Hidrológiai Közlöny 1971 (51. évfolyam)
4. szám - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország vízföldtani tájai
Dr. Erdélyi M.: Magyarország vízföldtani tájai Hidrológiai Közlöny 1971. 4. sz. 149 mély kutak nagy többségének gázossága és vizük vegyi anomáliája is jelzi. Nyugati folytatása Szentlőrinekátáig, a kevés fúrási szelvény miatt, bizonytalanul követhető. Az Alföld egyik legfontosabb szerkezeti irányát meglehetős biztonsággal követhetjük Kalocsa — Városföld—Lakitelek Ny—Vezseny vonalában. Északról határolja a dél-alföldi nagy depressziót. Lakitelek—Tiszakécske közti szakaszát igen erős geotermikus, vegyi és vízhozamanomáliák j( llemzik (1, 6, 23 és 3., 4., 5. ábra). Folytatása Kisújszállás É—Karcag—Püspökladány É—Hajdúszoboszló—Ebes —Debrecen—Nyírbátor É—Mátészalka D irányban halad. A Szatmári síkság alatt Tarpán át Beregszászig követhető. Hajdúszoboszló—Debrecen közötti szakasza a Hajdúhát magas helyzetű rögének délkeleti határa [4]. A kiskunmajsai horszt északnyugati szegélyén a szerkezeti vonal Szánk D — Pálmonostora—Csongrád E —Kunszentmárton D—Mezőtúr—Túrkeve, majd a Hortobágy—Berettyó mentén halad. Tovább ÉK felé pedig a debreceni árkot és a kelet-nyírségi rögöt DK-ró'Í határolja (6. ábra). A Szarvas—Kaba D vonaltól ÉNy-ra a Körösisüllyedéknek magasabb helyzetű pereme, lépcsője rajzolódik ki. Ez ugyanolyan köztes helyzetű sáv a mély depresszió és a Nagykunsági-rög között, mint ami a Jászsági mély süllvedéktől ÉNy-ra van. (itt a Jászdózsa—Heves É—Egerlövő É—Mezőc-sát E—Sajó-torkolat mentén mutatkozó szerkezeti vonal és a Mátraalja—Bükkalja között van a mély Jászsági-süllvedék peremi lépcsője.) Jól látszik a Katvmár—Tompa irányú szerkezeti vonal is. Ez lehet, hogv az előbbinek DNv-i megfelelője [9]. A Fábiánsebestyén—Eper j es—Csárdaszállás — Körösladánv—Berettyóújfalu irányban gyanítható szerkezeti vonal egy részét követi a Berettyó folyó is. Főleg vízkémiai és vízhozamadatok jelzik. A DNv—ÉK-i irányú párhuzamos törések az Alföld mély medencéiben (dél-alföldi és körösi süllvedékek) csak bizonytalanul követhetők, főleg fajlagos vízhozamadatok, és helyenként vízminőségi változások alapján [31, 32, 35] (7. ábra). 3. E—D- és Ny—K-i irányú szerkezeti vonalak A Pásztó—Hatvan—Ceglédbercel K—Kecskemét K vonaltól K felé haladva az uralkodó két átlós szerkezeti irány mellett egyre határozottabban mutatkoznak meg az É-D-i és erre merőleges Ny— K-i irányok, éspedig nemcsak a hegyvidéken, de az alföldi medencében is. Lássuk ezeket sorjában. A Pásztó—Hatvan—Jászfényszaru irányt a morfológián kívül igen erős vegyi anomáliák, a pleisztocén formáció vastagságának hirtelen változása és gázos kutak jelzik. A Boldog—Szentmártonkáta—Tápióbicske—Ceglédbercel K szakasza mentén K felé a pleisztocén formáció hirtelen megvastagodik [8], Ceglédbercel K és a Tápió völgye közötti szakasza a felszínen is jól követhető. A Zagyva, Jászberény és Szolnok közti sávjában a mély kutak többségének gázossága, a pliocén és pleisztocén rétegvíz többféle feltűnő vegyi anomáliája fontos szerkezeti vonalat jelez. E sáv mentén 1 1: : i -25 l/p/m 3 \ l 50-100l/p/m 5Aiértékhatgmbj 1 T77 \ 25-50 l/p/m t, m m 100- l/p/m '"^ffiM 3. ábra. A melyebb pleisztocénből termelő kutak fajlagos hozama a középső Tisza vidékén. Fig. 3. The specific yield of tvells draiving on the deeper Pleistocene formation in the Central Tisza region halad, a geofizikai fúrásszelvények szerint is, a jászsági mély süllyedék nyugati határa. Ettől K-re a kutak fajlagos hozama már igen kedvezőtlen, ami a siillyedékre jellemző. Az Alsó-Zagyva szerkezeti iránya Jászágó—Csány—Hort vonaláig követhető, ahol már erősen jelentkezik a tiszta É-D-i irány is. Észak—déli irányú a Sajó—Hernád völgykapú déli szerkezeti folytatása a Hortobágy süllyedéke (a Nagykunsági horszt és a Hajdúhát—NvugatNyírség magasabb helyzetű rögei között). Innen K-re ez az irány mind határozottabban jelentkezik, nemcsak a felszínen és a vízhálózatban, hanem a felszínalatti vízföldtani adottságokban is: fajlagos hozam, rétegvastagság, vegyi anomáliák (6., 7. ábra). Különösen szembetűnő ez a Tisza— Kraszna vonalában. A Ny—K-i irány jelentősége ugyanúgy növekszik K felé. mint az É-D-ié. A Hajdúság horsztjában a legszembetűnőbb a kétféle tektonikai rendszer (ÉNy—DK és ÉK—DNy meg az É—D és Ny—K) körülbelül azonos jelentősége [4]. Itt azért látszik jól, mert az alaphegység viszonylag közel van és a pleisztocén takaró e vidéken a legvékonyabb (20—100 m) az Alföld belsejében (6. ábra). A Ny—K-i szerkezeti irány jelentkezik a Tisza és más folyók hosszabb szakaszaiban [6, 7, 8, 11, 23, 27], mélységi adatok szerint is [23, 27]. Legfeltűnőbb a Tiszadob—Tiszalök közötti vonal, amit a formációvastagsági és üledékkőzettani változáson kívül igen erős, vékony sávban jelentkező vegyi anomália (főleg klorid) is jelez [7], Kevesebb adat
