Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

6. szám - Könyvismertetés

br. Vermes L.: Klórozott szennyvíz hatása Hidrológiai Közlöny 11)11. 6. SS. 281 kannt. Noch weniger sind die Wirkungen des ans aktiven Chlorverbindungen freiwerdenden Chlors auf die Pflanzenentwieklung und auf die Ertrage bekannt. Naeh Beschreibung der Versuchsverháltnisse zeigt Verfasser eingehend seine eigenen Versuebsergebnisse. Neben den Kontrollbehandlungen mit reinem Wasser und ungeohlortem Abwasser untersuehte er die Einf'lüsse des mit 10, 20, 30, 40 und 50 mg/1 freiem Chlor behandelten Abwassers als Bewásserungswasser auf die Entwicklung der Zuckerrüben und Paprikapflanzen und auf ihre in praktisehem Sinne genommenen Ertrage. Wiehtigere Feststellungen sind: 1. Die mit 40 und mit 50 mg/l freiem Chlor behandelten Abwasser beeintraehtigten Entwicklung und Ertragsergebnisse beider Pflanzen, desbalb können solehe Abwasser für Bewasserung nicht verwendet werden, weil sie einen Ertragsausfall verursachen könnten. 2. Die mit weniger als 30 mg/l Chlordosis behandelten Abwasser bedeuten weder für die Qualitát noch für die Quantitát des Zuckerrüben und Paprika-Ertrags eine Gefahr. Trotz der bei Behandlung mit 30 mg/l fallweise eintretenden — nicht signifikanten — sehadliehen Einflüsse kann festgestellt werden, dass das mit weniger freiem Chlor behandelte Abwasser für Bewasserung oline die Gefahr eines Ertragausfalls, geeignet ist. 3. Die Unterschiede zwischen den Boden- und Sandkultur-Vai ianten der Versuche habén darauf hingewiesen, dass die Zuckerrübe im Sand empfindlicher auf das mit denselben C'hlordosen behandelte Abwasser reagierte, als in der Boden-Variante. 4. Aus den Unterschieden zwischen Behandlungen mit reinem Wasser und Abwasser kann die Folgerung gezogen werden, dass der l'f'lanzennahrstoffgehalt der Abwasser die Entwicklung der Pflanzen fördert. Die ungechlorten Abwasserbehandlungen lagen fast in jedem Fali iiber jenen mit reinem Wasser, irí sehr vielen Fallen aber auch die Abwasserbehandlungen mit kleineren Clilordosen. Besonders die Daten der Blátterbildung der Zuckerrüben und die quantitativen und qualitativen Ergebnisse der Paprikaertrage zeigen gut den positiven Einfluss des Abwassers gegenüber dem reinen Wasser. Könyvismertetés Starosolszky Ödön: Vízépítési hidraulika A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1970-ben jelentette meg hidraulikai kézikönyvét a Műszaki Kiadó gondozásában. A könyv terjedelme 703 oldal és 613 ábrát tartalmaz. A munka tárgykörét tekintve az építőmérnöki tevékenységhez kapcsolódó hidraulikai feladatokat és megoldásokat elsősorban a vízépítés műtárgyai szempontjából ismerteti. Nem tárgyalja tehát, a felszínalatti vízmozgásokat, valamint csak érintőlegesen foglalkozik a hordalékmozgással ós a természetes vízfolyások hidraulikájával, mivel ezekre vonatkozóan új, átfogó könyvek megjelenése várható. Ugyanakkor részletesebben elemez olyan hidraulikai feladatokat is, amelyek eddig magyar nyelven nem voltak ismeretesek. Színvonalát tekintve a mű feltételezi a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának vízépítő szakán előadottak ismeretét, bár a teljesség kedvéért a szükséges alapismereteket is összefoglalja. Jellegét tekintve olyan kézikönyv, amely viszonylag rövid szöveggel adja a legszükségesebb összefüggéseket, majd a használatukhoz szükséges kísérleti tényezőket ábrákon és táblázatokban közli. Elismerést érdemel a Szerzőnek azon törekvése, hogy a tapasztalati hidraulika elméleti alapjait a hidromechanika szabatos tárgyalásmódjával közelíti meg. Szerencsésnek mondható az a törekvés is, hogy a vízmozgásokat először a határoló felületek szerint, majd a vízmozgás ma már általánosan használt osztályozási rendszere szerint csoportosítja. Az egyes fejezetek beosztása a gyakorlat igényeit szolgálja. A hazai eredményeket a külföldi szakirodalommal összevetve tárgyalja, és bőséges szakirodalmi jegyzéket ad a részletek után érdeklődő olvasónak. A könyv első fejezete a vízépítési hidraulika elvi alapjait foglalja össze korszerű tárgyalásmóddal. Ez a fejezet tartalmazza a hasonlóság és a modelltörvények kérdéscsoportját, megtartva a hagyományos tárgyalásmódot. Röviden rámutat a hidraulikai számítások hibáinak becslésére is. Helyesebbnek találtam volna ugyanakkor, ha ennek a fejezetnek a folytatásaként következik a XIII. fejezet, amely a sebességeloszlást, a határréteget és a turbulens diffúziót tárgyalja. A 11. fejezet a hidrosztatikus, és hidrodinamikus víznyomást ismerteti. Ezen belül a hidrodinamikus nyomás tárgyalása egészen újszerű. A III. fejezet a vízépítő mérnökök fő működési területével, a nyílt medrekkel, míg a IV. fejezet a rohanásból áramlásba való átmenettel, a vízugrással foglalkozik. Bőséges kísérleti anyag segíti elő még az olyan részletkérdések vizsgálatát is, mint a mesterséges érdesítés, vagy a levegővel keveredett víz mozgása nagy esésű medrekben. A permanens változó vízmozgással foglalkozó részben talán kissé túlzott a többféle közelítő módszer részletesebb ismertetése. Az V. fejezet a meder változásokkal, a VI. fejezet a bukókkal, a VII. fejezet a zsilipekkel és mozgó gátakkal, a nyílt mederbe épített műtárgyakkal kapcsolatos ismereteket és kísérleti tényezőket foglalja össze. Dicséretes az a törekvés, hogy a műtárgyak vízszállítását egyértelmű összefüggéssel kívánja jellemezni és a szabad átfolyás ós alulról befolyásolt átfolyás kérdését teljes mórtókig igyekszik t isztázni. A VIII. fejezet a nyomás alat ti vízmozgás számos kérdését világítja meg, míg a IX. fejezet a csőátereszek hidraulikáját ismerteti. A X. fejezetben a vízsugárra vonatkozóan olyan ismereteket ad meg, amelyek ebből a tárgykörből a vízépítő mérnöknek lénye gesek. A XI. fejezet az energiatörő műtárgyak hidraulikai méretezését tárgyalja. A XII. fejezet a vízépítési hidraulika egy különleges területéhez, a part menti és állóvízi vízmozgásokhoz ad fontos összefüggéseket, a hullámzásra és a vízszínkilendülésre vonatkozóan. A XIII. fejezet ismét fontos elméleti összefüggésekre mutat rá, ós ezekhez gyakorlati példákat közöl, illetve a vízminőségi kérdésekkel kapcsolatban egyre fontosabbá váló turbulens diffúzió alapvető összefüggéseit ismerteti. A XIV. fejezet a hordalékszállítás alapvető összefüggéseit elsősorban a magyar eredmények alapján mutatja be ós röviden foglalkozik a műtárgyak környezetében előálló kimosások hidraulikai számítási lehetőségével. A könyv függeléke néhány sűrűbben használt szám táblázatot ad meg. Örvendetes, hogy a szakirodalomi jegyzék az utóbbi évek magyar hidraulikai szakirodalmának tekintélyes részét felöleli. A könyvben közreadott ismeretek elsősorban a gyakorlati szakemberek tervező munkáját hivatottak segíteni ós korszerűsíteni. Ennek ellenére az elméleti érdeklődésű olvasókat bizonyára érdekelte volna a determinisztikus hidraulikai kapcsolatok mellett néhány jelenség sztochasztikus vizsgálati módszere is (pl. turbulencia statisztikai elmélete). A könyv különösképpen a vízépítési műtárgyakkal foglalkozó mérnökök számára ajánlható. A könyv kiállítása igen gondos ós szépnek mondható (kár, hogy néhány képletben sajtóhiba maradt). Igen ötletes a fejezeteknek a címbeli jelenséget jól kifejező fényképekkel való elválasztása. Dr. V. Nagy Imre