Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Dr. Toókos Ildikó: Élelmiszeripari szennyvizek jellemzése és a tisztítás technológiájuk főbb lépései

Dr. Toókos Ildikó: Élelmiszeripari szennyvizek jellemzése Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. 325 A húsipari szennyvizek tisztítására jelenleg már folynak a kísérletek és terv szerint a jövő évben a konzervipari szennyvizek tisztítására indítunk kísérleteket. Lehetséges a konzervipari szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása is. Erre vonatkozóan már történtek kísérletek [32]. összefoglalás A tanulmány összefoglaló képet igyekezett adni az élelmiszeripari szennyvizek mennyiségi és minőségi jellemzőiről, és ezek változásáról a termelés alatt. A szennyvíztisztítási technológia főbb lépéseit, illetve a javasolt módszereket úgy igyekeztem bemutatni, hogy azok a gyakorlat számára felhasználhatók legyenek. Az ismertetett, már lényegében összefoglaló anyagból a következő főbb megállapításokat lehet kiemelni: 1. Az élelmiszeriparban keletkező szennyvizek nagyon könnyen bomló szervesanyag-tartalmuk miatt az egyik legveszélyesebb szennyezőforrások mind az élővízbefogadó, mind a kommunális tisztítótelepek számára. A szennyvíztisztító telepek tervezése során nemcsak a szennyvizek által okozott többletterhelést kell figyelembe venni, hanem a szennyvizek eleveniszapos rendszerben való viselkedését is, főleg a hirtelen fellépő nagy oxigénigényt. 2. Az üzemekben keletkező szennyvizek mennyiségét és minőségét elsősorban az üzem nagysága, a kapacitás kihasználtsága, a gyártott termékfajta és a gyártástechnológia korszerűsége befolyásolja. A tapasztalat szerint a szennyvízmennyiség elsősorban a kapacitás kihasználtságától függ, míg a szennyvíz minőségét a gyártott termékfajta, ill. a gyártástechnológia befolyásolja döntően. 3. A fajlagos szennyezettségi értékek mind a hat iparágban meghaladják az irodalmi adatokat, míg a fajlagos vízfelhasználás a baromfi-, cukor- és húsiparban megfelel a külföldi gyakorlatnak, de a konzerv- és tejiparban magasabb annál. 4. A szennyvíztisztítás technológia kidolgozása 3 fő kísérleti részből áll: a tisztítási folyamat elvi kérdéseinek tisztázása, a folyamatos üzemű laboratóriumi kísérletek és a félüzemi kísérletek. 5. Az említett iparágak mindegyikének szennyvize tisztítható biológiailag. A tej- és baromfiipar számára a hazai körülmények figyelembevételével, kísérletek alapján meghatározott tisztítástechnológia áll rendelkezésre. Jelenleg folynak a kísérletek a húsipar szennyvizeivel. 6. A sikeres biológiai tisztítás előfeltétele a megfelelő mértékű mechanikai előtisztítás. Ennek megvalósítása az üzemen belül, elsősorban a technológiai folyamatokhoz kapcsoltan célszerű. 7. Bár a szennyvíztisztítási technológia kidolgozásának befejező részét a félüzemi kísérletek jelentik, — gyakorlatban a feladat csak a nagyüzemi berendezés próbaüzemével fejeződik be. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a szennyvíztisztítási technológiák kidolgozásakor az esetek nagyrészében a kérdéses iparágra és nem egy adott üzemre állapítjuk meg a tisztítási technológiát. kSzükséges tehát a kidolgozott technológiai eljárások adott körülményekhez, adott helyre való adaptálása. Ez bonyolultabb esetben több-kevesebb kísérleti munkát is megkövetelhet. IRODALOM [1] Bolton, J. M.: Wastes from pultry proeessing plants. Report by the State of Alabama Water lmprovement Comission. Montgomery, Alabama, 109—29. Proceeding of the 13th purdue Industrial Waste Conference (1958). [2] Dietrich, K. R.: Die Abwasser der Konservenfabriken. Die industrielle Obst- und Gemüseverwertung 46, 4, 71—74 (1961). [3] Dobolyi E.: Szakvélemény a Magyar Országos Söripari Vállalat Soproni Sörgyárának szennyvízkezelésével kapcsolatban. VITUKI összefoglaló jelentés, 1969. [4] Dobolyi, E.—Mucsy, Gy.—Toókos, I.—Vermes, L.: Ipari szennyvizek tisztítása. Vízügyi Közlemények, 3, 378—394. (1969). [5] Donnerhack, \V.: Die Abwasser der Obst- und Gemüseverarbeitenden Industrie und Möglichkeiten ihrer Behandlung. W. Wt. 4, 117—119 (1967). [6] Edeláne, F.: ]5tude des eaux residuaires de conserveries. La Tribüné de CEBEDEAU 4, 192—229. [7] Farkas, P.—Németh, Á.: Eleveniszapos szennyvíztisztító telepek tervezési alapadatainak meghatározása modellkísérletek alapján. Vízügyi Közlemények. 3, 395—412 (1969). [8] Fürhoff, W.: Versuehe zur biologischen Behandlung von Molkereiabwasser. Vom Wasser 28, 239— 45 (1961). [9] Illés, I.: Ipari szennyvíztisztítás. Szakmérnöki tagozat, 82, Budapest (1967). [10] Imhoff, K.: Taschenbuch der Stadtenwasserung. 12. Oldenbourg Verlag, München (1969). [11] Joyce, F.: Farms utilize serated waste stabilization ponts. Canadian Food Industrie 36, 4, 46—47 (1965). [12] Különböző iparágak vegyi vízszennyező hatásának vizsgálata —- OMFB tanulmány, Budapest (1967). [13] Különböző ipari szennyvizek tisztítási és kezelési kérdései. KGST 10. sz. téma, összefoglaló jelentós II. ós IV. ütem, kézirat (fordítás) 1966—1968. [14] Meinck, F.: Industrie Abwasser. Stuttgart, 215— 230 (1960). [15] Müzer, O.: Cesteni colpadnieh vod jateczóke a masnéko prumyslen. Vodni Hospodárstvi 10, 401—r404 (1963). [16] Misukov, B. G.: Iszszledovanie gyejztvije aeracionnoj vaszszejni gyejsztvujustcsej sz nizkovapornoaeranéj i reluzsáscsej celju biokomseszkoj acsiretki retacsnik vod iz molasnik predprijatej. Szanitarnaja Tyechnyika I, 26—29 (1964). [17] Morris, G. L.: Duck proeessing waste. U. S. publ. Hlth. Sew. 13 (1965). [18] Porqes, R.: Waster from Poultry Dressing Establishments. S. I. W. 22, 531—537 (1950). [ 1 9] Porges, R.: Characteristics and Treatment of Pultry Processing Wastes. Proceeding of the XVIII. Industrial Waste Conference (1962). [20] Sbieschni, O.: Mende und Beschaffenheit der Abwasser aus Geflögelschlachthöfen und ein Vorschlag zu ihrer Reinigung. W. Wt. 1, 14—17 (1964). [21] Scherb, K.: Schwierigkeiten bei der Erfassung organischer Abwasser, besprochen am Beispiel der Molkereiabwasser. Münchener Beitrage zur Abwasser-, Fischerei- und Flussbiologie. 6 (91—96) (1969). [22] Schulz—Falktnhaire, H.: Beschaffenheit des Abwassera von Betrieben der Milchwirtschaft. Molkerei und Kaserei Zeitung. 6, 1116—24 (1955).