Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

Dr. Farkas P.—Bikfálvi I.: Irányítástechnika Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. 193 nincs hőmérsékleti kompenzáció), hogy a folyadék üzemi hőmérsékletéhez tartozó telítettségi értékre állítjuk a műszert (érzékenység beállítás). Több mérőérzékelő esetén célszerű úgy eljárni, hogy a szükségesnél eggyel több mérőfejet és mérőcellát szerzünk be. A többletpéldányt is feltöltjük és belógatjuk a mérendő közegbe (feszültség alá helyezve). Egy nap után az eddigi mérőfejről átkapcsolunk az előkészítettre és azt rögtön kalibrálhatjuk. Az addig üzemelőt kivesszük, megtisztítjuk, a gélt és fóliát kicseréljük. Ezután ezt lógatjuk be (feszültség alá helyezve) a következő működő cella mellé, majd egy nap után kalibrálunk stb. Figyelembe kell vennünk, hogy az oxigénmérő cella a vízben oldott oxigén parciális nyomását méri, nem pedig annak koncentrációját. Tömény sóoldatban a cella magasabb ()., koncentrációt mutat, mint a koncentrációt mérő Winkler-eljárás. Ismételten és nyomatékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy a cella áramkörének megszakadása több órára bizonytalanná, csúszóvá teheti a mérőcellát. IRODALOM [1 | Kerese J.: A pH-mórés és szerepe a vízgazdálkodásban. Hidrológiai Közlöny. 1970. [2] Bikfálvi I.: A redoxpotenciál és mérése. Hidrológiai Közlöny. 1970. [3] Bikfálvi 1.: Minőségellenőrzés, összetételmérés, koncentráeiómérés. Hidrológiai Közlöny. 1970. 9. no;uiporpa<l)Mfl, awnepoivieTpHH. H3MepeHne KOHUEHTPAUNII pacTBOpemioro KHC.IO po;ia JI-p (InipKain n. -BuKifiajieu H. ABTOP;IMH H3JiaraioTCJi OCHOBHMC Bonpocw nojiaporpa(j)iiH H a.MnepoMeTpiiii. floKasbiBaioT, MTO «eiícTBHTejibHbift, Ha MerajuiHMecKHe IIPOBOAHHKH, 3ai<0H Oiwa (puc. 1) Ha >KiiflKocrb He AeHCTBHTejibHbiií. B cjiyiae >KHAKOCTeii xapaKTcpiicTHKa nanpaweHHji TOKa CTyneHiaTan (puc. 2). BMCCTO CTyneHeíi noKasbiBaex KanecTBo, BbicoTy H KOHUCHTpaUHK) paCTBOpeHHblX BemeCTB. 3Ty 3ai<OHOMCpHOCTb iicnojib3yer MCTOA n3MepeHH5i: noji^porpacJiHji. J\nfi uejieii npoMbiuijieHHbix H3MepeHiiii MOJKHO HCNOJIBSOBARB cueniiaJibHbiíi cjiyqaH nojijiporpa^iin, a HMCHHO H3MepeHite TOKa na aatjiHKCHpoBaHnoM HanpíDKCHHH, T. e. aMriepoMCTpiuo. ABTopaMH aHajiH3HpyeTCH ycjiOBne ncno;ib30B3HHH aMnepoMeTpmi (KOMneHcamiH ocTaTOMnoro TOKa, paccTOíiHiie MC>KAy nanp$i>KeHiiflMH oTflejieHHji, y/iajiemie MaTepiiajiOB cöpoca, BJIHJIHHC Toi<a). XapaKTepnyio n pacnpocTpaHeHHyK) oöjiacTb npiiMeHCHHJI aMnepoMeTpHH, a HMCHHO H3MepeHne pacTBopcHnoro B BOfle KHCJiopo^a paccMarpuBaiOT B OTAenbHOM afi3auc. rioKa3biBaiOT píiA rioji5iporpai))HMecKHX KpiiBbix (puc. 3) n xapaKTepHbie KpHBbie, nojiyqeuHbie npn pa3Hbix paöoMHX conpoTHBJiemiax (puc. 4). npnnunmiajibHdft cxeMa H3Mepenn5i noKa3i,iBaeTCH Ha puc. 5. M3jiaraK)TCH sjieKTpoflbi, aHajui3npyeTC5i HCOGXOAHMOCTB npiiMeHeHiiji c MeMöpaHOM NOKPWTBIX uejui npeiiMyiuecTBa, a raK>Ke npn6opi,i n MVBCTBUTejm, KOTopwe MoryT fíbiTb nojiy>ieHi>i Ha OTCMCCTBCHHOM pbiHKe. 3aHiiMaI0TCH BOlipOCOM KOMlICHCaqHH TeMIiepaTypi.I, a HaKOHCU cyMMiipyioT npaKTn>iecKne Bonpocw H3MepeHHH yxo^a H c()/icp>KaHHM, 0TflejibH0 pacciwaTpiiBafl mctoa KajmíípoüaiiHH. l'olarographie, Amperometrie. Messung der gelösleii Sauerstoff-Konzentration Dr. Farkas, P.—Bikfálvi, I. Die Verfasser bespreeben die Grundfragen der Polarograpliie und der Amperometrie. Sie weisen darauf hin, dass das für die metallischen Leiter giillige OhmGesetz (Abb. 1.) für die Flüssigkeit nicht gültig isi. Im Fallo von Fliissigkeiten ist die Strom-Spannungs-Charakteristik kennzeichnend stufenartig (Abb. 2.). Der Ort der Stufen weist auf die Güte der gelösten Stoffe und die Hőbe auf ihre Konzentration hin. Das diese Gesetzmassigkeit anwende Messverfahren ist die Polarographie. Für industrielle Messzwecke kaim der spezielle Fali der Polarographie, die Strommessung auf fixer Spannung, d. li. die Amperometrie verwendet werden. Die Verfasser analysieren die Anwendungsbedingungen der Amperometrie (Kompensieren von remanenten Strom, Entfernung zwischen den Absclieidungsspannungen, Beseitigung der abgelösten Stoffe, Strömungswirkung). Das eharakterístische und verbreitete Anwendungsgebiet der Amperometrie und das Messen des im Wasser gelösten Sauerstoffs wird in cinem separaten Absehnitt besprochen. Die Verfasser zeigen die polarograpliische Kurvensehar (Abb. 3.) und die Kennlinien im Falle von verschiedenen Arbeitswiderstánden (Abb. 4.). Das Prinzipschema der Messung ist in Abb. 5 ersichtlich. Die Verfasser beschreiben die Elektroden, analysieren die Notwendigkeit der Anwendung von Membran-Zellen, ihre Vorteile und die auf dem ungarischen Markt el halt lichen Tnstrumen te und Fühler. Sie befassen sich mit der Frage der Temperaturkompensation und zum Schluss fassen sie die praktischen Fragen der Messung, Behandlung und Instandhaltung zusammen und weichen noeh separat auf die Art der Kalibrierung aus. Kol Erzsébet: Kryoliiologie. I. Kry vegei alion. (A hóés jégfelületek biológiája. I.) — E. Schweizerbart'sche Verlagsbuchhandlung, Stuttgart, 19(58. pp. 1—216 + tab. I—XVI. A hó és jég felületén időnkint kialakuló színes (zöld, piros stb.) foltokat régóta ismerik, de csak a múlt század elején derült ki, hogy azokat tömegesen elszaporodó moszatok vagy ritkábban alsóbbrendű gombaszervezetek okozzák. Ezeknek a szélsőséges hőmérsékletű élőhelyeknek az élővilágát a XX. század első évtizedeitől külön biológiai tudományág, a kryobiológia tanulmányozza. Ennek a tudományágnak a jelenben nemzetközileg legismertebb' képviselője magyar kutató, Kol Erzsébet professzornő. Kol Erzsébet már a húszas évek végétől közölte kryobiológiai tanulmányait és méltán mondhatjuk, hogy e tudományág újabbkeletű, korszerű tényanyagának tekintélyes hányada az ő kutatásai nyomán született meg. Ezt most betetőzte azzal, hogy megírta e tudomány első igazi szintézisét. Munkája az egyik legjelentősebb limnológiai könyvsorozatban, a Binnengewasser c. monográfia-sorozatban jelent meg. (Előzőleg, még 1932ben is megjelent már magyar szerző tollából egy munka ebben a sorozatban, Maucha Rezső alapvető vízkémiai munkája, a „Hydrochemische Methoden in der Limnologie".) Kol ,,Kryobiologia"-ja a hó- és jégfelületen élő mikroszkopikus növények (algák, alsóbbrendű gombák) kutatásának teljes történetét, a szervezetek részletes életmódtanát, földrajzi elterjedését és kitűnő ábraanyaggal kísért teljes és részletes rendszertanát adja. A nagyon alapos és a maga nemében úttörő jellegű munka öregbíteni fogja a magyar hidrobiológiának és magának a szerzőnek is a nemzetközi súlyát. Dr. Uherkovich Gábor