Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései

Dégen /.: .4 vízgazdálkodás távlati fejlesztése Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. 357 A vízgazdálkodás anyagi forrásainak differenciálódását, bővülését mutatja, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a vízgazdálkodási beruházások 43%-a származik a központi költségvetésből míg az egyéb beruházási eszközök különböző decentralizált forrásokból: tanácsi fejlesztési alapból, vállalatfejlesztési alapból, vízügyi alapból, társulati érdekeltségi hozzájárulásból stb. * A vízgazdálkodás fejlesztésének problémaköréből csupán néhány kérdést emeltem ki. Csak utaltam a műszaki fejlesztés teendőire. Nem szóltam a vízgazdálkodási tudományos kutatásról, a vízgazdálkodás fejlesztéséhez szükséges ipari háttérről, és sok más kérdésről, melyekkel a koncepciótervezet, méginkább az összefoglaló tanulmányt megalapozó szakmai tanulmányok részletesen foglalkoznak. A konferencia tárgyalási anyagát alkotó koncepciótervezet célja a vízgazdálkodás fejlődési útjának felvázolása. Felhasználása az ipari és más kapcsolódó ágazatok fejlesztési koncepcióihoz is jó támpontot ad. Az ország egyes kiemelt, kritikus régióiban máris folyamatba helyeztük a regionális vízgazdálkodási fejlesztési tervek kidolgozását. A fejlesztési koncepció kimunkálása során szerzett tapasztalatok felhasználásával a Balaton és környezetére, a Tisza-völgy vízpótlórendszerére, a III. Tiszai Vízlépcsőre, és a Duna—Tisza csatornára vonatkozó tanulmányok kidolgozása az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság munkatervével összhangban megkezdődött. A vízgazdálkodásfejlesztési koncepciónak a MTESZ nagy szellemi erőt, sokoldalú felkészültséget képviselő fórumán történő megvitatása újabb bizonyítéka annak, hogy Szövetségünk, a műszaki és természettudományok jóformán teljes spektrumát felölelő egyesületeink a legkedvezőbb szervezeti keretet, termékeny alkotó társadalmi bázist jelentik a szakmaközi, határterületi programok megvitatásában, az állami döntések előkészítésében, a megoldás új lehetőségeinek feltárásában. A tervezés demokratizmusát is tükrözi a fejlesztési koncepció és a távlati népgazdasági terv megalapozásának az a módja, amely nem csupán az állami intézmények tervező munkájára, hanem a társadalmi bírálatra is épít a terv megalapozásában. A mai konferencia értékes hozzájárulást jelent a műszaki-gazdasági fejlesztési koncepció társadalmi bírálatához. Elősegíti olyan vízgazdálkodásfejlesztési terv kialakítását, mely biztos iránytű lesz a kezünkben a vízgazdálkodás jövő útjának kijelölésében. Hozzájárul ahhoz, hogy a vízgazdálkodás, méltóan nagy hagyományaihoz, lépést tartson a társadalmi fejlődés következményeivel, alkotó módon segítse elő alapvető társadalmi, gazdasági célkit űzéseink megvalósítását, a dolgozók életkörülményeinek további javítását, a társadalmi munka hatékonyságának növelését, a termelőerők gyorsabb ütemű fejlesztését. Az előremutató koncepcióknak, a nagy alkotásoknak hosszabb időszakon át kell érlelődniük. Megvalósításuk is hosszabb időt igényel és meghatározó jelentőségű. Nemcsak azok a reális tervek, amelyeket már holnap meg lehet kezdeni, hanem azok is, amelyek 10, vagy 15 év múlva valósíthatók meg. A vízgazdálkodás létesítményei többségükben hosszú, alapos előkészítő munkát igényelnek. A mai nemzedék hivatása a jelen feladatain való munkálkodás mellett a jövő útjának felismerése, világos feltárása és előkészítése. A fejlesztési koncepcióban vázolt átfogó nagy vízügyi program, mely másfél évtizedre, hatásában bizonnyal történelmi távlatokban mérhető időszakra kitűzi a fő irányokat, ezt hivatott szolgálni. A konkrét tennivalók majd az állami tervekben jelennek meg és a vízügyi ágazat, a tanácsok, az üzemek, a társulatok, tudományos intézmények, tervező intézetek tevékenységében és széles társadalmi rétegek alkotó közreműködésével válnak valóra.