Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hírei

Nemzetközi Hidrológiai DecenniuM Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. 339 nak a kapcsolata), majd másnap Dávid László „The AirBubble Method of Flow Measurement and its Application" (A légbuborékos vízhozammérés és alkalmazása) című tanulmányát ismertette. Egy-egy előadás befejezése után az ülés soros elnöke megnyitotta az elhangzott tanulmány feletti vitát. A feltett kérdésekre az előadók közvetlenül válaszoltak. Az előadásokat általában élénk érdeklődés kísérte. Az előadások szünetében nyílt lehetőség a műszerkiállítás megtekintésére. A mérőhajókat a Rajna partján mutatták be. A záróíilósre, az utolsó tanulmányok ismertetésére, szeptember 19-ón délelőtt került sor. Ezt követően az ülésszak elnöke Tison professzor meleg hangon méltatva a szimpozion jelentőségét, köszönetet mondott a résztvevők munkájáért, a vendéglátásért és bezárta a tudományos tanácskozást. A szimpozion anyagának rövid ismertetése A szimjxjzionon, a beküldött tanulmányoknak megfelelően, az 1. táblázatban feltüntetett témacsoportokat tárgyalták meg. A tárgyalt témacsoportok alapjában véve két részre bonthatók: 1. a különböző hidrológiai jellemzők mérése (1—7 témacsoport); 2. a méréstechnika és az adatfeldolgozás problémái (8—12 témacsoport). Az első részben elsősorban a vízállás (7 tanulmány), a vízhozam (39 tanulmány), a vízminőség (13) méréssel foglalkoztak. A második részben a rádió-liidrometriát (2 tanulmány), a mérőhajókat (1), a távmérést (2), elsősorban azonban a mérési adatok rögzítését ós távközlését (9), valamint azok feldolgozását (II) tárgyalták. A különböző hidrológiai jellemzők mérésével kapcsolatban elsőkónt a vízállásmérés kérdései kerültek megvitatásra. E témakörön belül foglalkoztak a vízállást jelző úszók vizsgálatával, optimális kialakításával, különböző vízállás érzékelő ós továbbító eljárásokkal. Ez utóbbiaknál a víznyomás-gáznyomás (levegő, C0

2) — elektromos jel rendszerű vízállásmórést több tanulmány tárgyalta. Ismertettek egy hordozható vízállásmérő berendezést, amely hegyvidéki hidrológiai kutatásoknál használható. Végül — leíró jelleggel — bemutatták az arid területek időszakos vízfolyásain és az alsó Mekong vízgyűjtőmedencéjében kialakított vízállás észlelő hálózatot. A legnagyobb érdeklődés a vízhozammérés iránt nyilvánult meg, a tanulmányok és az előadások közel fele ehhez a tárgykörhöz kapcsolódott. Talán nem megengedhetetlen az a feltételezés, hogy a nagy érdeklődés a vízgazdálkodás, illetve a vízkészletgazdálkodás gyakorlati alkalmazása iránti világszerte növekvő igénynek egyfajta megnyilvánulása, hiszen ehhez elengedhetetlenül szükséges a vízkészletek, a vízfogyasztások mennyiségi számbavétele. E témakörön belül a sebességmérés alapján — elsősorban a forgószárnnyal — történő mérés állt az érdeklődés középpontjában. Több tanulmány foglalkozott a mérés pontosságával, a mérést befolyásoló egyes tényezők (turbulencia, pulzáció) hatásával, a különböző viszonyok (nagy folyók, tározók, jégborítás, növényzet, nagy víz, kis víz, stb.) melletti mérés és a függélyenként integráló sebességmérés kérdéseivel. A vízhozammérés egy másik módszereként több szakember az oldott, a jelző anyagokkal történő mérést tárgyalta. Különböző (sós oldatok, rádióaktiv, fluoreszcens) anyagok alkalmazásáról, a változó (domborzati, éghajlati, növényzeti) viszonyok melletti mérés tapasztalatairól, a mérés hibáiról számoltak be. A mérő műtárgyak segítségével történő vízhozam mérés körében a műtárgyak tervezési problémáit, hitelesítését, a bukós műtárgyak hidraulikai, telepítési kérdéseit vitatták meg különböző esés, áramlási és talajviszonyok esetén. Az egyéb vízhozammérósi eljárások körében a mágneses indukciós, az ultraszonikus, a légbuborékos vízhozammérés kérdéseit, továbbá különböző speciális esetekben (nagy folyók árvizei, tározóba befolyó víz, nyíltcsatornák vízhozama, állandó vízszállítású szifon alkalmazása vízhozammérésre) alkalmazandó módszereket ismertették. A vízminőségi jellemzők mérésével kapcsolatban a szimpozion a vízhőmérséklet, a hordalók szállítás, a BOI, 0

2 ós a víz elektromos ellenállásának meghatározásával foglalkozott. Az egyik tanulmány a kis mezőgazdasági vízgyűjtők vízminőség vizsgálatához szükséges műszerezési követelményeket tárgyalta. A hidrológiai méréstechnikával és adatfeldolgozással kapcsolatban néhány előadás foglalkozott a rádió-hidrometriával (a deutérium és oxigén 18 mérés, valamint a radioaktív nyomjelzős hordalékmórós kapcsán) a víziutak különleges mérőhajóival ós a távméréssel, amelyet a vízfelszín hőmérsékletének infravörös hőmérővel való mérése és a műbolygók hidrornetriai és hidrológiai alkalmazása kapcsán vitattak meg. Igen nagy érdeklődés kísérte a mérési adatok rögzítésével, távközlésével és feldolgozásával kapcsolatos előadásokat. Az adatok rögzítésével, távközlésével kapcsolatban különböző rendszerek kerültek ismertetésre: távbeszélő hálózatra kapcsolható, automatikusan mérő ós távjelző, számítógéppel vezérelt távjelző rendszerek. Foglalkoztak a vízállás, vízhozam adatokon túl a vízminőségi jellemzők távjelzésének kérdéseivel is. Erre vonatkozóan pl. egy teljes távjelző rendszert ismertettek. A hidrornetriai adatok feldolgozását illetően megnyilvánult a korszerű adatfeldolgozás, tárolás iránti igény. Többen foglalkoztak a hidrornetriai adatok számítógépes feldolgozásának a különböző hidrornetriai görbék automatikus olvasásának kérdéseivel, különböző feldolgozási rendszereket ismertettek. Bemutatták például az egész Ausztráliára érvényes egységes, számítógépes feldolgozásra alkalmas, hidrornetriai adatgyűjtési ós adatcserélósi szabványokat. A szimpozion teljes anyagát, a beküldött tanulmányokat, az elhangzott hozzászólásokat a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1971-ben jelenteti meg. Megrendelhető a Szövetség titkárságán. Műszerkiállítás A szimpozion ideje alatt rendezett műszerkiállításon számos ország, cég képviseltette magát. A bemutatott műszerek, eszközök, berendezések, a laboratóriumtól a helyszíni mérésekig a hidrometria minden szakterületét felölelték. Az alábbiakban néhány, a hazai alkalmazás szempontjából különösen érdekesnek tűnő eszközt, berendezést kívánunk ismertetni. Az angol PLESSEY cég automatikus vízminőség mérő állomást mulatott be. Az MM5 típusú mérőállomás ti vízminőség jellemző (elektromos vezetőképesség, hőmórsóklet, lebegtetett anyag tartalom, pH, klorid, oldott oxigén) tág határok közti, 15, 30 vagy (SO percenkénti automatikus észlelésére, mérésére, a mért adatok közvetlen bemutatására, rögzítésére (mágneses szalagon, papírszalagon) ós tárolására alkalmas. A berendezést és az azt vezérlő óraszerkezetet akkumulátor látja el energiával. A vízfolyás közélében helyezendő állomás —10 ós + 40 °C lóghőmórséklet határok között működik. Tárolókapacitása mintegy 2 hónapi adatmennyiség fogadására alkalmas. A stuttgarti ORI Wasser-Untersuchung cég a vízminták laboratóriumi vizsgálatának eszközeit, mérőműszereit ós a vízminőségi laboratóriumok teljes berendezését, felszerelését mutatta be. A hidrornetriai munkák korszerűsítésének egyik problámája a grafikusan rögzített mérési adatok számítógéptechnikai adathordozókra történő átvitele. Ezt oldja meg a NESTLER cég által bemutatott Positronic nevű berendezés. Segítségével két dimenziós műszaki rajzok, görbék, grafikonok 0,1 mm-kónti leolvasással számszerűsített adatokká alakíthatók át és különböző adathordozókra (mágneses vagy lyukszalagra, lyukkártyákra) vihetők át. A különböző méretű berendezések leolvasó képessége vízszintes irányban 100—200 cm, függőlegesen 70—125 cm. A berendezés segítségével például megköny-