der Wasser der untersuchten tropi­schen und ungarisehen Karstquellen. 1. Tropische Quellen mit kleineren Quellschüttungen, 2. Tropische Quellen mit grösseren Quellschüttungen, 3. Ungarische Karstquellen mit kleineren Quellschüttungen, 4. Ungari­sche Karstquellen mit hölieren Quellschüttungen agresszivitása a karbonátos kőzetekre nézve na­gyobb, mint a melegebb víz esetén. Hodgman [9] adatai szerint pl. 1000 ml vízben 1 Torr nyomáson 10 °C-os hőmérsékleten 2,318 g C0 2 oldható fel, míg 25 °C-nál csak 1,449. 3. A karsztforrások vízének keménységét alap­vetően az határozza meg, hogy milyen eredetű vi­zekből tevődik össze. A szakirodalom két fő karszt­víztípust különböztet meg: az A típusú karsztvíz a talajjal borított vagy talaj nélküli felszínről lassú szivárgással jut be a mélységi hidrográfiai háló­zatba, a B típusú karsztvíz pedig koncentrált víz­folyás (búvópatak, búvófolyó) alakjában, rend­szerint a karsztot övező impermeábilis felszínek­ről. Nyilvánvaló, hogy az A típusú vizek több agresszív C0 2-re tudnak szert tenni, mint a B típu­súak. A mérsékelt égövi körülmények között a karsztforások vízhozamának 80—95%-a — a kivé­telektől eltekintve — A típusú, szivárgó vizekből összegeződik, míg az általam vizsgált trópusi karszt­területeken ennek aránya alig 50—60%. 4. Nem elhanyagolandó tényező a csapadékhul­lás intenzitása. Nyilvánvaló, hogy a lassú esőzés korrózív hatása nagyobb, mint a heves záporé, az utóbbinak a felszín eróziós (areális) pusztításá­ban van jelentősége. A nedves trópusokon a csa­padékhullás intenzitása többszöröse a hazainak, végeredményben tehát ez a tényező is csökkenti a karsztforrások vízének keménységét. (Viszont a mérsékelt övezetben a szilárd halmazállapotú csa­padék olvadékvize, amely fagyott talajfelszíntől rendszerint koncentrált állapotban jut be a karszt­ba, csökkenti a csapadék oldóhatását). 5. A 2—4. pontban foglaltak a meleg földrajzi övezetben érvényesülő karsztos korrózió viszony­lag alacsonyabb szintjét igazolják. Ezek a hatá­sok összességükben a források vízének kemény­ségét sokkal jobban csökkentenék, ha nem lenné­nek olyan tényezők is, amelyek a trópusi korró­zió hatásfokát növelik. így mindenekelőtt számí­tásba kell venni azt a tényt, hogy a trópusi talajok levegőjének C0 2 tartalma a sok bomló szerves anyag következtében jóval magasabb, mint a ki­sebb vegetációjú, hidegebb övezetekben. A trópusi talajokon átszivárgó csapadékvíz tehát kedvezőbb természeti feltételek mellett, nagyobb C0 2 par­ciális nyomású talajlevegőből tehet szert oldó­szerre. Ügyszintén más, mészkőre nézve agresszív szerves savak is nagyobb mennyiségben vannak jelen a trópusi talajokban, mint nálunk. Mindezen hatások összegezett eredménye jut kifejezésre abban, hogy a szembeállított 41 tró­pusi karsztforrás átlagos keménysége 10,3 nk°, míg a 67 hazai karsztforrás átlaga 17,9 nk°. Egyéb megállapítások A trópusi karsztterületek karsztforrásainak vizs­gálatáról még csak szórványos adatok állnak a szakemberek rendelkezésére. Ha ezeket az adato­kat összhasonlítjuk az általam viszonylag nagyobb mennyiségben és azonos módszerrel végzett vizs­gálatok eredményeivel, azt tapasztalhatjuk, hogy adataim abszolút értékei valamivel magasabbak, mint a különböző külföldi kutatók és trópusi terü­leteken szerzett mérési értékei. H. Lehmann\\Y\, A. Gerslenhauer [7], J. Görbéi [5], D. Pfeiffer [6] és mások ritkán mértek 10 nk° feletti trópusi karszt­forrásvizeket, a legtöbbjük — főleg az Antillákon — 8—9 nk° közötti eredményt tapasztalt. Ami pedig a hazai karsztforrások vizének ke­ménységét illeti, az is általában magasabb, mint Közép-Európa más területeiről az 1958—62. évek­1. kép. A jávai Gunung Sewu-karsztvidék legnagyobb forrásának, a Baron-forrásnak keleti ága. A forrás közvetlenül az Indiai-óceán partján fakad. (Szerző felvétele ) Bűd 1. Östlicher Arm der grössten Quelle des Gunung Sewu-Karstegbiets in Jawa, der Baron-Quelle. Die Quelle entspringt unmittelbar am Ufer des Indischen Ozeans

Next

/
Thumbnails
Contents