Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

5. szám - Tavy Lajos

Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. 198 lalkozott ivóvíz ellátási, fürdővizek tisztítási kérdéseivel, a szennyvízöntözés egészségügyi összefüggéseivel, valamint a víztározók, és öntözőcsatornák vízügyi-egészségügyi vonatkozásaival. Nagy elfoglaltsága mellett vezetőségi üléseinkről, rendezvényeinkről sohasem maradt el. Hozzászólásaival, előadásaival és javaslataival kollégáiban, munkatársaiban alkotó gondolatokat ébresztett. A tudományt szolgálta tankönyv és szakirodalmi írásaival. Számos cikke, tudományos értekezése és tanulmánya mellett többek között közreadta a „Higiéné tankönyve" c. kézikönyvét, a „Higiéné" c. egyetemi tankönyvét és az „Orvosi Lexikon"-ban kidolgozta az egészségügy címszavak alá tartozó részt. Nagy jelentőségű tudományos oktatói és társadalmi közszolgálatai elismeréséül kormányzatunk 1955-ben a „Munka érdemrend" arany fokozatával tüntette ki. Amikor nagy elismeréssel, és tisztelettel soroljuk fel Jeney Endre professzornak határainkon is túl sugárzó tudományos, és közéleti munkásságának kimagasló eredményeit, mint a Magyar Hidrológiai Társaság tagjai és egykori munkatársai mély fájdalommal- és megilletődéssel vesszük tudomásul, volt Elnökünk már nincs soraink között. Nem felejtjük az ő szerény, kedves, baráti alakját, nagyrabecsüléssel' emlegetjük maradandó értékeit és érdemeit, egyben erőt is merítünk az ő példamutató életéből, lelkesedést az ő fáradhatatlan munkásságából a miránk maradó társadalmi munkához és közszolgálati tevékenységhez. v Tóth József Tavy Lajos 1885-1970 Az erdélyi fenyvesek koszorúzta hegyekből elindult vándor hosszú út után már végső állomására érkezett, megpihent a budai hegyek oldalán, a Farkasréti temetőben. Tavy Lajos 1885. december 27-én született Alsófehér megyében, Zalatnán. Középiskolai tanulmányai után 1903-ban a Műegyetem mérnöki karára iratkozott be, majd 1907-ben a Mérnöki oklevél megszerzése után egy évi önkéntes katonai szolgálata befejezésével, vízügyi szolgálatba lépett és rövid időre a kassai kultúrmérnöki hivatalba és ott működő vízmesteri iskolába került , ahonnét a lelkes fiatal mérnököt csakhamar kiemelték és 1910-ben, az akkor szervezett Kulpa Szabályozási Kirendeltséghez helyezték át. Az első világháborút végig harctéri szolgálatban töltötte, mint tartalékos tüzértiszt, majd autóscsapatbeli tartalékos főhadnagy. A háború befejezése után Tavy Lajos a Vámmentes Kikötő építéséhez került, ahol 1929-ig a Soroksári Duna-ág szabályozásánál és kikötő építésénél tevékenykedett. A kikötőépítés nagyobb munkáinak befejezésével új beosztásba került, a székesfehérvári Kultúrmérnöki Hivatalba, mint beosztott mérnök. A kultúrmérnöki szolgálat az akkori társadalom gazdasági viszonyai között a mezőgazdaság és a föld szolgálata volt. Bár az állam támogatta a vízimunkákat, de az akkori felfogás szerint, elsősorban az érdekelt birtokosoknak a feladata volt a vízrendezés, amelyben a vízimérnöknek kellett a rábízott területen az érdekeltséget megszervezni, a rendezés terveit elkészíteni, az érdekeltséggel elfogadtatni, a hatósággal engedélyeztetni és utána a munkákat végrehajtani. Mennyi munkát, lelkesedést,

r tárgyalási készséget, műszaki felkészültségen felül mezőgazdasági hozzáértést kellett egyesíteni egy-egy nagyobb pzabású vízrendezés keresztülvitelében. Tavy Lajos fáradhatatlan volt a szervezésben, személyi adottságai, a föld rendíthetetlen szeretete, fáradságot nem ismerő munkabírása, megnyerő modora, jó műszaki felkészültsége mind eszköz volt a kezében, hogy minél több területet ragadjon ki a káros vizek karmaiból, adjon vissza a termelésnek. Mint fehérvári kultúrmérnök rendezte a Váli völgyet, a Velencei tó körül akkor kezdődő telepítésénél igyekezett az egészséges műszaki telepítés feltételeit kiharcolni, nem rajta múlott, hogy a parcellázok nem törődtek ezekkel a feltételekkel. Életre keltette Fehérvár határában a közönybe süllyedt Hosszúréti Öntöző Társulatot, elindította a Galyavölgy és még számos völgy szabályozását. Tevékeny beosztotti munkáját ismerték el felettesei, mikor 1935-ben megbízták a győri kultúrmérnöki hivatal vezetésével. Most már EsztergomKomárom—Győr-Sopron megyék számtalan vízügyi feladata kötötte le figyelmét, amelyeket töretlenül, nagy lelkesedéssel igyekezett megoldás felé vinni. Nyúl község hatalmas vízmosáskötő gátjai maradandó nyomai működésének. Szervezőkészsége, páratlan munkakedve csakhamar a központi irányításhoz vezette. 1936-tól kezdve a Földművelésügyi Minisztérium Vízügyi Főosztályára kerül a miskolci, debreceni, hódmezővásárhelyi és kassai kultúrmérnöki hivatalok kerületi felügyelőjeként, majd 1942-től a kultúrmérnöki osztály vezetésével bízták meg. Ugyanak kor ellátta először Budapesten, majd később Kas