Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
6. szám - Aujeszky G.–Dr. Karácsonyi S.–dr. Scheuer Gy.: Vízföldtani megfigyelések Eger környékén
Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 254 HÍDROGEOLÓGIA Vízföldtani megfigyelések Eger környékén AUJESZKY G. — Dr. KARÁCSONYI S. — Dr. SCHEUER GY.' 1. Előzmények Eger város és környékének sajátos vízföldtani adottsága a szakembereket és a kutatókat régóta foglalkoztatja. Az elért eredmények és végzett vizsgálatok kapcsán a vonatkozó szakirodalom is gazdag. Az ismertetések azonban leginkább egyegy szűkebb körülményre szorítkoznak, azokat nagy körültekintéssel és részletességgel tárgyalva. Az FTV Mérnökgeológiai Osztálya a városi lakosság, a fürdőüzem, valamint az egyéb vízigénylők részére több mint 15 éve végez rendszeresen vízföldtani vizsgálatokat (1—3. ábra). Ezekhez kapcsolódóan is több ismertetés jelent meg. E részvizsgálatok eredményeként azonban kirajzolódott a terület vízföldtani adottságának egységes képe is. Továbbiakban ennek felvázolására törekszünk, annak szemelőtt tartásával, hogy a részletek tárgyalásától a bőséges szakirodalom ismeretében eltekinthetünk. Áttekintésünket a vízszerzési lehetőségek vizsgálataként adjuk, mivel a területi fogyasztók igényének rohamos növekedését előrevetítve a közeljövőben is jelentős vízmennyiséget kell az aktív vízgazdálkodás körébe vonni. 2. Általános vízföldtani viszonyok Eger a Bükk hegység Ny-i részén, morfológiailag a Bükkalja tájegység területén, az Eger patak völgyében és a csatlakozó domb vonulaton fekszik. Környéke közel É-D irányú dombsorokkal erősen tagolt. A hegységperemi helyzetnek megfelelően a terület földtani felépítése nagyon változatos. A terület K-ÉK-i részén a mezozóos alaphegység kőzeteinek felszíni elterjedése az uralkodó. Á peremi területeken a szerkezeti vonalak mentén mélybesüllyedt mezozóos kőzetekre a hegységtől távolodva fokozódó vastagságban és változó kifejlődésben a fedőképződmények üledékei halmozódtak fel (4. ábra). A triász időszaki képződmények kifejlődésük alapján vízföldtani szempontból különbözőek. Vízzárónak minősíthető az agyagpala, kovapala stb. A csapadékvíz legnagyobb része itt lefolyik, s csak néhány kis vízhozamú forrás található. Ezekkel ellentétben a triász mészkő és dolomit a legjelentősebb víztározója a területnek. A hegységperemen a karsztosodott kőzetekből több bővizű forrás is fakad (Monosbél, Felsőtárkány). A hegységi részeken a mészkő és a dolomit karsztforrásai a leszálló karsztövhöz tartoznak [23]. E források hozama időjárási adottságok hatására nagymértékben ingadozik. A Bükk hegységben felszínen levő triász-időszaki karbonátos kőzetek a peremrészeken harmadidőszaki képződményekkel fe* Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. 11 | 1 1 yfafcij • Karsztvíz kutató fúrások • M,m, MhMzkutak, l—[—i Gmevizmetojll.vlzihri „ . „ ,n m7 LL__U harmad és negyet/időszaki kmetek \ ? \ L m < Szelvényma/ 1. ábra. Eger környékének áttekintő helyszínrajza Puc. 1. HÁÜH MecmHOcmu OKpecmmcmu e. 3eep detten, a peremrészektől távolodva pedig fokozódó mélységben tárhatók fel (5. ábra). Ez utóbbi területszakasz a leszorított víztükrű fedett karszthoz tartozik. Az egri fürdő forrásai is a fedett karsztterületen fakadnak és helyi kialakulásukat egy aránylag kis elterjedésű eocén-triász mészkőből álló, vetőkkel
