Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

8-9. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának elvi kérdései

346 Hidrológiai Közlöny 1971. 8—9. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás távlati fejlesztése vetelmények felmérésének, előrejelzésének és kielégítésük főbb műszaki-gazdasági feltételei meghatározásának, az ágazati- és területfejlesztési igények összehangolásának. A vízgazdálkodásban a távlati tervezés megkülönböztetett jelentőségét indokolja, hogy a vízgazdálkodás nagy térségekre kiterjedően, hosszú időszakra hat ki a termelőerők fejlődésére, a vízgazdálkodás szinte valamennyi népgazdasági ágazat tevékenységét érinti és több népgazdasági ágazat — így a lakás-ellátás, a településfejlesztés, az ipar, a mezőgazdaság — fejlődésének egyik alapvető feltételét jelenti. A vízgazdálkodás rendkívül beruházásigényes, hosszú a beruházási ciklus ideje, az állóeszközök műszaki- és gazdasági élettartama. A vízgazdálkodás fejlesztési lehetőségeinek feltárása, a népgazdaság fejlődésével és a műszaki-tudományos haladással arányos műszaki-gazdasági célok kijelölése, mélyreható vizsgálatokat, messze előretekintő megalapozott tervezést igényel. Ezek a követelmények még erőteljesebben jelentkeznek most, amikor népgazdaságunk a dinamikus fejlődés szakaszába lépett és a hosszútávú tervezési munka olyan szakaszában vagyunk, amikor az egyes ágazatok fejlesztési elgondolásainak megalapozása folyik. Ezért különös jelentősége van annak, hogy a társadalmigazdasági fejlődés összefüggő stratégiai rendszeréből kiemeljük azokat az alapvető ágazatokat, amelyek a növekedés ütemére, az életkörülmények alakulására, a termelés fejlesztésére, a termelőerők térbeli elhelyezésére különös kihatással vannak. Ezek közé tartozik a vízgazdálkodás is. ad 2. A vízgazdálkodási koncepció lényegét tekintve, a szorosan vett népgazdasági távlati tervezést megelőző és azt megalapozó munkaszakasz. Egy felől az elmúlt időszak fejlődésének elemzése szempontjából mélyebb, másfelől a népgazdasági távlati tervben előirányzott 15 éves időszakon túlmutató. A fejlesztési tendenciákat az ezredfordulóig felvázolja. A népgazdasági távlati terv 15 éves időszakára nézve a koncepció előzetes elgondolásokat, mintegy tervezési hipotéziseket tartalmazó dokumentum, mely kijelöli azt a lehetséges mozgásteret , amelyben a jövő fejlődése előreláthatólag lezajlik. A távlati népgazdasági terv viszont a fejlődés feltételezett, prognosztizált mozgásterén belül a leglényegesebb kérdésekre vonatkozóan meghatározza a tudatos társadalmi cselekvés feltételeit, időrendjét. A fejlesztési koncepció elgondolásait nem tekinthetjük a népgazdasági fejlődési folyamatok összefüggő rendszerével konzisztens módon egyeztetett tervelőirányzatnak, hanem inkább orientáló ajánlásnak a népgazdasági tervezés számára. Különösképpen vonatkozik ez a tervnek az értékviszonyokkal összefüggő kapcsolataira, amelyeknek alakulására a költség- és árviszonyok, a beruházási lehetőségek változásának hatása még nem mérhető fel. így a koncepcióban közölt beruházási összegek csak az előzetes nagyságrendi orientáció célját szolgálják. Mindez azonban nem csökkenti a koncepció jelentőségét és tartalmi értékét. A fejlesztési koncepciónak azokra a kérdésekre kell választ adnia, amelyek hosszú időszakra megszabják a vízgazdálkodás általános fejlődését, egyes ágazatainak fejlődési irányait, a műszaki haladás tendenciáit, de nyitva kell hagynia a későbbi döntések számára mindazokat a problémákat, amelyeknél a döntéshez szükséges megalapozott információkkal nem rendelkezünk, és amelyek a rövid, vagy középtávú döntésekkel kellő időben elrendezhetek. A fejlesztési koncepciók, sőt a hosszútávú tervezésnek is egyik sajátossága, hogy a műszaki-gazdasági fejlődés egyes folyamatai, megismerhetőségük, bekövetkezésük valószínűsége szempontjából eltérést mutatnak. A vízgazdálkodási fejlesztési célkitűzések a társadalmi újra-termelési folyamatban betöltött szerepüket, közgazdasági jellegüket tekintve, átalában három nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy azok: a) általános társadalmi szükségleteket elégítenek ki, infrastrukturális jellegűek, b) üzemi, termelési folyamatokban, közvetlenül részt vesznek és rendszerint mással nem helyettesíthetők, c) olyan termelő-jellegű beruházások, amelyek más műszaki megoldással helyettesíthetők, tehát egyik változatként alkalmazhatók az azonos célt megvalósítható változatok közül. Az első csoportba azok az általános társadalmi szükségletek által meghatározott infrastrukturális jellegű művek tartoznak, amelyek a népgazdaság fejlődése szempontjából alapozó jellegűek. Ilyenek a települések vízellátását szolgáló létesítmények, a csatornázási közművek, valamint a vízkárelhárítás (árvíz-, belvízmentesítés) főművei. Ide tartoznak továbbá azok a nagy vízgazdálkodási létesítmények, amelyek nagy térségekre kiterjedő hatásukkal a vízkészletek és vízigények térbeli és időbeni összhangját hivatottak biztosítani (pl. Tiszalöki Vízlépcső, a Keleti- és a Nyugati Főcsatorna, Kiskörei Vízlépcső stb.). Az ilyen jellegű fejlesztési célkitűzések esetében a gazdasági döntés alapvető kritériuma a társadalmi szükséglet, a népgazdaság anyagi lehetőségeinek mérlegelése, a tudományos-technikai fejlettség szintje, a kialakult ágazati és térbeli struktúra alakulására gyakorolt hatása stb. Az ilyen típusú fejlesztési célkitűzések esetében a cél, a feladat világos és általában egyértelmű. Ezeket a szinte szükségszerű elhatározást kifejező koncepciókat lényegében követelményeknek nevezhetnénk. Ezekkel kapcsolatban a tervezésnek az a feladata, hogy a fő követelmények kielégítésének mértékét, megoldásának legcélszerűbb műszakigazdasági módozatait meghatározza. A koncepció az ilyen típusú célkitűzések körében tartalmazza a legvalószínűbb megoldási változatokat, a népgazdasági tervezés számára leginkább elfogadható, alapjában követelménynek tekinthető prognózisokat. Ezek közé tartozik az árvízvédelmi és belvízvédelmi művek fejlesztése, a lakótelepi vízellátás és csatornázás, a településfejlesztés, a termelőerők területi elhelyezésével összefüggő igényeknek és a népgazdaság általános fe jlődési színvonalának függvényében.