Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
5. szám - Dr. Oroszlány István: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztásából fakadó károk. II. rész
216 Hidrológiai Közlöny 1971. 5. SÁ. Dr. Oroszlány I.: Az öntözővíz egyenlőtlen elosztása öntözéseknél a szórófejek bizonyos eltolása enyhítheti az egyenlőtlenség káros hatását. Szórófejeknél a különböző típusú i-lt eloszlásgörbéjű szórófejeket az egyenletességre vonatkozó vizsgálatok alapján megadott kötésre kell tervezni és azt üzemeléskor betartani, figyelembevéve az üzemeléskor észlelt szélsebesség tartományt is. A gépesített, automatizált berendezések arányának növelése, ezáltal a kézimunka és vele a szakszerűtlenség lehetőségének csökkentése, valamint az éjszakai üzemelés arányának növelése jelentheti a következő időszak műszaki fejlesztésének egyik fontos célkitűzését. Az öntözővízelosztás egyenletességeinek jellemzéséhez dr. Szigyártó Zoltán tudományos főmunkatárs szólt még hozzá. Közismert tény, hogy az esőztető öntözés eredményeként létrejövő vízborítás egyenletessége két tényezőtől függ: a szórófejek hidraulikai sajátságától és a szórófejek kötési módjától. így nyilvánvaló, hogy a vízborítás egyenletességét sem lehet egyedül a szórófejek jellemzőjének tekinteni. A vízborítás egyenletességének jellemzésekor tehát a szórófejek sajátságait jellemző adatokat mindenkor ki kell egészíteni a kötési mód egyértelmű jellemzésével is. A jelenlegi gyakorlat a közepes vízborításhoz viszonyított eltérés bizonyos küszöbértékhez tartozó területi arányokkal jellemzi az esőztető öntözés egyenletességét. E küszöbérték azonban lényegét tekintve önkényesen felvett, pontosabban a berendezés műszaki adottságaitól független érték. így esetenként szükség lehet annak korrekciójára is. Ez utóbbi esetben viszont azzal a helyzettel állunk szemben, hogy a kísérletek eredményeként korábban levezetett paraméterek értéktelenné válnak, s a vizsgálatokat élőiről kell kezdeni ahhoz, hogy az újabb jellemző küszöbértéknek megfelelő újabb paramétereket meghatározhassunk. Mindenképpen célszerűtlen tehát az egyenletesség jellemzésekor ilyen fajta küszöbértékekből kiindulni. Olyan módszert kell választani, amely az egyenletességet egyedül a szórófejek és az öntözési mód jellemzőinek függvényében adja meg. Erre viszont lehetőség is van, hiszen itt tulajdonképpen egy olyan valószínűségi változó jellemzéséről van szó, amely az öntözött területet egy tetszőlegesen kiválasztott pontján mérhető vízborítás és a teljes terület átlagos vízborításának hányadosaként definiálható, s így ,,vízborítási arány"-nak tervezhető. A vízborítás egyenletességének jellemzése így tehát egyértelműen elvégezhető az előbbiek szerint értelmezett valószínűségi változó eloszlásfüggvényének (illetve az azt közelítő empirikus eloszlásfüggvények) a meghatározásával. Ebből ugyanis közvetlenül megállapítható, hogy a terület hány százalékában van a „vízborítási arány" értéke két, tetszőlegesen felvehető határértéke között. Javasloma zért, hogy a további vizsgálatoknál (a szórófej és öntözési mód jellemzőjének függvényében) a vízborítás egyenletességét a ,,vízborítási arány" eloszlásfüggvényének a megadásával jellemezzék. dr. Hamrán Mária tudományos munkatárs A nagyüzemi védekezés területe egyre bővül és a módszerek kiválasztásánál és alkalmazásánál a védekezés gazdaságossága döntő tényező. Az összes védekezési módszerek közül legnagyob jelentőségű a permetezéssel végrehajtott vegyszeres védekezés. Hazánkban a permetezéssel végrehajtott növényvédelmi munkák meghaladják az összes növényvédelmi munkák 75—80%-át. A permetezési munkák gazdaságosságát alapvetően béfolyásolják a felhasznált vízmennyiség szállításának költségei. Még óvatos becslések alapján is meghaladják a növényvédelemre fordított összes költség 10—15%-át. A bevezető előadásban felvetett problémával kapcsolatban elvileg a következő általános érvényű megállapításokat lehet tenni. Az öntözőberendezések jobb hasznosítása a különböző kemikáliáknak a kijuttatásával, nemcsak az öntözőberendezéseknek mint termelő eszközöknek hatékonyságát fokozná, hanem egyes esetekben szükségtelenné válnának a permetezőszerek kijuttatására jelenleg alkalmazott gépek is. Ez azt jelenti, hogy a gépi beruházások csökkenésével egyidejűleg az esőztető öntözőberendezésekre fordított beruházások megtérülésének gyorsasága — a más célra történő igénybevétel arányában — javulna. Ez a közgazdasági előny azonban csak akkor érvényesülhet, ha az öntözőberendezések és a permetezőgépekjelenlegi műszaki—technikaiparaméterei között nem lesznek nagy különbségek. A jelenlegi 1—3 mm, azaz 1000—3000 mikron átmérőjű cseppeket képző esőztetőberendezések nem alkalmasak a növényvédőszerek, illetve gyomirtószerek kijuttatására. Ugyanis állománykezelés esetén a lecsorgás, átfedés, egyenetlen fedés a kultúrnövény pusztulását eredményezné, ill. nem biztosítaná a megfelelő védelmet. A fent említett cseppméret nagymértékű csökkentése esetén az esőztetőberendezések esetleg alkalmassá válhatnának a gyomirtószerek preemergens kijuttatására. Ezt azonban a következők akadályozzák. 1. Ősszel vagy koratavasszal, amikor a preemergens gyomirtás esedékes, nem szokás öntözni, így a két munkafolyamat — öntözés és permetezés — nem vonható össze. 2. Ha a műszakilag átalakított öntözőberendezést nem öntözési, hanem csak permetzési célból állítjuk üzembe, feltétlenül össze kell hasonlítani, egyrészt, az öntözőberendezés és a permetezés önköltségét, másrészt a munka minőségét; különös tekintettel a permetlé fedésére és a felhasznált víz mennyiségre. 3. Az öntözőberendezések jelentőségét a növénvvédőszerek kijuttatásánál — miután a kijuttatott öntözővíz és a permetlé paraméterei között 2500— —2590 mikron nagyságrendű, szinte áthidalhatatlan különbség van — elsősorban a permetezéshez szükséges vízutánpótlás gazdaságosabbá tételének lehetőségénél látom.