Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Dr. Oroszlány István: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztásából fakadó károk. II. rész

Dr. Oroszlány I.: Áz öntözővíz egyenlőtlen elosztása Hidrológiai Közlöny 1971. 5. sz. 221 letességének kérdéseit eddig az egyes tudományágak szempontjaiból próbáltuk elemezni, nézzük meg talán azt is, hogy milyen megoldások mutatkoztak a gyakorlatban, hazánkban és másutt az öntözővíz elosztás egyenletességének biztosítása terén. Először is legyen szabad talán különbséget tenni a felületi és az esőztető öntözések között. Nyilván, hogy a két öntözési módszer vonatkozásában más — és más utakon kell haladni, az egyenletes vízelosztás biztosításához. A felületi öntözéseknél az öntözési technológia, tehát az öntözővíz adagolás mikéntje az, amely az öntözővíz elosztásának az egyenletességét biztosítani tudja. Akár barázdás áztató, akár csörgedeztető, akár árasztó öntözésről van is szó. Az esőztető öntözéseknél ez elsősorban gépszerkesztési de üzemelési kérdés is, mert megfelelő nyomást kell biztosítani a megfelelő átmérőjű fúvókához. Az üzemeltetési előírások betartása nélkül, természetesen, az öntözővíz egyenletes elosztásáról egyiknél sem lehet szó. Irodalmi adatok szerint megvan annak a maga módja, mikor kell a vízadagolást abbahagyni ahhoz, hogy a barázdában mozgó víz egyenletesen áztassa be a barázda alsó végét is. Többé-kevésbé egyenletes beázás jön létre, ha helyesen hajtják végre azt a technológiát, amelyet a tudomány szakemberei írtak elő. Persze ez nem egyszerű dolog. A gyakorlatban talán nem is teszik meg mindig. Az esőszerű öntözésnél természetesen más a helyzet, mert hiszen az egyes szórófejek szerkezete, az öntözőberendezésnek az üzeme, az üzemközbeni nyomásviszonyok, a szórófejek kötése, a szélviszonyok befolyásolják a vízszétosztás egyenletességét. Amikor az esőszerű öntözések világszerte, és hazánkban különösen terjedőben vannak, a többcélú öntözések bevezetéséhez különlegesen fontos az egyenletes vízelosztás. Éppen ezért engedjék meg, hogy a felületi öntözés kérdéseit mellőzve, csupán az esőztető öntözés problémáinál maradjak. Az esőztető öntözőberendezések — mint közismert, lényegében — 3 nagy csoportba sorolhatók. És pedig a hordozható esőztető berendezések, a félig beépített esőztető berendezések, és a teljesen beépített esőztető berendezések csoportjába. Ha az esőztető berendezések felhasználási lehetőségeit nézzük, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy az esőztető berendezéseket lehet használni — öntözővíz szétosztására, •—• fagyvédelemre, — növényvédő szereknek és — trágyaszereknek a szétosztására is. Tehát többcélú öntözés, — ahogy az olaszok mondják: „irrigazione polivalente", — lehetséges velük. Kérdés azonban, hogy melyik berendezéssel milyen célú öntözés hajtható végre. Véleményem szerint a hordozható esőztető berendezéseket főként öntözővíz szétosztására, esetleg még műtrágya oldatoknak a kiszórására lehet felhasználni. A félig beépített berendezéseknél ugyanaz a helyzet. Egyedül a teljesen beépített berendezések azok, amelyek fagyvédelemre is, növényvédő szerek kiadagolására, és színesítő öntözésre is felhasználhatók. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány tapasztalatot mondjak el. Hazánkban az esőztető berendezések közül az első két csoport az amelyik használatban, alkalmazásban van. És nem véletlen az, hogy hazánkban éppen ezért az öntözővíz szétosztásán kívül a műtrágya oldatok kiszórása vált be a gyakorlatban. Természetesen a hordozható berendezésekkel és a félig beépített berendezésekkel, a jelenlegi technikai felkészültségünkkel, csak egyenlőtlen elosztás válik lehetővé. Egyenlőtlen az elosztás elsősorban a berendezés vonalai mentén mutatkozó nyomás egyenlőtlenség miatt. Ennek következtében a vízelosztás és a tápanyag elosztás egyenlőtlenségeiből erednek károk, amelyeket Vermes kartársunk a szennyvízöntözésnél aláhúzott. Teljesen beépített esőztető berendezés tudomásom szerint hazánkban nincs. Tlveneket azonban alkalmam volt az elmúlt esztendőben néhány helyen Olaszországban látni. Veneto tartományban Alto-Adigében, gyümölcsös, szőlő gazdaságokban, 40—50 ha kiterjedésű teljesen beépített esőztető berendezéseket volt alkalmam megismerni. Itt a berendezéseket a tulajdonosok az öntözővíz szétosztásán kívül felhasználták a műtrágya oldatok kiszórására, fagyvédelemre, növényvédőszerek kipermetezésére, és színesítő öntözésre. Fagyvédelem szempontjából követelmény a csapadék intenzitásának a 3—4 mm/óra alatt való tartása. Ennél nagyobb intenzitásnál ugyanis a növényekre rakodó jég súlya a fagyos éjszaka során olyan nagy mennyiségűvé válik, hogy a hajtások törésével talán több kárt okoz, mint amennyi a haszna. Más követelmény merült fel a növényvédő szereknek kipermetezése alkalmával. Itt a cél a viszonylag kis mennyiségű hatóanyagoknak egyenletes szétosztása a területen rövid idő alatt. A meglátogatott üzemekben említették, hogy olyannak kell lennie a berendezésnek, hogy a szivattyúhoz a legközelebb és legtávolabbi szórófejek, 10 mp-belül kezdjenek működni. Nyilvánvaló, hogy ez a követelmény az, amelv a hatóanyag viszonylag rövid ideig tartó kiadagolásával az egyenletességét biztosítani tudja. Erre kell nálunk is majd törekedni a többcélú öntözéseknél, ha alkalmazása idehaza is időszerűvé válik. Meggyőződésem szerint, és az eddig elhangzottak alapján is úgy vélem, hogy ne az legyen a törekvésünk a jövőben, hogv olyan öntözőberendezéseket, igyekezzünk kialakítani, amelyek mindenre jók. Nem hiszem hogy a hordozható berendezésekkel és a félig beépített berendezéseinkkel fagvvédelemről, növényvédelemről szó lehessen. Csupán a teljesen beépített, tehát az olyan berendezéseknél lehet többcélú öntözésről szó, ahol mozgatni való elem nincs, és minden hidránshoz kis intenzitású szórófej tartozik. Az ilven berendezések drágák. Ezek a berendezések nyilván csak olyan kultúráknak öntözésére alkalmazhatók, amelyek nagy jövedelmet hoznak. Ebből eredően következik tehát, hogy az öntözőkultúra belterjességéből eredően, más és más fokú egyenletességre kell és lehet törekedni. Hiszen az öntözővíz 10—20%-os egyenlőtlenségéből eredő