Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
7. szám - Dr. Dávid László: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése és vízgazdálkodási vonatkozásai
Dr. Dávid L.: Az öntözőrendszerek vízigényének jellemzése Hidrológiai Közlöny 1971. 7. sz. 309 0 —* yiMszíeítartóssága [%] 100 100 r Vízigény tartóssága [%] . 0 JELMAGYAR AZ AT: YZZf t Felhasznált víz Egg a vízhiány (kár) 17Z \ Kihasználatlan kapacitás 1 Szabad vízkészlet 19. ábra. A leggazdaságosabb 'kiépítési vízszállító kapacitás megállapításánál figyelembe veendő tényezők Abb. 19. Die mit der Feststellung der wirtschaftlichtens Ausbau-Wasserförderungskapazitat zu berücksichtigenden Faktorén szerűnek. Az alapvetően számításba veendő tényezőket és azok időben változó jellegét a 19. ábra szemlélteti. Nem biztos, hogy az a leggazdaságosabb megoldás, amit ma követ általában a tervezés, hogy adott normák alapján számol egy állandó (esetleg mértékadó évben megoszló) vízigényt és arra méretez. Ugyancsak hidroökonómiai problémaként vethető fel az öntözőrendszerek vízigényjellegének ismeretében az öntözőrendszerek kapacitáskihasználtságának értelmezése. Az időben változó igény jellegét figyelembe véve ugyanis célszerűnek látszana hidroökonómiailag is alátámasztva meghatározni az öntözőrendszerek kapacitáskihasználtságának fogalmát, és ki kellene dolgozni a kapacitáskihasználtság mutatóit. Ennek szükségességét az is alátámasztja, hogy fokozatosan az öntözőrendszerek vonatkozásában is előtérbe kerül a termelőszolgáltató tevékenységnek megfelelő közgazdasági szemléletű, eredmény-ráfordítás jellegű gazdálkodás és ekkor jelentős szerepet játszhat, elsősorban a vízszolgáltatás önköltségének megítélésénél, a helyesen értelmezett kapacitás kihasználtság.. A kapacitáskihasználtság alapjául nem célszerű egyetlen értéket, a kiépítési kapacitás és az évi csúcsigény hányadosát választani. Az sem célszerű, hogy a kapacitást mint állandó értéket és a tenyószidőben jelentősen változó vízigényt egyszerűen összemérjük. Az nyilvánvalóan nem tekinthető kapacitáskihasználatlanságnak, hogy egy júliusi mértékadó helyzet alapján 10 m 3/sec-ra kiépített öntözőrendszer április hóban mindössze 1 m 3/sec-ot szolgáltat. Értelmetlen lenne a kérdést úgy megfogalmazni, hogy áprilisban az öntözőrendszer nincs kihasználva. Ha áprilisban ugyanis a rendszer feladatául ós a kapacitáskihasználás alapjául az áprilisi igény kielégítését tekintjük, akkor az természetszerűleg ki van használva. A kérdés megközelítésénél azt kell figyelembe vennünk, hogy az időben jelentősen változó igény kielégítésére hoztuk létre a kapacitást, tehát az igény jellegéből adódóan felmerülő, a hagyományosan értelmezett kapacitás kihasználatlanság tulajdonképpen nem tekinthető tényleges kapacitáskihasználatlanságnak. E probléma hidroökonómiai értékelése és meghatározása a jövő feladata. Célszerűnek látszik a kapacitáskihasználtságot több mutató együttesével jellemezni. 4.6 Üzemeltetési következtetések Az öntözőrendszerek üzemeltetésének egyik sarkalatos problémája a vízkészletek optimális szétosztása a rendszerek közöttjés a rendszeren belül. Ehhez pontosan kell ismernünk az^egyes fogyasztók (rendszerek, fürtök, termelők) igényeit, az igények jellegét. így célszerűnek látszik minden ma működő öntözőrendszerben egyfelől az öntözőrendszer egészének, másfelől a rendszer egyes funkcionális egységeinek vízigény jellemzőit meghatározni az elmúlt évek tényleges vízfogyasztási adatai és a jelen tanulmányban ismertetett elvek alapján, azaz javasolható a vízigény tartóssági felületek és simuló eloszlásfüggvények meghatározása. E jelleg-görbék adhatják meg az alapot a későbbiekben ahhoz, hogy az öntözőrendszerek és a vízgazdálkodási rendszerek vízkormányzásához a megfelelő szimulációs modelleket felállíthassuk és azokkal e dinamikus programozási feladatokat megvalósíthassuk. Az öntözőrendszerek üzemgazdaságának bevezetése és megalapozása szempontjából is rendkívül kívánatos az öntözési adatok nyilvántartása. E feladatok megoldásához ugyanis egyre inkább szükség lesz adattömegre. így végezetül ismételten arra a körülményre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy nagy súlyt kell helyezni a jövőben az öntözőrendszerek vízfogyasztási adatainak észlelésére, nyilvántartására és az adatok megőrzésére. 5. Összefoglalás Tanulmányunkban megkíséreltük jellemezni az öntözőrendszereknek a hazai vízgazdálkodás szempontjából meghatározó jelentőségű vízigényét, és e jellemzés alapján vázoltunk néhány olyan vízgazdálkodási feladatot, ahol a vízigények jellegét kívánatos figyelembe venni. Az időben jelentősen változó vízigények jellemzésének alapjául a tartóssági és a valószínűségi eloszlást választottuk. Vizsgálataink szerint az igények tartóssági eloszlása jól leírható a vízigény tartóssági felülettel, melynek bemutattuk a meghatározási módszerét. Valószínűségelméleti szempontból a vizsgált vízigényeket normális eloszlás jellemzi. A normális vízigényeloszlás paraméterei — éppen úgy, mint a tartóssági eloszlás paraméterei — a vízzel ellátott terület függvényében adhatók meg. Az igények jellemzésére végeredményben két alapvető jellemzőt, az igény tartósságát és előfordulási valószínűségét célszerű használnunk. A vízigények jellemzését követően vázoltunk néhány olyan hidrológiai, vízkészletgazdákodási, vízjogi, tervezési, hidroökonómiai és üzemeltetési feladatot, amelyek megoldásánál — a vízgazdálkodás fejlesztése érdekében —- kívánatos az ismertetett vízigényjellemzők figyelembevétele.
