Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

7. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Dávid L.: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. 311 wir einige hydrologische, wasservorratswirtsehaftliche, wasserrechtliche, Entwurfs-, hydroökonomisehe und Botriebsaufgaben angeführt bei deren Verwirklichung es im Tnteresse der Entwicklung der Wasserwirtschaft für zweckmassig erscheinen würde die besprochenen Wasscrbedarfs-Charakteristiken zu berücksichtigen. Wir befassten uns unter anderen mit der Berecbnung der Wasserbedarfe der Bewasserungsanlagen, unter Korrigierung der durch die menschliche Tatigkeit beeinflussten Abflussdaten, mit der Anfertigung einer stochastischen Wasserbilanz, mit der Bestimmung der Ausbaukapazitat der Bewasserungsanlagen aus wasserwirtschaR 1 i chen und hydroökonomischen Gesichtspunkten. Unsere Untersuchungen bezogen sich auf die quarititative Seite der Wasserbedarfe, berührten aber nicht die Fragen der Qualitát und der Speicherung. Für die Nutzung der Ausführungen bietet sich besonders dort Möglichkeit, wo die Wasservorráte und die Wasserbedarfe bereils die Einführung der operatíven Wasservorratswirtschaft erwünsehen. SZAKMAI KIADVÁNYOK AZ 1970. ÉVI TISZA-VÖLGYI ÁRVÍZVÉDEKEZÉSRŐL Az 1970. év folyamán a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság (Gyula) a „Körösvidéki Vízügyi Szemle"; a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Debrecen) a ,,Tájékoztatás a Tiszántúl Vízgazdálkodásáról", a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság (Szolnok) a „Közép-Tiszavidék" c. (kézitar gyanánt megjelenő) időszakos folyóiratában közzétette az vygő. évi Tisza-völgyi árvízvédekezés történetéről és műszaki tapasztalatairól írott tanulmányokat és beszámolókat. Előkészületben van az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság hasonló tárgyú kiadványa ós A Körösvidéki Vízügyi Szemle árvízi különkiadása már 1970. júniusában megjelent. Takács Lajos vízügyi igazgató írta le a Körösökön ós a Berettyón lefolyt legfontosabb hidrológiai eseményeket ós a vízügyi igazgatóséig védekezési tevékenységét. Megállapította, hogy 1970. júniusában kezdetben a Sebes-Körösön ós a Berettyón voltak a kritikus napok, majd a védelem súlypontja a Fekete-Körösre tevődött át. A Sebes-Körösön hosszú szakaszon töltésmeghágás ellen, Köröslndány térségében pedig töltóscsúszások ellen kellett védekezni. Egyidejűleg lokalizációs töltéseket is építettek, főképp az országhatáron túl kiáradt vizek felfogására. A Fekete-Körösön a töltések hosszanti repedései, csurgások, szivárgások, töltéscsúszások és buzgárok ellen egyaránt védekezni kellett. Az árvízvédekezésnek itt csupán 7 napos, jelentőségében azonban ennél sokkal fontosabb szakasza végül is teljes eredménnyel zárult. Koloncsák István alezredes a katonai parancsnok szemszögéből megfogalmazott gondolatait adta közre. Rámutatott, hogy a Kösörök heves vízjárása gyors döntéseket követel. Szólott a vízügyi igazgatóséig és a honvédség munkájának jó összehangoltságáról. Aláhúzta a mellékfolyók védelmének jelentőségét, a szervezettség ós a jó anyagi feltételek biztosításának alapvető szerepét. Baranyó Géza Békés község védelmének tapasztalatait értékeli tanulmányában. Békés mellett a Kettős-Körös 1970. jún. 14-én 70 cm-rel haladta meg az eddigi LNV-t. Az áradás tartósság tekintetében is rekordot döntött. A belterületi védekezés nehézségekkel járt, mert a községben a házak, kertek a töltés lábáig nyúlva a töltésfejlesztés és a védekezési munkák akadályozói lettek. Az inhomogén, zsugorodó anyagú, olykor tőzeges altalaj ú töltések folyamatos védelmi intézkedések kidolgozását tették szükségessé. Dékány Zsigmond a Szeghalmi Szakaszmérnökség védekezési munkáiról számolt be. A Szakaszmérnökség nem tartotta megnyugtatónak a vízállások központi előrejelzését ós saját hidrológiai adatainak felhasználásával valószínűsítette a várható — s elég nagy pontossággal bekövetkezett — tetőző vízállásokat. Ezek értékei több helyen nyúlgát-építést tettek szükségessé, amelyet még sikerült idejében végrehajtani. A tanulmány ezen túlmenően beszámol a töltósmeghibásodásokon eszközölt beavatkozások módjáról ós eredményességéről. I'feiíer József összeállítása a VI. árvízvédelmi szakaszon — azaz a Fekete-Körös bal partján és a Fehér-Körös mindkét oldalán —- végzett védelmi munkákat ismerteti. Beszámol a román területen bekövetkezett töltésszakadásról és annak a magyar árvízvédekezésre gyakorolt hatásáról is. Egyébként részletesen is beszámol több töltés meghibásodásáról ós a védelmi intézkedésekről. Gombkötő István a Sarkadi Szakaszmérnökség területén történt védelmi intézkedésekről írt beszámolót. Megállapította, hogy a töltések annak ellenére, hogv a vízállások az (addigi LNV szinteket meghaladták, elég jól bírták a magas vízoszlop nyomását. Az anyag, jármű ós munkaerő ellátás a községi tanácsokkal kialakult jó kapcsolat következtében biztosítva volt. Pálinkás Lajos a Fehér-Körös árvizének hidrológiai értékelését adja. Az 1970. év első felének hidrológiai áttekintése után az 1906. évi árvízvédekezés adataiból idézett, tekintve hogy akkor román területen, ill. magyar területen a védgát, ill. a lokalizációs töltés átszakadását nem tudták megakadályozni. A tanulmány meghatárorozza az 1970. évi árvíz folyamán román területen kiömlött víz mennyiségét és megállapítja, hogy a FehérKörös magyar területi töltései a román gátszakadás nélkül is el tudták volna vezetni az árvizet. Mithogy azonban az árvízszintek emelkedésére a jövőben ugyanúgy számítani lehet, mint a vizek összegyülekezésónek meggyorsulására, szükségessé válik a magyar területi töltések magassági ós keresztmetszeti fejlesztése is. A „Tájékoztatás a Tiszántúl Vízgazdálkodásáról" kiadvány árvízi külön kiadása Papp Ferenc vízügyi igazgató előszavával kezdődik. Az előszó megállapította, hogy a tiszai árvíz 1970-ben elsősorban tartósságával emelkedett ki a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság vódszakaszain; a Sebes-Körösön és a Berettyón viszont olyan időszakban került sor az árvízvédekezésre, amikor az eddigi statisztikai adatsorok alapján a mértékadó körüli árhullámnak a valószínűsége alacsony értékűnek volt mondható. Gál Tivadar az 1970. évi árvizek hidrológiai értékelését adja. Ennek keretében elemezte a csapadék ós hőmérsékleti viszonyok alakulását, az árvizeket közvetlenül kiváltó okokat, majd az árhullámok kialakulását és levonulását, a jellemző tetőzósi értékekkel együtt. Meghatározta az árvízvédelmi töltések árvízi terhelését, is. Némethy László, Molnár László és Bérdi Gyula u Tisz i bal parti védőtöltésen végzett árvízvédekezésről ós az azzal kapcsolatos tapasztalatokról számolt be. A tapasztalatokat összefoglalva javaslatokat tettek, amelyek között a talajmechanikai feltárás, a megszüntetett műtárgyak elbontása, a feljáró rámpák rendezése, ós a hírközlés továbbfejlesztése is szerepelt.