Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

188 Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. Borza D.-né: Vízépítési kutatások a Szovjetunióban a vízgépészeti berendezés hidraulikájával kapcsolatos fejlődés. Az erőművek kiépítési összteljesítményének növekedésével, a gépegységek egységteljesítményének fokozásával, a nagy réstúlnyomásos turbinák kialakításával (Bratszk 230 MW, Krasznojarszk — 508 MW, Szajano-Susenszk — 640 MW) jellemezhető a jelenlegi fejlődési szakasz. A nagvesésű forgó-szárnvlapátos turbinák diagonális elrendezésű kivitelben a Buhtarminszk-i és Ucs-Kurgan-i vízierőművekbe kerültek beépítésre. A szivattyús energiatározós vízierőművek céljára reverzibilis gépegységeket gyártottak (Kijev, Zagorszk). A legjelentősebb turbinagyárak ; a leningrádi LMZ-Elektrosila, a harkovi turbinagyár. A nagvesésű vízerőművekkel kapcsolatos kutatásokhoz új berendezésekre, kísérleti készülékekre volt szükség, szinte újólag kellett a laboratóriumokat berendezni a hidraulikai, kavitációs, szivárgási, statikai, geomechanikai és szeizmikus kutatások végzéséhez. Ki kellett dolgozni az új kísérleti módszereket, különös tekintettel az elektronikus számítógépek alkalmazására. A Szovjetunió komplex vízépítési és vízerőhasznosítási kutatásainak fejlődése a GOELRO terv életreváltása, megvalósítása. Ezek a komplex kutatások tették lehetővé a szovjet szakembereknek a komplex művek építésével kapcsolatos számos probléma megoldását, új szerkezetek és műtárgytípusok kialakítását. A széleskörű komplex kutatások elvégzésével a művek költségének mintegy 10%-át sikerült megtakarítani. A tudományos munka koordinálása lehetővé tette a tudományos kutatások hatékonyabb és pontosabb szervezését, a vizsgált kérdések és feladatok körének kibővítését, a kutatási idő csökkentését és a párhuzamosság kiküszöbölését. Meggyőződésem, hogy a Szovjetunió gazdag vízépítési kutatási anyagaiból és eredményeiből a magvar szakemberek sokat meríthetnek. « IRODALOM Elekti'ifikacija SzSzSz11 (I'. Sz. Nyeporozsnyij szerkesztésében), Energia, 1970. Triidi Gidroprojekta (D. M. Jurinov szerkesztésében), Energia, 19ti9. VNIIG imenyi Vegyenyejeva, Energia, 1965. Kompleksznüe naucsnüe iszledovanyija v SzSzSzR v oblasztyi gidroenergetyicseszkogo sztroityelsztva (Szkladnyev, M. F. és mások), Gidr. Sztr. 1970./12. Az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz. (A Vízügyi. Dokumentáción és Tájékoztató Iroda kiadványa, Budapest, 1970. F. k.: Marczell Ferenc. Szerkesztő: 12 tagú szerk. bizotts.; 63 old., 29 ábra és kép.) 1970. tavaszán a Tisza völgyében még sohasem tapasztalt árvíz ellen kellett védekezni. Bár az 1965. évi nagy dunai árvíz is rendkívüli méretű volt, ilyen súlyos és ilyen nagy károkkal fenyegető árvízre hazánkban még nem volt példa. Az Országos Vízügyi Hivatal pártszervezetének kezdeményezésére készült kiadvány —- mint ahogy arra előszavában Vincze József elnökhelyettes rámutatott — megismerteti az olvasót az 1970. évi rendkívüli árvíz keletkezésével, levonulásával és a védekezés legfontosabb eseményeivel. Megállapította, hogy a sikeres védekezés egyik feltétele a védelmi munkák irányításának szervezettsége és fegyelmezettsége volt. A kiadvány rövid, szakszerű leírásaival egyaránt alkalmas arra, hogy a szakembereken kívül az ánnzvédekezés résztvevői és az érdeklődők széles tömegei haszonnal forgassák. Az első fejezet az árvizekről, ármentesítésről és árvízvédekezésről általánosságban szól. A következő már a Tiszavölgy természeti-földrajzi adottságait ismerteti. Ez után tekinthetjük át a régi Tisza-völgyi árvizek történetét, ill. az árvízmentesítés folyamatos megvalósulását. Az 1970..évi árvíz eseményeit vízrajzi és területi egységenként tárgyalja a kiadvány. A Felső-Tisza vidék árvizének ismertetése magában foglalja a Tisza északkeleti mellékvizeinek: a Szamos, Kraszna, Túr és Batár folyók, ill. a Lányai-csatorna áradásainak legfontosabb vízjárás-történeti adatait is. Napról-napra, sőt óráról órára követheti az olvasó a bekövetkezett elöntéseket, a védelmi ós mentési munkákat, a kiterült vizek visszavezetésére tett intézkedéseket. Megtudhatjuk, hogy nemcsak az elöntéseket okozó májusi időszakban, hanem a júniusi második árhullám időszakában is felelősségteljes védekezési munka folyt, az utóbbi esetben már sikerrel. A Közép-Tisza vidéken történt védekezés ismertetése kitartó, megfontolt munkáról számol be. A Maros árvize a folyó hirtelen megrohanásszerű támadását mutatja. A Sámson—Apátfalvi főcsatorna töltésein késedelem nélkül megépült nyúlgátak segítségével, a híressé vált makói nagy buzgár több napi megfeszített munkával történt sikeres elfogásával, a ferencszállási töltés meghibásodás gyors megszüntetésével mentesült a Maros vidéke minden elöntéstől. Bár Makó városának és a környező községeknek lakosságát világviszonylatban is nagy méretű, gyors kiürítési intézkedéssel el kellett szállítani, mindenki épen maradt otthonába térhetett vissza. A Körösök árvize nem szűkölködött drámai meglepetésekben. A vízgyűjtő mindegyik fő vízfolyása szinte egyidejűleg áradt, s a víz szintje egy méternél is nagyobb mértékben lépte túl az addigi LNTV-t. Nagy erők sürgős bevetésére volt szükség, hogy egyes, magasságilag, vagy anyagában hátrányosabb helyzetű töltésszakaszokon a gátszakadást elkerülhessék. Kiürítési intézkedéseket e körzetben is hoztak. Az árvíz helyi tetőzése alkalmával, pontosan időzítve, vésztárolóba való bocsátással sikerült a Körös árhullámát megtörni, s a Hármas-Körös torkolati szakaszán, sőt a Tiszában, egészen Szegedig a kialakult veszélyhelyzetet némileg enyhíteni. Az Alsó-Tisza árvizét először a Maros nagy árhulláma, (május 21.) nem sokkal utóbb (jún. 2.) pedig a Tisza északkeleti vízfolyásokból származó árhullámával Szegednél csaknem csúcsában találkozó második marosi árhullám, ezt követően a Körös és Maros árhullámának együttes hatása (jún. 18.) befolyásolta. A június 2-án tetőző, egymásra futó tiszai és marosi árhullám Szeged városát is fenyegette. A védekezés legdrámaibb, legösszetettebb része Szeged városának közvetlen védelme volt. A szorító gátrendszerrel megerősített belvárosi mellvédfal a várost várszerű erőddé tette a Tiszával szemben. Hosszú, eredményes védekezés folyt a Hódmezővásárhely közelében levő körtvélyesi töltésszakaszon, ill. Szentes körzetében, a Körös menti Zalotán a megfolyósodott szikes talaj miatti meghibásodások ellen. Egyes körzetekben az árvízvédekezés mellett belvízvédekezés is folyt. A védekezés történeti adatai után a kiadvány bemutatja a védekezés szervezetét, a védekező-létszám alakulását, a technikai eszközöket. Rövid fejezetet szentel az újjáépítésnek, az árvízkárosultak megsegítésére kialakult társadalmi összefogás méltatásának, a nemzetközi együttműködés fontosságának. Az összefoglaló értékelés népünk odaadó helytállásának jelentőségére mutat rá. A kiadvány az árvízvédekezés sikerén keresztül szakmánkra is ráirányítja a közvélemény figyelmét, s minden bizonnyal hozzájárul a vízügyi szolgálat dolgozóinak további megbecsüléséhez is. V. I.